- A tradwife mozgalom 2018-ban indult útjára az Instagramon és a TikTokon, majd a világjárvány idején vált igazán népszerűvé.
- A közösségi média tradicionális feleségei a hagyományos nemi szerepek szerint élik mindennapjaikat: nem vállalnak fizetett munkát, helyette otthon maradnak, hogy a háztartás vezetésében teljesedhessenek ki.
- A szélsőjobboldali tradwife-ok gyakran használják fel a saját platformjaikat arra, hogy szélsőjobboldali politikai és ideológiai üzeneteket közvetítsenek.
Amikor az Egyesült Államokban élő Gretchen Adler gyerekei egy kis rágcsálnivalóra vágynak, a 38 éves édesanya még véletlenül sem boltban vásárolt édességet vagy csipszet nyom a kezükbe. Helyette tüstént kivonul a konyhába, és ha kell, a semmiből dob össze nekik egy adag házi készítésű Oreo kekszet.
A saját magát tradicionális édesanyának és feleségnek aposztrofáló Adler TikTok- és Instagram-fiókja telis-tele van olyan jól megkomponált videókkal, amelyeken a nő éppen süt vagy főz valamit a 8, 6 és 3 éves gyerekeinek. Mostanra több mint félmillió követőt gyűjtött maga köré: rajongói izgatottan figyelik, ahogy Adler sajtot készít, muffint vagy kenyeret süt – kizárólag házi alapanyagokból.
Gretchen Adler ugyanis büszkén hirdeti, hogy három gyereke soha életében nem evett még ultrafeldolgozott rágcsálnivalókat. Meggyőződéssel vallja, hogy az étel a legjobb orvosság, ám veszélyes méreg is lehet, ha nem választunk elég körültekintően.
@thehealthywife Didnt want them to feel left out at snack time, so…. 🐠🐠🐠 #goldfish #homemade
Rajongói mellett szép számmal akadnak olyanok is, akik nem nézik jó szemmel Gretchen Adler ténykedését. Az egyik videójára például – amelyben ugyancsak a gyerekeinek csinált házi snackeket – több ezernyi negatív komment zúdult. A kritikusainak többsége arra próbált meg rámutatni, mennyire kiváltságos is az az élet, amit a nő él, míg mások dühüket fejezték ki, amiért Adler látszólag elítéli azokat az anyákat, akik nem az ő elveit követve etetik a gyerekeiket.
„Az emberek személyes támadásnak veszik, ha azt látják, hogy valaki másképp csinálja a dolgokat, mint ők. Ez gyakran saját bizonytalanságaikból fakad, amivel nekik maguknak kellene szembenézniük” – mondta Adler az ausztrál Marie Claire-nek.
„Sokan azt gondolják, hogy kiváltságos helyzetben vagyok, amiért otthon maradó anya lehetek, vagy épp azt, hogy túl sok szabadidőm van, mert nem dolgozom. Nem töltök sok időt a negatív kommentekkel, mert az életem pörgős és tartalmas. Az a küldetésem, hogy az egészséges életmódot terjesszem a világban, így sokkal inkább erre koncentrálok, mint arra, hogy vitatkozzak a kételkedőkkel. Az anyaság embert próbáló, teljes embert kívánó feladat, és mindannyiunknak döntenünk kell arról, hogyan szeretnénk élni. Én ezt az utat választottam, ami nem feltétlenül tükrözi mások életútját – de ez rendben is van így.”
Gretchen Adler annak a tradwife-mozgalomnak az oszlopos tagja, amely 2018-ban indult útjára az Instagramon és a TikTokon, majd a világjárvány idején vált igazán népszerűvé. A közösségi média tradicionális feleségei a hagyományos nemi szerepek szerint élik mindennapjaikat: nem vállalnak fizetett munkát, helyette otthon maradnak, hogy a gyerekeik nevelésében, férjük kiszolgálásában és a háztartás vezetésében teljesedhessenek ki.
A tradwife-ok egy olyan lassabb, nyugodtabb életmódot képviselnek, amellyel a múlt „egyszerűbbnek hitt” időszakait igyekeznek megidézni. Valójában pont azokat az időket sírják vissza, amelyek közel sem voltak ideálisak a nők számára: a nemi szerepek szigorúak voltak és fojtogatók, a női jogok pedig korlátozottak. A nők alárendelt szerepben éltek, és anyagilag a férjüktől függtek. Ezek után talán nem csoda, hogy olyan sok feminista illeti kritikával a tradwife jelenséget – a nőjogi aktivisták szerint a tradicionális háziasszonyok új vonulata gyakorlatilag szembeköpi a nők szabadságért vívott harcát.
Az internetes háziasszonyok felemelkedése
Bár maga a tradwife kifejezés egy kifejezetten új keletű mozgalomra utal, az otthonának és családjának élő nő képe egy nagyon is régóta ismert toposz – ami most egy idealizált, filterezett és esztétikusan becsomagolt formában hódít a közösségi médiában. A trawife-ok valójában egy újabb változatát testesítik meg annak a konzervatív női szerepnek, amely a patriarchátus működésének az alapját is képezi. A különbség mindössze annyi, hogy a tradwife-jelenség elsősorban az Instagramon, TikTokon és más közösségi platformokon él és online virágzik.
A legismertebb tradwife influenszerek közé tartozik a suttogó hangú Nara Smith, a rendkívül nőies Estee Williams és a Ballerina Farm alapítója, Hannah Neeleman (akit gyakran a tradwife-ok királynőjeként is emlegetnek). Mindannyian az 1950-es évek Amerikájának esztétikáját igyekszenek online közvetített életükkel megidézni.
@esteecwilliams How i love being a woman Dress: @Miss Candyfloss official #tradwife #traditionalwife #homemaker #dressgirl #dressoftheday #femininedress #vintagedress
Ez az idealizált, nosztalgikus női szerep néhány régi, de máig aktuális társadalmi vitát is újraélesztett. Felerősítette például az otthon maradó és a dolgozó anyák közötti feszültséget, újra felszínre hozva azt a feloldhatatlan kérdést, hogy vajon melyik szerep számít értékesebbnek? De ráirányította a figyelmet egy kevéssé ismert, ám annál fontosabb problémára is: az otthon maradó anyákat érő társadalmi megbélyegzésre, amit egyre gyakrabban „motherism”-nek neveznek. Ez az a jelenség, amikor a nők azért kerülnek hátrányos megítélés alá, mert nem dolgoznak „hivatalosan”, helyette a családjuk ellátását tekintik fő feladatuknak.
„Szerintem ez az egész a korai nőjogi mozgalomból indult ki, amely azért jött létre, hogy szembeszálljon azzal a mélyen gyökerező előítélettel a patriarchális társadalomban, hogy a nők kevesebbet érnek a férfiaknál – kevesebb az eszük, a képességük, és kisebb a társadalmi-kulturális hozzájárulásuk – pusztán azért, mert nem vállalnak fizetett munkát. A gyereknevelést és a háztartás vezetését nem tartották olyan értékesnek vagy tiszteletre méltónak, mint a munkavállalást” – magyarázta a Marie Claire-nek Dr. Maria-Elena Lukeides, klinikai pszichológus.
„A nőfelszabadítás mozgalom korai szakaszában a munkába állás komoly változást hozott: a nők már nem voltak többé olyan kiszolgáltatottak a párkapcsolataikban. Emellett lehetőségük nyílt arra is, hogy az otthonon és az anyaságon kívül máshol találják meg az önmegvalósítást. Idővel azonban ez oda vezetett, hogy a társadalom nyomást kezdett gyakorolni a nőkre, hogy minden terepen egyszerre álljanak helyt” – folytatja a szakértő.
„Most, amikor egy anya úgy dönt, hogy otthon marad, hogy gondoskodjon a családjáról, visszamaradottnak tekintik vagy antifeministának bélyegzik. A hagyományos női szerepeket – mint a gondoskodás és a háztartás vezetése – ugyanolyan fontosnak kellene tekinteni, mint a munkahelyi teljesítményt. A mai, modern feminizmusnak arról kellene szólnia, hogy a nők szabadon dönthessenek arról, hogyan akarják élni az életüket.”
