Paradicsomi állapotnak tűnhet a lehetőség, hogy többé nem kell kikelnünk az ágyból. Kéznél lenne minden: étel, ital, internet. Ám még így sem tartana sokáig az idill, hamar tapasztalnánk az első jeleket, hogy mégsem olyan remek dolog örökre az ágyban maradni.
Egy nap: tüdőproblémák
Az emberek szívesen lustálkodnak egy esős vasárnapon, vagy betegen nem kelnek ki az ágyból. Ám ha mindez mozdulatlanul történik, elég 24 óra, hogy a folyamatos fekvés a tüdőben változásokat idézzen elő. A gravitáció nem húzza a normál helyzetébe, így a tüdő alsó része összeesik. Valószínűleg nem éreznénk semmi eltérést, csupán annyit, hogy nehezebben köhögjük fel a váladékot. Ez azért rendkívül rossz, mert így beszorulhat, elszaporodhatnak benne a kórokozók és tüdőgyulladásunk lehet. Ezért fontos, hogy fekvőbetegként is felüljünk és úgy köhögjünk időről időre.
Egy hét: fogy a csont és izom
Egy hét múltán a helyzetünk tovább romlik. Normálisan az izmok és a csontok viselik a súlyunkat. Ám fekve nem dolgoznak. Ha pedig nem használjuk, akkor elveszítjük őket. Minden ágyban töltött héten a csontsűrűségünk egy százalékát elveszítjük, ami törékenyebbé teszi csontjainkat. Ezért kell például az űrhajósoknak, akik gyakran hónapokat töltenek a világűrben a súlytalanság állapotában, naponta legalább két órát kell edzeniük és kalciumpótlást kapniuk.
Egy hét alatt az izmok egy százaléka is leépül, elsősorban a csípő, fenék és vállak területéről. Normálisan az izmok használják el a vérben található cukrot, hiszen energiára van szükségük a működéshez, ám tíz nap ágynyugalom ezt a folyamatot is lelassítja. Az eredmény magas vércukorszint, ami kettes típusú diabéteszhez vezet.
Két hét: megjelennek a felfekvések
A második hét elteltével várható a fekélyszerű sebek, a felfekvések megjelenése. Ez azokon a testtájakon történik, ahol a csontos részek, például a csípő, az ülőcsont és a bokák túl sokáig ugyanazon a ponton nyomódnak. A folyamatos nyomás gátolja a véráramlást, ennek következtében elhalnak a bőrsejtek ezeken a pontokon.
Felgyorsul az izmok leépülése is, két hét elteltével már az izomtömegünk tíz százalékától elbúcsúzhatunk. Ez újabb problémákhoz vezet, mivel minél kevesebb az izmunk, annál rosszabb az oxigénszállítás és keringés a testünkben.
Egy hónap: csökken a szív kapacitása
Egy ágyban töltött hónap után a szívünk már harmadannyi vért képes csak pumpálni egy-egy szívveréssel. Ez azt is jelenti, hogy az oxigénszállítás is jelentősen romlik, így fáradtabbnak érezzük magunkat. És még csak egy hónapja pihenünk.
Hat hónap: az agyunk sem bírja
Fél-egy évnyi fekvés után valószínűleg már nem lesz erőnk felkelni, mivel az izmaink nagy részét elveszítettük, a csontjaink pedig túl törékennyé váltak ahhoz, hogy elbírják a súyunkat. Emellett a szívünk sem elég erős már ahhoz, hogy ezt az egyszerű cselekvést végrehajtsuk.
Az agynak sem tesz túl jót, ha hónapokat ugyanabban a szobában töltünk, ugyanazokat a falakat bámulva napról napra. Egy tanulmányban olyan veszélyeztetett terhes nőket vizsgáltak, akiknek ágynyugalmat írtak elő. A várandós nők nagy részénél szorongás és depresszió jelentkezett az elszigeteltség miatt, és úgy érezték, nincs uralmuk a saját testük felett.
A mozgás az élet
A közel egy év háborítatlan ágynyugalom álom helyett egészségügyi rémálom inkább. Pontosan ezért sürgetik betegeiket az orvosok, hogy minél gyorsabban keljenek fel és sétáljanak még egy súlyosabb műtét után is. Aki pedig erre képtelen, az ápolók kétóránként forgatják, mozgatják, masszírozzák, hogy a véráramlást és az izmok munkáját szinten tartsák amennyire lehetséges. Semmi baj nincs egy-egy lustálkodással töltött nappal, ám legyünk óvatosak a kívánságokkal, és inkább keljünk fel, akármennyire borús is odakint az idő.
Forrás: Insider
Fotó: Unsplash
