Az ilyesfajta, egyoldalú barátságot, amit influenszerekkel, tévés szereplőkkel vagy ismert emberekkel kapcsolatban érezhetünk, a szociológia paraszociális kapcsolatként írja le. A kifejezést először 1950-ben használta két szociológus, akik a tömegmédia hatásait tanulmányozták (abban az időben ez a tévét és a rádiót jelentette). Már akkor sok nézőben kialakult egy barátságszerű érzés az előadók, tévés prezentálók felé, és úgy beszéltek az emberek róluk, mintha a baráti körük tagjai lennének. A közösségi oldalak ezt újabb dimenzióval tágították, hiszen itt az influenszerek (akik az előadók ebben az esetben) már valóban kapcsolatba tudnak lépni a rajongóikkal, ami még inkább erősíti a barátság illúzióját bennük, és tényleg hajlamosak úgy érezni az emberek, hogy rajongásuk tárgya az életük része.
„Bár úgy hangzik ez a fajta barátság, mintha beteges vonzalom volna, teljesen normális és nagyon gyakori – szögezte le Alex Kresovich, a U.N.C. Hussmann Főiskola Újságíró és Média Tanszékének doktorandusza, a paraszociális kapcsolatok kutatója. – Az érzések, melyeket az emberek a média szereplői iránt táplálnak, szinte megkülönböztethetetlenek attól, amit a való életbeli barátaik iránt éreznek. Azt az aprócska, de nem elhanyagolható tényt leszámítva, hogy a hírességek általában nem tudnak a létezésünkről.” Természetesen van az az eset, amikor a rajongás betegessé fajul a hírességek iránt, ez már klinikai eset, ám nem ez az általános.
Miért jó ez a barátság?
A 35 éves, kétgyermekes anyuka például az egymilliós követővel rendelkező YouTube-sztár, Sydney Cummings rajongója, minden nap vele végzi a napi edzését. Az anyuka azt mondta, hogy már négyéves fia is felismeri a youtubert, és folyton azt kérdezi, mikor jön át hozzájuk látogatóba. „Tudom, hogy nem vagyunk barátok valójában, de úgy érzem, hogy ismerem őt – mondta az anyuka. – Bár soha nem találkoztunk, de sok olyan tulajdonságot fedezek fel benne, amit a valódi barátoknál is keresek: tanácsot ad, vicces történetei vannak, inspirál, hogy jobb ember legyek.”
A kétgyermekes anya a paraszociális kapcsolatok jó oldalát használja ki. Több évtizede folytak kutatások a témában, és ezek azt mutatják, hogy a hírességekhez fűződő viszonyunk hatással van az egészségünkre. „Tizennégy kutatás eredményeinek összegzéséből az derült ki, hogy azok, akik kötődést éreztek hírességek felé, sokkal valószínűbb, hogy változtattak egészségügyi szokásaikon, miután egy híresség beszámolt betegségéről vagy felhívást intézett valamilyen egészségügyi célból a nézőkhöz, mint azok, akik nem rajongó személyiségek” – magyarázta Kresovich.
Például azután, hogy a televíziós újságíró Katie Couric a nyilvánosság előtt vetette magát alá kolonoszkópiának 2000-ben, miután első férje bélrákban meghalt, kimutathatóan megemelkedett a vastagbélrákszűrésre jelentkezők száma Amerikában. Amikor pedig 2015-ben Charlie Sheen bejelentette, hogy HIV-pozitív, az otthoni HIV-tesztek eladásában volt tapasztalható kiugró növekedés.
A baj az, hogy ez az egészségre való hatás ellenkező irányba is működik: ha egy híresség arról beszél, hogy a védőoltások veszélyesek, az emberek hajlamosabbak lesznek kételkedni a vakcinák hatásosságában.
A kisgyerekes szülők számára különösen előnyös
A paraszociális kapcsolat kisgyermeket nevelők számára különösen jótékony hatású lehet, mivel nekik kevesebb idejük van a társas kapcsolatokra. A paraszociális kapcsolatok viszont nem igényelnek annyi ráfordított energiát természetükből fakadóan. Beleugorhatunk és kiugorhatunk belőlük, ahogy szeretnénk. A 37 éves, két négy év alatti gyermeket nevelő nő például nem tekinti kifejezetten a barátjának azokat az alvási, hozzátáplálási és nevelési tanácsadókat, akiket Instagramon követ. „De miért telefonálgatnék egy valódi baráttal, ha kaphatok ingyenes, azonnali és teljesen ítélkezésmentes inputot egy szakértőtől?” – mutatott rá, számára miért kényelmesebb az az egyoldalú dialógus, mellyel a tanácsadók posztjait magába szívhatja.
Bár úgy érezhetjük, hogy a paraszociális kapcsolatok helyettesíthetik a valódi kötődéseket, ám „nincs tudományos bizonyíték rá, hogy az ilyesfajta, médiaszemélyiségek iránt táplált képzelt barátságok valóban kompenzálnák a valódi szociális élet hiányát – mondta Luke MacNeill, a kanadai New Brunswick Egyetem kutatója. – Mindenkinek vannak ilyen kapcsolatai bizonyos életszakaszokban, melyek többrétűbbek és bonyolultabbak annál, minthogy szüksége van az embereknek a többi emberrel való kapcsolatra.”
Bár ahogy lecseng a járvány, egyre gyakrabban találkozhatunk a valódi barátainkkal, (ám még valószínűleg nem annyira gyakran, mint akár egy évvel ezelőtt), a különböző valóságshow-sztárok még biztosan pótolják egy ideig a valódi kapcsolatok dinamikájában meglévő konfliktusokat, pletykákat és kibéküléseket. Vagy, ahogy a paraszociális kapcsolatok tudományos kutatói összegezték: „A paraszociális kapcsolatok teszik élvezhetővé, szórakoztatóvá a médiafogyasztást.”
Forrás: The New York Times Fotó: Getty Images