Lukeides azt is hangsúlyozza, hogy a tradwife-lét személyes döntés, amit nem kell megmagyarázni – „Ha valaki úgy dönt, hogy tradwife akar lenni, akkor legyen – joga van hozzá.”
Amiről senki nem beszél
Ezen a ponton muszáj kiegészítenünk a szakértő talán túlságosan is jóhiszemű szavait. Persze fontos, hogy minden nő maga dönthessen arról, miben szeretne kiteljesedni, de nem árt, ha mindenki, aki a tradwife-életmódon gondolkodik, tisztában van vele: otthon maradó háziasszonynak lenni nem feltétlenül életbiztosítás.
Gondoljunk csak bele: azzal, hogy ezek a nők lemondanak az önálló keresetről, teljesen kiszolgáltatják magukat a férjeiknek. Az ennek következtében kialakuló pénzügyi egyenlőtlenség tökéletes táptalajt tud biztosítani a családon belüli erőszaknak, miközben az úgynevezett gazdasági vagy pénzügyi erőszak már így is az egyik leggyakoribb nők ellen elkövetett erőszaktípusnak számít.
Nagyon naiv és egyben rendkívül veszélyes azt propagálni a nők számára, hogy bátran mondjanak le az anyagi függetlenségről, és alapozzák az életüket kizárólag a férjük jóindulatára.
És azt se felejtsük el, hogy a hagyományos nemi szerepek alapját valójában az az évszázados hiedelem adja, mely szerint a nők alacsonyabb rendűek és képességűek a férfiaknál. Azok a nők tehát, akik ebben a tradicionális szerepfelosztásban élik az életüket, nagyon könnyen – és nagyon gyorsan – másodrendű szereplővé válhatnak a saját családjukban.
Hagyományos szerepek, szexista nézetek
A népszerű YouTube-személyiség és otthon maradó édesanya, Abigail „Abby” Roth (@thefirstgensahm) is rendkívül elkötelezett a klasszikus életmód és a hagyományos értékek iránt, ezért gyakran meg is szokta kapni a tradwife címkét a kommentelőktől.
A 31 éves nő – aki nem mellesleg a konzervatív amerikai kommentátor, Ben Shapiro húga – ugyanakkor nem tartja magát tradwife-nak, sőt több ponton vitatkozik is a mozgalom nézeteivel. „Egyszerűen nem értek egyet azzal a felfogással, hogy egy nőnek alá kellene rendelnie magát a férjének – hogy mindig szelídnek kell lennie vele szemben, ne mondhassa el a véleményét, vagy ne kérhesse számon, ha a férfi helytelenül viselkedik. A házasság legszebb része éppen az, amikor két ember egymást támogatva, egyenrangú félként ösztönzi a másikat a fejlődésre és a változásra” – mondta Roth a Marie Claire-nek.
„A tradwife-koncepciónak van egy másik eleme is, amivel nem tudok egyetérteni – mégpedig az a gondolat, hogy az a nő, aki kénytelen dolgozni, hogy el tudja tartani a családját, valahogyan kevésbé nőies vagy kevésbé nő, mint az, aki otthon maradhat. Az a nő, aki azért dolgozik, mert ez az egyetlen módja annak, hogy a családja valódi szükségleteit kielégítse, teljes mértékben megéli a nőiségét” – vallja Abigail Roth.
A közösségi média tradicionális feleségei a hagyományos nemi szerepek szerint élik mindennapjaikat
De persze neki is bőven vannak olyan nézetei, amelyeket sokan rendkívül hagyományosnak, sőt akár radikálisnak is tarthatnak. „Nekem az a felfogásom a munkáról, hogy egy nő ne önmegvalósítási céllal válassza a karriert, ha egyébként lehetősége lenne arra, hogy teljes figyelmét a családjának szentelje” – magyarázza a kétgyermekes édesanya.
