A menstruáció tény. Több milliárd embert érint a Földön. A menstruációs stigma mégis él, erősebb, mint valaha, mivel roppant mélyen gyökerezik, még a magukat felvilágosultnak tartó nyugati társadalmakban is.
Egy közvéleménykutatás eredményei szerint a nők hatvan százaléka szégyent érez, amikor menstruál, egyszerűen azért, mert menstruál. Ez a felmérés nem valahol Afrikában vagy a Távol-Keleten készült, hanem Európában és az Amerikai Egyesült Államokban. Az Egészségügyi Világszervezet pedig rendszeresen felhívja a figyelmet a menstruáció miatti megszégyenítésre, a menstruációs szegénységre, amelyek komoly fizikai és mentális károkat okoznak a lányoknak és nőknek a világ minden pontján.
Ezek az évszázados, menstruációval kapcsolatos tabuk nagyon mélyen gyökereznek, nem is olyasvalamik, amelyeket egy szülő egymaga képes lenne teljesen megtörni. Ám a szülők és nevelők mégis kritikus szerepet játszanak abban, mit tanítanak a gyerekeknek a ciklusról, és a szülők és gyermekeik közötti beszélgetések azért fontosak a témáról, mert hatására semmisülhet meg a szégyen és titok, amely még 2021-ben is övezi a menstruációt. A szakértők azt is összeszedték, milyen hibákat követünk el leggyakrabban, amikor a menstruációról beszélünk a gyerekekkel, és elmondták, mit tehetünk ezek helyett.
1. Azt gondoljuk, hogy csak a lányokkal kell beszélni a menstruációról, és az anyának kell beszélnie róla.
Nem csak a lányoknak fontos, hogy elmagyarázzuk, mi a menstruáció. A fiúknak éppen úgy ismerniük kell, mi zajlik ilyenkor a lányok testében. „Kontextusba kell helyeznünk a menstruációt azoknak is, akik átélik, és azok számára is, akik nem – mondta Kate Barker Swindell, a Period nevű nonprofit szervezet tanácsadója. – Csak így érthetik meg, hogy ez nem furcsa, nem abnormális vagy valami, amit rejtegetni kell.”
Ugyanezért fontos, hogy ne csak a nők beszélgessenek erről. A család férfi tagjainak is részt kellene vennie ezekben a diskurzusokban. „Ez nem csak anyatéma – mondta Lydia Bowers szexuális felvilágosító tanár. – Nem is mindenki olyan szerencsés, hogy van anya a családban. De az emberek fele menstruál. Így ez valójában az emberek témája.”
2. Túl sokáig várunk.
A szakemberek nem szeretnek egy bizonyos életkort megjelölni arra, mikor kellene a szülőknek beszélgetniük a gyerekekkel a menstruációról (és a serdülőkorról általánosságban), ám abban egyetértenek: ha addig várunk, míg a gyermek elkezd menstruálni, túl sokáig vártunk.
Fontos szem előtt tartaniuk azt is a szülőknek és nevelőknek, hogy a serdülőkor korábban kezdődik, mint húsz évvel ezelőtt. Bár mindenkinél egyéni, a pubertáskor általában 10-11 éves korban kezdődik a lányoknál, de egyre gyakoribb, hogy már nyolcéves korban megjön az első menstruáció. „Nem szabad, hogy felkészületlenül érje a gyermeket” – mondta Bowers. Az iskolákban ugyan van felvilágosító óra, ám a szakemberek tapasztalatai szerint a gyermekek tudása ennek ellenére hiányos. Emellett, ha nem beszélünk otthon a menstruációról, az is a kommunikáció egy formája, és azt az üzenetet küldi a gyermeknek, hogy ez egy olyan dolog, amiről nem szabad beszélni, a menstruáció tabu.
Olvastad már?
3. Rejtegetjük a menstruációt.
„Amikor óvodás, kisiskolás gyermekeink vannak, gyakori jelenet, hogy bemasíroznak a fürdőszobába, miközben épp tampont vagy betétet cserélünk, és már jön is a kérdés: mi ez? – mondta Bowers. – Tökéletes pillanat arra, hogy elmondjuk tényszerűen: ez a menstruáció. A nők havonta néhány napot véreznek. Nem fáj, természetes dolog, a testünk működésének része.”
Ugyanennek a természetességnek a másik megjelenési formája az is, hogy ha nem rejtegetjük a betéteket, tamponokat vagy más menstruációs eszközöket. Egyszerűen csak a fürdőszoba kellékei, mint az arckrémek és a fogkefe.
A menstruáció – nem szándékos, de ettől még roppant káros – rejtegetésének a részét képezik azok az eufemizmusok is, amelyeket a menstruáció körülírására használunk. Egy becslés szerint több mint ötezer különböző eufemizmust használnak a világ körül a menstruációra. A megjött, piros betűs napok, beteg vagyok, mind ide tartozik. „A legtöbb nő még mindig elkendőzi a valóságot, ímikor olyat mond, hogy megjött például. De mi jött meg? Mi történik tulajdonképpen? Ez valójában vér, méhnyálkahártya, ami a vaginánkon keresztül távozik. Használjunk olyan szavakat, amelyek a testi folyamatot valóban leírják” – mondta a menstruációs tanácsadó.
4. Addig várunk, míg nem érezzük teljesen kényelmesnek a beszélgetést.
„Sok mai kisgyermekes anya is úgy nőtt még fel, hogy ha nem is menstruációs szégyent, de azt érzi, hogy nem szép dolog beszélni a menstruációról, nem illik beszélni róla – mutatott rá Bowers. – Fontos, hogy felismerjük ezt az érzést, és tudatosítsuk, hogy teljesen rendben van.”
Ahogy az is roppant fontos, hogy végiggondoljuk, milyen üzenettel érkeztünk a menstruációval kapcsolatban a saját gyermekkorunkból a felnőttkorunkba. A szakember szerint erősítheti a kötődést és a téma fontosságát kiemelheti, ha egyszerűen elmondjuk a gyermekünknek (különösen ha kicsit idősebb gyerekről van szó), hogy nekünk nem volt ilyen beszélgetés az édesanyánkkal gyerekként, és így kicsit bizonytalanul mozgunk ebben a helyzetben. „Mondhatunk valami hasonlót: kicsit kényelmetlen számomra ez most, de azt szeretném, ha te úgy nőnél fel, hogy kényelmesebben érzed magad ezzel a témával kapcsolatban” – javasolta Bowers.
Nem kell, hogy a szülők úgy tűnjenek, mindenre tudják a választ, amikor a gyermekükkel a menstruációról beszélgetnek. Egyszerűen javasolják azt, hogy együtt utánanéznek annak, amire most nem tudtak válaszolni. Rengeteg hasznos forrást találhatnak az interneten is a témában az egészségügyi oldalakon. „Tekinthetnek úgy is a szülők a menstruációval kapcsolatos beszélgetésre, mint bemelegítés a nagyobb horderejű témák előtt, amik az elkövetkező években rájuk várnak.”
Forrás: The Huffington Post Fotó: Getty Images
