„Sokszor nehezebb megragadni a gyerekek figyelmét a virtuális terápia alatt, mint személyesen – mondta Nicole Schaltz, a Floridai Nemzetközi Egyetem Gyermek és Családgondozó Központjának pszichológia professzora. –Bár a gyerekek általában nagyon lelkesek az online terápia gondolatától, sokaknál a személyes találkozások jobban működnek, mint a virtuális beszélgetések.”
Egy képernyőn keresztül beszélgetni a terapeutával ugyanakkor felveti a magánszféra kérdését is a gyerekeknél és tiniknél. Gyakran nehezíti a terápiát, hogy a családtagok is otthon vannak. Emellett számos olyan tényező is jelen van, mely kényelmetlenebbé teheti az online pszichoterápiát, kizökkentheti a menetét, ami azt eredményezi, hogy kevésbé nyílik meg valaki a beszélgetések során. A személyes terápia még egy darabig nem valószínű, hogy szóba jöhet, ám a szülők sokat segíthetnek, hogy hatékonyabb és jobb legyen az online terápia.
1. Tartsuk tiszteletben a magánszférát
„A magánszféra megteremtése az egyik legnagyobb kihívás az online terápiában – mondta a gyerekpszichológus. – A foglalkozásokat gyakran megszakítják a testvérek vagy más családtagok, akik bejönnek a szobába. Emellett a gyerekek tudatában vannak annak, hogy más is van otthon, még ha nem is ugyanabban a helyiségben, és tarthatnak attól, hogy meghallják, miről beszélgetnek a pszichológusukkal.” A szülők segítsenek megteremteni a megfelelő, csendes, biztonságos közeget a gyerekeknek a terápiához, ahol nem kell amiatt aggódniuk, hogy megszakítják vagy kihallgatják őket a kíváncsi fülek. Akár fülhallgatót is ajánlhatunk, hogy még inkább meglegyen az érzés, hogy csak a terapeuta és ők hallják a beszélgetést, illetve így még jobban izolálhatjuk a gyermekeket a környezetüktől.
Ám az is előfordulhat, főleg a kisebbeknél, hogy idegenkednek a virtuális terápiától, és igénylik a szüleik jelenlétét eleinte. „Mielőtt elkezdődne az online terápia, muszáj megbeszélnie a szülőknek, a terapeutának és a gyereknek együtt, hogy mi lesz a leghatékonyabb módja az online terápiának, hogy működhet a legjobban.”
2. Legyünk rugalmasak az idővel
„A gyerekek figyelme elkalandozik, különösen, ha ilyen problémával kezeljük épp az adott gyermeket – mondta a gyermekpszichológus. – A képernyő előtt ülni és figyelni a felnőttek számára is kimerítő. A fiatalabb vagy aktívabb gyerekek számára a kamera előtti terápia hatalmas kihívás.”
A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyerekek ugyanúgy szenvednek a Zoom-fáradtságtól, mint a felnőttek. „Digitális oktatás, virtuális hívás a barátokkal, nagyszülőkkel mind képernyőn történik, és semmivel sem kevésbé kimerítő, mint a munkahelyi megbeszélés.”
Fontos, hogy megfelelően és tudatosan tervezzük meg a képernyőmentes időt a különböző, számítógép előtt végzett tevékenységek között. Ám a legfontosabb dolog, hogy rugalmasak legyünk. „A terapeuták is igyekeznek a tőlük telhető legtöbbet megtenni. A gyerekekkel gyakran rövidebb foglalkozásokat végeznek, ha úgy érzik, aznap nem képesek tovább fenntartani a figyelmüket” – mondta a pszichológus.
3. Barátkozzunk össze a technológiával
„A legtöbb család és gyerek remekül átállt az online életre. A Covid szükségessé is tette, hogy az emberek jó része így tegyen, és úgy tűnik, alapvetően működik. Ám ettől még kihívást jelent a technológia és a kapcsolat fenntartásának egyidejű megteremtése” – mondta DePoy.
Olvastad már?
A szülők segíthetnek a gyerekeknek megismerkedni és megbarátkozni az új felületekkel, ezt célszerű már az első online terápia előtt megtenni, hogy ne élesben kelljen megtalálni a különböző funkciókat. A terapeuták is segíthetnek ebben, például javasolhatják a gyerekeknek, hogy állítsanak be olyan virtuális háttérképet, ahol most szívesen lennének, és beszélgethetnek az adott helyről. Ez megint egy olyan terület, ahol a szülők segítségére is szükség lehet a terápia elején.
4. Legyünk pozitívak a terápiával kapcsolatban
„Fontos, hogy a szülők pozitívan nyilatkozzanak a terápiával kapcsolatban. A gyerekek minden életkorban a szüleiktől tanulnak, így ha azt látják, hallják és érzékelik, hogy a szüleik pozitívan állnak hozzá, ők is így tesznek” – mutatott rá a pszichológus.
„Kerüljék az olyan megjegyzéseket, hogy a gyerek még túl kicsi hozzá, vagy hogy az én gyerekemnek úgysem ér semmit” – mondta Rachel Busman klinikai pszichológus. Ha a szülők bizonytalanok a terápiával szemben, a gyerekek is arra keresik a bizonyítékot, ezt próbálják magukban alátámszatani, és ez valóban alááshatja az online terápia sikerességét.
5. Kommunikáljunk a pszichológussal
„Ha úgy érezzük, hogy a gyermekünknek nehéz felvenni az online terápia fonalát, beszéljünk a terapeutával, és próbáljuk meg együtt kitalálni, hogyan tehetjük interaktívabbá a foglalkozásokat” – javasolta a pszichológus. A jó kommunikáció nagyon fontos a család és a pszichológus között, nem csak a való életben történő, de az online terápia esetén is. Ha felmerülnek nehézségek, ezek csak akkor oldhatók meg, ha együtt dolgoznak rajta a gyermek érdekében.
„Fontos, hogy a szülőknek reális elvárásaik legyenek az online terápiával kapcsolatban – mondta a pszichológus. – Vannak gyerekek, akiknek jobban működik, vannak akiknek kevésbé. Dolgozzunk együtt a terapeutával, hogy olyanná tehessük a foglalkozásokat, ami az adott gyermek szükségleteinek megfelel. Ráadásul még az egyes napok sem egyformák, nem árt arra is felkészülni, hogy ami egyszer jól sikerült, máskor esetleg döcög majd.”
Forrás: The Huffington Post Fotó: Unsplash