„A kérdés mindig az: mi szolgálja legjobban a család érdekeit? A nőknek gyönyörű és valóban egyedülálló képességük van arra, hogy gondoskodjanak szeretteikről – ez a fajta gondoskodás képes fényt hozni az egész család életébe. Ha egy nő ezt a szerepet el tudja fogadni, akkor tegye is meg.”
Egy 2020-as, az Oxford Egyetem által végzett kutatásból kiderült, hogy az Egyesült Királyságban nagyjából 30 ezer olyan nő él, aki tradwife-ként azonosítja magát. Ezek a tradicionális háziasszonyok azokhoz a konzervatív női és férfi szerepekhez akarnak visszatérni, amelyek a mai társadalomban már inkább anakronisztikusnak számítanak. A kutatás során több nő is nyíltan szexista kijelentéseket tett, például ilyeneket: „A nő legnagyobb értéke a férfi számára a szexuális értéke, és akkor a legértékesebb, amikor még szexuálisan érintetlen.”
Szélsőjobboldali eszmék csillogó mázba csomagolva
Dr. Kristy Campion, szélsőjobboldali eszmékkel és a terrorizmussal foglalkozó szakértő szerint valójában kétféle tradwife-mozgalom létezik: az egyik csoport az, akik magánjellegű, politikamentes döntésként élik meg ezt az életformát, a másik pedig a szélsőjobboldali tradwife-ok, akik ezt a szerepet tudatosan politikai eszközként használják.
„A szélsőjobboldali tradwife-ok gyakran használják fel a saját platformjaikat arra, hogy szélsőjobboldali politikai és ideológiai üzeneteket közvetítsenek, mindezt egyfajta lágy, cottagecore-szerű esztétika mögé bújtatva” – magyarázza Campion. „Sokan közülük úgy vélik, hogy a nőiességnek egy olyan tiszta formáját képviselik, amelyet még nem rontott meg a modernitás, a baloldali progresszió és a feminizmus.”
A szélsőjobboldali tradwife-ok közönsége gyakran nincs is tudatában annak, milyen nézeteket közvetítenek ezek a tartalmak. Így anélkül szocializálják az embereket a szélsőjobboldali eszmékre, hogy azok nyíltan megjelennének – ez pedig a szakértő szerint egyfajta toborzási csatornaként is működhet a különféle mozgalmak számára.
Dr. Kiriloi M. Ingram, a Charles Sturt Egyetem politikatudományi, feminista nemzetbiztonsági és terrorizmuskutatásra szakosodott oktatója hozzáteszi: a szélsőjobboldali tradwife-ok gyakran úgy gondolják, hogy az ideológiailag és fajilag tiszta gyerekek nevelése eszköz lehet arra, hogy gyengítsék vagy kiszorítsák az „idegen csoportokat” – vagyis a nem fehér bőrű, nem heteroszexuális embereket, illetve általánosságban a feministákat.
„Ha lehántjuk a közösségi média csillogását, és mélyebbre ásunk – túllépve azon az elképzelésen, hogy a tradwife-lét csupán egy újabb trend – akkor láthatjuk, hogy globálisan és történelmileg is létezik egy szélesebb törekvés arra, hogy elismerjük: a nők társadalmi, reproduktív és háztartási szerepei valódi értéket képviselnek” – mondja Dr. Kiriloi M. Ingram.
„A feminista mozgalmak évtizedek óta harcolnak azért, hogy ezeket a feladatokat elismert, szaktudást igénylő munkaként kezeljék – és én magam is egyetértek ezzel az állásponttal. A nők nem egyformák, és a feminizmus sem egységes irányzat. Éppen ezért mindig is lesznek különbségek abban, hogy különböző korokban és különböző társadalmi helyzetekben hogyan értelmezik a nők az önállóságot, és milyen módon kívánják megélni saját erejüket, döntési szabadságukat. A legfontosabb – az én szemszögemből – az, hogy lehetőséget kell teremteni erre a sokszínűségre, hogy a nők valóban élhessenek azzal, hogy szabadon, biztonságban és kényszer nélkül hozhatnak döntéseket az életükről.”
Forrás: Marie Claire Australia Fotó: Getty Images
