Mindannyian tudjuk, milyen csodás érzés a ragyogó tavaszi napsütés, egy csésze meleg tea vagy egy szép virágcsokor. Szikrázó örömöt hoz az életünkbe, ahogy Marie Kondo mondaná, és a pszichoterapeuták is egyetértenek azzal, hogy az egyszerű, hétköznapi dolgok is nagy hatással vannak a mentális egészségünkre. Ezeket az örömet adó mindennapi apróságokat nevezik most glimmernek.
A glimmer-posztokat több ezren követik a közösségi oldalakon, egész tábora van a TikTokon és az Instagramon a mindennapok szépségeit gyűjtő hashtageknek. A teraputák pedig a legújabb megküzdési módszerként tekintenek rá, ami segíthet oldani a stresszt és megnyugtatni az embert.
Ahány ember, annyiféle
Bármi lehet glimmer: egy aranyos állat, egy illat, egy hely, akár az elménkben, ám közös mindezekben, hogy boldoggá teszi az embert, és a jelenben tart minden pillanatában. A pszichológusok a közösségi oldalakon saját posztjaikkal is segítik az embereket, hogy megtalálják azokat a dolgokat, amik az ő saját, személyes glimmereik lehetnek. Egyikük remekül összegezte egyik legutóbbi posztjában, mi is lehet a glimmer: kávé, hóesés és ragyogó színűre festett körmök.
@socialworker_rebecca Glimmers: things in my office edition! #glimmers #mentalhealthmatters #mindfulness #copingskills
Az egyik TikTok felhasználó, egy bizonyos Jess például trichotillomániában szenved. Ez egy olyan betegség, amelyben az ember ellenállhatatlan késztetést érez, hogy kihúzza a haját, tépkedje szemöldökét vagy teste más tájain a szőrt. Ő arra használja a glimmert, hogy segítsen legyőzni, mikor rátör az érzés a leküzdhetetlen húzkodásra. Korábban egy olyan speciális szalagot használt, ami vibrálással jelezte, ha Jess megpróbálta kihúzni a haját. „Most a glimmert együtt használom a szalaggal. Ha érzem, hogy vibrál, azonnal megpróbálom előhívni a személyes glimmeremet: egy hideg, tiszta vizű tó képét a fejemben, és igyekszem kizárni minden olyan érzést és késztetést, ami a hajtépésre sarkallna. Körülbelül egy percig csinálom, míg el nem múlik az inger.”
Faye Cox a szorongás kordában tartására használja a vizualizációt és a glimmert. A fiatal nő gyermekkora óta szenved a szorongástól. Amikor meditációs technikákat tanult ennek kezelésére, egy olyan helyre képzelte magát, ami megnyugtatta, és ahol ellazulhatott. Ő ezt használja most a személyes glimmereként. „A glimmer reményt ad, és csupa pozitív érzést sugall, így szerintem nagyon jól lehet a vizualizációval együtt a szorongás kezelésére alkalmazni” – magyarázta Cox.
Olvastad már?
Csendes társ járvány idején: a koronavírus és a poszttraumás stressz
A járvány miatt egyre nagyobb számban fordul elő, hogy valaki poszttraumás rendellenességben szenved. Sokszor nincsenek is tudatában annak, hogy segítségre szorulnak. Becky Spelman pszichológus elárulja, mit tehetünk, ha a betegség minket is érint.Traumák kezelése és a glimmerek
A szakemberek is úgy vélik, hogy a glimmer-módszer hatásos lehet akár a traumák kezelésében, a kiváltó okok feltárásában is. A poszttraumás stressz szindróma, étkezési zavarok vagy szorongás esetében a kiváltó események gyakran visszatérnek a gondolatok közé, így visszaesést okozhatnak a túlevéshez vagy éppen az alkoholfogyasztáshoz.
„Amikor trauma ér valakit, az agy azon része, amely a stresszre adott válaszért felelős, az amigdala olyanná válik, mint egy túlérzékeny füstjelző – szemléltette dr. Marianne Trent klinikai pszichológus. – Általában megpiríthatunk egy szelet kenyeret anélkül, hogy bekapcsolna. Ám a traumát átélt embereknél a túlérzékeny füstjelző akkor is tüzet jelez, ha a kenyér még csak a kamrában van, és a pirítót még be sem kapcsoltuk.”
A glimmerek ilyen esetben fordított triggerként működhetnek: visszafordíthatják a stersszreakciót, megnyugtatva az embert, és reménysugarat adhatnak.
Triggerek kontra glimmerek
Ahhoz, hogy átlássuk, hogyan hatnak egymásra a triggerek és a glimmerek, muszáj megismernünk az idegrendszerünk működését. A szimpatikus idegrendszer felelős a harcolj vagy menekülj válaszreakcióért a traumatikus események esetén, ez az, ami a veszélyes helyzetekben segíthet túlélni, biztonságba kerülni. Időnként azonban túlreagálja az idegrendszerünk, és a testünket olyankor is elárasztja stresszhormonokkal, adrenalinnal és kortizollal, amikor nincs valódi veszély. Ilyenkor megemelkedik a szívverésünk, idegesek leszünk, nem tudunk aludni. Ez a szorongás.
A paraszimpatikus idegrendszer két fontos feladatot lát el: egyrészt felelős a traumákra adott válaszok meggátolásáért, igyekszik elkerülni a konfliktust, kikerülni a veszélyt. Az agyunk akkor dönt emellett, amikor úgy érzi, hogy sem a harc, sem a menekülés nem biztonságos választás. A másik reakció pont az előző ellentéte: az agyunk akkor kerül ebbe az állapotba, ha biztonságban és nyugodtnak érezzük magunkat. Ide hoznak minket a glimmereink.
Mivel a boldogság nem folyamatos állapot, az agyunk folyamatosan a fenti állapotok között áramlik. Ha viszont beragadunk a túlélő üzemmódba, a biztonságos hely elérhetetlennek tűnhet, ilyenkor kell segítséget találnunk ahhoz, hogy kapcsolódhassunk a mi biztonságos helyünkhöz.
Keressük meg a saját glimmerünket!
Bár a glimmer-módszert elsősorban a traumák feldolgozásához fejlesztették ki, a mindennapi élet stresszforrásaival szemben is. Mindannyian küzdünk időnként bizonyos érzésekkel, vagy csupán elfelejtünk figyelni az élet egyszerű örömeire a hétköznapokban. Ezért lehet fontos tudatosítani, és használni a saját glimmereinket arra, hogy megküzdjünk a napi stresszel.
Kezdetnek remek módszer, ha egy pillanatra megállunk és körülnézünk, majd készítünk egy listát azokról a dolgokról, amik mosolyt csalnak az arcunkra. Ez lehet egy régi utazásról magunkkal hozott szuvenír, ami azóta is a szemünk előtt van, néhány másodperc napfény vagy egy vicces rajz, amit a legutóbbi videóhívás alatt vetettünk papírra. Még a legkisebb dolog is örömet hozhat, és lehet a mi mindennapi, saját glimmerünk. Időbe telhet és egy kis lélekmunkát igényelhet, mire megtaláljuk a legerősebb glimmerünket, ám ha van türelmünk hozzá, még a legsötétebb napokon is hozhat egy kis fényt az életünkbe.
Forrás: The Telegraph Fotó: Unsplash
