Egy néhány évvel ezelőtti cikkünkben még úgy írtunk a manoszféráról – vagyis a férfiszféráról –, mint az internet egyik legsötétebb bugyráról, ahol különféle, a férfiak felsőbbrendűségét hirdető közösségek gyűlnek össze. Közéjük tartoznak például a férfijogi aktivisták (MRA), a videójátékok világának férfidominanciáját féltő Gamergate-mozgalom követői, a csajozást tanulható készségként hirdető randiguruk (pick-up artistok), a nő nélkül maradó incelek, akik a szex „újrafelosztását” követelik, valamint a nőkkel való kapcsolatot teljesen elutasító, „saját útjukat járó férfiak” (MGTOW). Bár ezek a csoportok eltérő célokat tűztek ki maguk elé, egy dologban mindannyian egyetértenek:
nemcsak elutasítják a feminizmust, de a nők emancipációját teszik felelőssé szinte minden problémájukért.
A manoszféra fenti meghatározása nagyjából ma is megállja a helyét, egy fontos kivétellel: időközben kilépett az internet sötét bugyraiból és mostanra egy globális, több millió dolláros üzletté nőtte ki magát. Ebben kulcsszerepet játszottak azok az influenszerek – az úgynevezett manfluenszerek –, akik a manoszféra közegéből emelkedtek ki, majd hatalmas online követőtábort építve a mozgalom legismertebb arcává váltak.
Népszerűségüket idővel pénzre is tudták váltani, amikor rájöttek, hogyan lehet a fiúk és fiatal férfiak bizonytalanságaira egy konkrét üzleti birodalmat építeni.
A fiatal férfiak fájdalmából millió dolláros üzlet
A manoszféra tehát ma már nem pusztán egy ideológiai mozgalom, hanem egy jól működő üzleti modell is, amely a 21. századi férfiak bizonytalanságaira épít. A manfluenszerek receptje egyszerű: pénzügyi, egészségügyi és párkapcsolati tanácsokat ígérő videókkal szólítják meg a fiatal férfiakat, olyan tartalmakkal, amikkel kifejezetten rájátszanak a fiúk és férfiak önbizalomhiányára, valamint a sikertelenségtől való félelmeikre.
Ezekre a problémákra aztán sajátos magyarázatot kínálnak: meggyőzik követőiket arról, hogy a modern férfiak nehézségeinek gyökere a nők emancipációjában, illetve a feminizmus térnyerésében keresendő.
Az általuk adott magyarázat szerint a férfiak azért érzik magukat ennyire magányosnak, sikertelennek vagy céltalannak a modern világban, mert a nők túl nagy hatalomra tettek szert, és a feminizmus felborította (a férfiak számára korábban nagyon is kényelmes) tradicionális nemi szerepeket.
A közösségi oldalak működése is a manfluenszerek kezére játszik. Az algoritmusok úgy vannak kialakítva, hogy a felhasználóknak az érdeklődéséhez hasonló videókat ajánljanak – így aki egyszer kapcsolatba kerül a manoszférával, könnyen egyre mélyebbre és mélyebbre kerülhet a nyúl üregében. Egy kutatás szerint például a 16–18 éves fiúkat szimuláló tesztfiókoknál már 23 perc után megjelentek az első toxikus tartalmak, a manoszférához kapcsolódó videók pedig legkésőbb 26 percen belül feltűntek az ajánlások között – akkor is, ha a fiókok korábban egyáltalán nem kerestek rájuk.
A manoszféra influenszerei egy rendkívül okosan kitalált, kétfrontos stratégiát követnek:
előbb a nőket és a feminizmust teszik felelőssé követőik csalódottságáért és sikertelenségéért, majd ugyanezekre a problémákra már a saját, fizetős megoldásaikat kínálják.
A kínálatuk rendkívül széles. Sok manfluenszer saját, előfizetéses „akadémiát” működtet, amelyet az iskola vagy az egyetem alternatívájaként hirdetnek, és akár több ezer dolláros tagsági díjat is elkérnek a csatlakozásért. Az influenszerek nem kevesebbet ígérnek, mint hogy követőik a segítségükkel sikeresebbé, magabiztosabbá és vonzóbbá válhatnak – legfőképpen a nők szemében. És itt jön a manoszféra egyik érdekes ellentmondása: miközben a nőket teszik felelőssé a modern férfiak minden problémájáért, továbbra is megszerzendő trófeaként tekintenek rájuk.
