Rituális étkezések: ugyanaz az étel, ugyanaz az öröm minden nap

2021. május 05. |

Bár a kulináris horizontunk folyamatosan tágul, mégis sokan vannak, akik számára megnyugvással teli, igazi mindfulness élmény, ha újra és újra ugyanazt az ételt ehetik, akár minden nap.

Minden reggel, amikor még a hajnal sem dereng, Anastasia Pollard felkel a kutyái ugatására. Miután kiengedte őket, azonnal készít egy kávét és egy pirítóst a saját sütésű, teljes kiőrlésű, magos kenyeréből. Csak vajat tesz rá. Mézet, ha beteg. Lekvárt, ha úgy érzi, különösen éhes. Minden nap ugyanez történik, és ugyanezt eszi hosszú évek óta. A portréfestő egy a megszámlálhatatlanul sok olyan ember közül a világon, aki ellenáll annak a kulturális nyomásnak, mely szerint a változatosság erény az evésben. 

ugyanaz-etel-minden-nap

Vannak, akik kényelemből eszik minden nap ugyanazt, mások nem akarnak dönteni. Vannak, akik számára ez a kapcsolódás az emlékeikhez. „A reggeli rituálék lelkileg nagyon fontosak. Felkelni, egyensúlyba kerülni az előttünk álló naphoz. Mindig ugyanazt csinálom. Mások zuhanyoznak felkelés után. Én pirítóst és kávét készítik, ez az első dolgom” – mondta. 

Pollard hetente süt kenyeret, a recept rengeteg kísérletezés és kudarc árán született meg. „Ha magad sütöd a kenyered, az egyfajta self care érzés – mutatott rá. – Előző este készítem el a tésztát. Beáztatom a magokat, előkészítem a kovászt. Felkelek, és nekilátok a dagasztásnak. Ez egy jól bejáratott és kidolgozott folyamat, amiben mindennek időben kell történnie, így nekem is előre kell terveznem ezzel kapcsolatban.” A kávé sem mindegy. „Olasz kávénak kell lennie. Bár már régóta Angliában élek, ez összeköt Olaszországgal, és azzal az idővel, amit ott töltöttem. Imádom Itáliát, és úgy érzem, még mindig ott élhetek, ha ilyen kávét iszom.” Pollard nem egyedül él, van egy kisfia és férje, akik nem vesznek részt a reggeli rituáléjában.

A reggeli az ő énideje. „Szeretek még sötétben kelni. Szeretem, ahogy óvatosan, lassan világosodik. Szeretek a konyhában ülni a csenddel, és nézni a kertet a kávémmal és a pirítósommal. Ez a kis idő mindig az enyém.”

Három dolog egy tálban

Jane Newton a világ másik felén, Sydney-ben él. Nyolc éve született meg benne a tudatos döntés, hogy az ebédjének minden nap három dologból kell állnia. „Kell valami fehérje, valami zöld és valami szénhidrát, hogy legyen energiám a nap második feléhez – magyarázta a döntése alapját. – Nem végeztem túl kiterjedt kutatást, egyszerűen csak elhatároztam, hogy ebből a három dologból kell, hogy álljon az ebédem.”

Ez nagyon gyakran rizst, zöld színű zöldséget (általában brokkolit) és tofut jelent Newtonnál. Mielőtt vegetáriánus lett volna, még a tonhal szerepelt tofu helyett. „Bár sok ember számára hihetetlenül hangzik, de annak ellenére, hogy ez ugyanaz a három hozzávaló minden nap, elégedetten és örömmel eszem.” Ha kicsit felvágósabb ebédre vágyik, némi avokádót is szeletel rá, újabban pedig kicsit forradalmasította az ebédjét vegán kimchivel.

Newton nem szeret főzni. Leginkább étteremben szeret étkezni, ám mivel valahogy estig ki kell bírnia, és szükség van az energiára a munkához, muszáj délben is valamit ennie. Ezért találta ki a teljes értékű, ám roppant egyszerű étkezést minden nap pontban délben. 

Jó autopilóta üzemmódra kapcsolni

„Rengeteg minden változott az életemben” – mondta az orvosi kutatásokkal foglalkozó Sara Carillo. Az elmúlt években élt Spanyolrszágban, Angliában, Sydney-ben és Melbourne-ben. Ám a reggelije mindig állandó volt: kávé tejjel, két szelet pirítós vajjal és eperlekvárral. „Emiatt nem vesztettem el a józan eszem.” A költözések során mindig újra kellett gondolnia a reggelijét. A lekvár megváltozott, amikor Angliából Ausztráliába költözött. A vaj és a kenyér is változott. Most egy teljes kiőrlésű élesztős kenyeret eszik reggelente. „Itt minden kovászos, és azt én nem szeretem.”

Carrillo azt is elmesélte, hogy amikor Spanyolországban volt gyerek, az édesanyja mindig siettette a reggelivel. Most sokkal kényelmesebben eszik, ám a történelmi kapocs nem veszett el a generációk között. Amikor édesanyja a háború után felnőttkorba lépett, nem volt túl sok választásuk abban, mit egyenek, minden nap ugyanaz került az asztalra. „A hatalmas változatosság teljesen új a történelemben” – mondta Carillo. 

A végtelen lehetőségek és folyamatos változás közepette ugyanahhoz a reggelihez leülni minden nap, a lassú, kényelmes ébredést jelenti a fiatal nő számára. „Nincs az erőszakos siettetés, gyerünk, gyerünk, gyerünk! Olyan inkább, mint egyfajta meditáció. Van időnk, amikor semmire sem kell gondolnunk – mondta. – Folyamatosan aktívnak kell lennünk, a társadalom, a munkánk is erre kényszerít. Néha jó autopilóta üzemmódban létezni.”

Forrás: The Guardian Fotó: Unsplash

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód