A hatvanas éveiben járó férfit tíz évvel korábban, ötvenkét évesen diagnosztizálták Parkinson-kórral. Ám 18 évvel a diagnózisa előtt már tapasztalt egy roppant furcsa és idővel állandóvá váló tünetet. „Egyik nap erős füstszagot éreztem, mint amikor elektromos vezetékek égnek” – mondta. Azóta nem érez más szagot. Meglepő módon az orvosok ezt a jelenséget akkor azzal kapcsolták össze, hogy a férfi rendszeresen járt búvárkodni: a merülés ugyanis közismerten okozhatja néha a szaglóképesség zavarát. „Bárcsak igaza lett volna az orvosoknak” – mondta a férfi.
Nem a Covid a legrosszabb lehetőség?
A szaglásvesztésnek lehetnek ártatlan okai, mint például a már említett búvárkodás. Az utóbbi egy évben pedig automatikusan a Covid–19-cel kapcsolják össze, ha valaki nem érez szagokat. A leggyakoribb oka azonban ennek a tünetnek valamilyen idegrendszert megtámadó és romboló betegség, például szklerózis multiplex, Parkinson-kór vagy Alzheimer-kór.
A kutatások szerint a szklerózis multiplexben szenvedők 38 százalékánál jelentkezik a szaglásvesztés, míg a demenciával diagnosztizált felnőttek közel fele öt évvel korábban veszíti el a szaglóképességét, mint az egészséges emberek. A Parkinson-kór esetén a páciensek 45-96 százaléka tapasztalja ennek a képességnek a zavarát.
Szaglás mint a diagnosztizálás eszköze
Évekig a szaglásvesztést figyelmen kívül hagyták az olyan betegségek tüneteként, mint a Parkinson-kór. Mára azonban a tudósok olyan diagnosztikus eszközként tekintenek rá, amellyel korábban tudják felfedezni a betegséget.
A neurodegeneratív betegségek az agy szaglóterületein sokkal korábban megjelennek, mint más régiókban. Emiatt lehetett az, hogy már az első tünetek előtt évtizedekkel megváltozott a beteg szaglása. Ha létezett volna pontos szagteszt, közel 20 évvel korábban felismerhették volna a Parkinson-kórt, ami valószínűleg életbevágó lehetett volna a betegség lefolyásának lassításában.
Számos helyen folynak kutatások ilyen vizsgálati eszközök kifejlesztésére. A londoni Queen Mary University tudósai például egy hat szagmintából álló tesztet dolgoztak ki a Parkinson-kór diagnosztizálására.
Több embernek van baj a szaglásával, mint gondolnánk
Természetesen a szaglásvesztés nem csak a neurodegeneratív betegségekhez kötődhet. Az emberek 19 százalékának van valamilyen zavar a szaglásképességével. Az emberek 0,3 százaléka egyáltalán nem érez szagokat, míg 19 százalékuk csak részben képes az illatok észlelésére. A legfrissebb kutatások szerint a mentális betegségek, így a depresszió, skizofrénia és a kóros és kontrollálatlan izomösszehúzódásokkal járó disztónia is összekapcsolódhat szaglásproblémákkal.
Egy 2016-os tanulmány mutatott rá, hogy a depresszió esetén a férfiaknál csökken a szaglóképesség, a nőknél nem tapasztalható ilyen. Ráadásul a magány is csökkenti a jó szaglást, sokkal rosszabbul azonosítják be az egyedül élő, izolációtól szenvedő emberek a különböző illatokat.
A szaglás fontosságát hajlamosak vagyunk alábecsülni a látás vagy a hallás mellett, pedig a kutatások szerint a rossz szaglás nagyobb halandósággal társul. Egy több mint kétezer, 71-82 év közötti időseket vizsgáló kutatásból az derült ki, hogy a rosszabb szaglással rendelkezők közel ötven százalékkal nagyobb valószínűséggel haltak meg egy tízéves perióduson belül, mint a normál szaglóképességgel bírók.
Olvastad már?
Miért van ilyen nagy hatalma a szaglásnak?
Carl Philpott, a Kelet-Angliai Egyetem rinológia- és olfaktológiaprofesszora szerint az evéssel lehet összefüggésben a szaglás egészségre gyakorolt hatása. „A szaglásvesztéssel küzdő páciensek harmada túl sokat eszik, míg másik harmada túl keveset” – mutatott rá a professzor. Mivel a kiegyensúlyozott étrend az egészség egyik alappillére, könnyű belátni, miért növekedhet meg a korábbi elhalálozás kockázata azok körében, akiknek nincs rendben a szaglása.
„Az ízek 70 százaléka tulajdonképpen illat. Bár a pontos szám vita tárgya, az nem kétséges, hogy jelentős része. Ez megmagyarázza, miért veszíti el az étvágyát az, aki a szaglását veszíti el” – mondta Philpott.
Honglei Chen, a Michigan Állami Egyetem epidemiológia professzora egy másik lehetséges magyarázatot is vázolt arra, hogyan befolyásolja a szaglás az életünket. „Gondoljunk csak arra, hányszor változtattunk irányt vagy mentünk gyorsabban, ha valami büdös kipufogó szagot éreztünk. Ha valakinek hiányzik a szaglás képessége, nem érzi a mérgező gázok szagát sem” – mondta Chen. Ezzel egybevág az az eset, amit a Parkinson-kóros beteg mesélt: egyszer négy órán át ült egy szobában, amelyet betöltött a szomszédjából érkező füst, ám nem is vette észre, míg a felesége nem jött be a helyiségbe és nem figyelmeztette.
Van remény?
A jó hír az, hogy az agy szaglásért felelős területei újrafejlődhetnek, így visszatérhet az elveszített szaglás. Számos kutatás folyik, hogy hatásos helyreállító terápiákat fejlesszenek ki. Az egyik ilyen a Drezdai Egyetem tudósának, Thomas Hummelnek a munkája, amelyet szaglástréningnek nevezett el. Ebben különböző illatkategóriákba tartozó mintákat kell szagolgatnia a páciensnek, például rózsát, szegfűszeget, eukaliptuszt vagy citromot körülbelül 10 percen keresztül, kétszer egy nap három hónapon át.
A módszer sajnos nem működik mindenkinél, ám a páciensek negyven százalékának sokat javított az állapotán. Az ehhez hasonló módszerek azoknak az embereknek segíthetnek, akiknek a szaglása például a Covid–19 vagy Alzheimer-kór miatt gyengült.
Másoknál az elektrostimulációra épülő terápia hozhat eredményt, amellyel az agy megfelelő területeit ingerlik beültetett elektródákkal, így megváltoztatva az agy aktivitását, javítva a szaglás képességét.
Forrás: BBC Future Fotó: Getty Images