Van, aki személyes randitanácsadást kínál, mások zárt férfiközösségekhez való hozzáférést árulnak. Emellett könyveket, podcastokat, étrend-kiegészítőket és különféle, tudományosan nem igazolt egészségügyi termékeket is értékesítenek. De bármilyen termékről vagy szolgáltatásról legyen is szó, az üzenet minden esetben ugyanaz: ha megveszed, amit kínálnak, férfiasabbá, sikeresebbé és vonzóbbá válhatsz.
A kutatók szerint a fiatal férfiak nagy része azért válik fogékonnyá ezekre az üzenetekre, mert ők már eleve egy olyan neoliberális szemléletben nőttek fel, amely a győztesek és vesztesek világát, a folyamatos teljesítménykényszert (hustle culture) és az egyéni felelősséget helyezte mindenek fölé. Ebben a gondolkodásmódban a siker kizárólag az egyén érdeme, mint ahogy a kudarc is az ő személyes felelőssége.
A manoszféra pedig pontosan erre a gondolkodásmódra épít. Nem beszél a társadalmi egyenlőtlenségekről vagy rendszerszintű problémákról, helyette egyszerűen azt sugallja, hogy minden nehézség egy egyéni hiba, amelyet megfelelő hozzáállással – és persze a megfelelő termékek megvásárlásával – könnyen orvosolni lehet.
Ebben az értelemben a manoszféra tökéletesen követi a kapitalizmus logikáját. A magányt, az elidegenedést és a létbizonytalanságot egyéni kudarcként kezeli, míg a megoldást fogyasztói termékekben és szolgáltatásokban látja.
Így hát végső soron ugyanazzal a szemlélettel próbálja enyhíteni a fiatal férfiak fájdalmát, amely maga is hozzájárult annak kialakulásához.
Motivációs üzenetekbe csomagolt nőgyűlölet
A manoszféra az elmúlt években nemcsak üzletileg, de kommunikációjában is sokat változott. Manapság az influenszerek a nyílt nőgyűlölet helyett egyre gyakrabban igyekeznek önfejlesztőnek vagy motivációsnak tűnő tartalmakba csomagolni ugyanazokat a toxikus üzeneteket.
A manfluenszerek üzeneteinek egyik legfontosabb eleme az úgynevezett „alfaférfi” eszménye. Eszerint a férfiaknak dominánsnak, fizikailag erősnek, sikeresnek és vezetésre termettnek kell lenniük, míg a nők elsődleges feladata a családjukról való gondoskodás. Lényegében a hagyományos nemi szerepeket állítják be követendő mintaként, azt hirdetve, hogy ez a társadalom „természetes” működési rendje.
A manoszféra tehát valójában nem tesz mást, mint azt az évszázadok óta létező patriarchális gondolkodást hangosítja ki. A biológiai különbségekre hivatkozva azt állítja, hogy a nők gyermekvállalási képességéből egyenesen következik a társadalomban betöltött szerepük is: szerintük a természet eleve a gondoskodásra és a család ellátására „teremtette” őket.
Fontos hangsúlyozni, hogy a társadalomtudományok szerint a nagyon is létező biológiai különbségekből önmagukban nem következnek társadalmi szerepek. Attól, hogy a nők képesek gyermeket szülni, még nem következik, hogy nekik kellene háttérbe szorítaniuk a saját karrierjüket – ahogy attól sem válik valaki alkalmasabb vezetővé, hogy pénisszel született.
A hagyományos nemi szerepek újracsomagolása jelentős változást hozott a manoszféra működésében. Az „alfaférfi” eszménye sokkal szélesebb közönséget tud megszólítani, mint a korábbi, nyíltan nőgyűlölő tartalmak, így a mozgalom mára kilépett az internet pereméről. Az influenszerek ma már milliós követőtáborokat építenek, miközben szélsőséges politikai nézeteiket is egyre nyíltabban terjesztik. Jó példa erre a Fresh and Fit podcast, amelynek műsorvezetői, Myron Gaines és Walter Weekes rendszeresen szerepelnek a szélsőjobboldalhoz és a fehér nacionalista mozgalmakhoz köthető vendégek is, akikkel nőellenes és más reakciós nézetekről beszélgetnek.
A férfiak egyre szélesebb rétegét vették célba
A manoszféra az évek során egyre sokszínűbbé is vált, azzal, hogy folyamatosan új célcsoportokat talált magának. Korábban elsősorban a fehér férfiak uralták ezt a közeget, ám ma már egyre több különböző etnikai hátterű influenszer épít rá követőtábort. Ennek köszönhetően a kiábrándult férfiak sokkal könnyebben tudnak olyan véleményvezéreket találni, akikkel kulturálisan vagy etnikailag is azonosulni tudnak.
Erre jó példa Myron Gaines és Walter Weekes, akik a Fresh and Fit podcastben elsősorban fekete férfiakat szólítanak meg. Bár gyakran hivatkoznak a társadalmi igazságtalanságokra és az egyenlőtlenségekre, végül mindig ugyanoda lyukadnak ki, mint a manoszféra más szereplői: nőgyűlölő, sokszor homofób nézeteket közvetítenek.
Hasonló stratégia figyelhető meg Andrew Tate és Sneako esetében is, akik miután áttértek az iszlám hitre, a fiatal férfiak egy új csoportját tudták behálózni. A kutatók szerint pontosan ez a folyamatos alkalmazkodóképesség a manoszféra egyik legnagyobb erőssége. Új arcokat, új célcsoportokat és új kommunikációs eszközöket talál magának, miközben az alapvető ideológiája lényegében változatlan marad.
A háziasszony influenszerek felemelkedése
Érdekesség, hogy a manoszféra hatása már nem korlátozódik kizárólag a férfiakra. A férfi felsőbbrendűséget hirdető csoportok felemelkedésével párhuzamosan látványosan megszaporodtak az úgynevezett tradwife (traditional wife, vagyis hagyományos feleség) tartalmak is. Ezek a női influenszerek ugyancsak a tradicionális nemi szerepeket népszerűsítik: azt szeretnék, hogy a nők kivonulva a munka világából, visszatérjenek az otthonuk négy fala közé, és a háztartás ellátásnak szenteljék az életüket a keményen dolgozó férjeik mellett.
A tradwife-ok mellett a pick-me girl jelenség is folyamatosan népszerűbbé vált. A pick-me girl kifejezést általában azokra a nőkre használják – többnyire pejoratív értelemben –, akik a férfiak elismeréséért cserébe nyíltan elutasítják a feminizmust, miközben azt hangsúlyozzák, hogy ők „nem olyanok, mint a többi nő”.
A tradwife influenszerek azt hangoztatják, hogy a feminizmus zsákutcába vezette a nőket, érvelésüket pedig egy nagyon is valós társadalmi problémára építik: arra, hogy rengeteg nőnek a fizetett munkája mellett továbbra is el kell látnia a háztartási és gondoskodási feladatok jelentős részét. Ám ahelyett, hogy erre a létező problémára az otthoni terhek egyenlőbb elosztását szorgalmaznák, inkább a feminizmussak és annak vívmányaival próbálnak leszámolni, és visszaterelni követőiket az otthonuk négy fala közé.
Arról már persze ritkán – leginkább soha nem – beszélnek milliós követőtáboruknak, hogy otthon maradó háziasszonynak lenni a mai világban egy rendkívül törékeny státuszt jelent. Hiszen ezeknek a tradwife háziasszonyoknak a biztonsága végső soron azon múlik, hogy a férjük meddig képes – vagy hajlandó – eltartani őket. Egy válás, egy bántalmazó kapcsolat, vagy akár csak egy betegség is pillanatok alatt romba döntheti a cukormázzal nyakon öntött világukat.
Amikor az ideológia üzletté válik
A kutatók szerint a manoszférát egyszerre kell ideológiai mozgalomként és üzleti vállalkozásként szemlélni. A manfluenszerek ugyanis nem pusztán egy világnézetet terjesztenek, hanem a fiúk és a fiatal férfiak bizonytalanságából építenek fel egy rendkívül jövedelmező üzletet. Minél több időt töltenek a követők a tartalmak fogyasztásával, annál nagyobb eséllyel vásárolják meg a tanfolyamaikat, előfizetéseiket vagy más termékeiket.
Éppen ezért a kutatók egyre sürgetőbb lenne, hogy a fiúk és a fiatal férfiak többet tudjanak meg arról, hogyan működik a közösségi média és az influenszerkultúra. A cél véleményük szerint az lenne, hogy felismerjék, amikor valaki a bizonytalanságukra, a magányukra vagy a sikertelenségtől való félelmükre építve próbál nekik termékeket, szolgáltatásokat vagy egy egész világnézetet eladni. Emellett persze rendkívül fontos lenne, hogy hiteles információkat kapjanak a mentális egészségről, a nemek közötti egyenlőségről és a kapcsolati erőszakról is, mert ezekre a kérdésekre a manoszféra gyakran félrevezető vagy hamis válaszokat ad. Hiszen ha minél jobban átlátják ezeket a mechanizmusokat, annál könnyebben ismerhetik fel azt is, ha manipulálni próbálják őket.
Forrás: The Conversation Fotó: Getty Images
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
