„Számos tünet tartozik a premenstruációs szindróma (PMS) kalapjába, és ha egy szóval akarjuk kifejezni, ezek miatt vacakul érezhetjük magunkat. Ki jobban, a szerencsésebbek kevésbé – mondta dr. Charis Chambers szülész-nőgyógyász. – A premenstruációs testdiszmorfia nem egy hivatalos diagnózis. A testdiszmorfiás zavar egy mentális rendellenesség, amikor valaki nagyon sokat aggódik a kinézete miatt, megszállottan keresi saját magában a hibákat, melyeket mások észre sem vesznek. Ha valakinek akár egy aprócska hajlama van a testdiszmorfiára, ezek a tünetek nagyon könnyen felerősödhetnek a havi hormonális változásokkal” – mutatott rá Chambers.
Más szóval nem valószínű, hogy maga a menstruáció teljesen új problémát váltson ki, mely azelőtt nem volt jelen. A hormonális hullámzások viszont olyan negatív gondolati spirálba taszíthatnak, melyeket normál esetben könnyen lerázunk magunkról. „A hangulati zavarok és étkezési rendellenességek általában tinédzserkorban jelentkeznek először, amikor nagyon erős a hormonális hullámzás – mondta a szülész-nőgyógyász. – Így tökéletesen logikus, ha felnőttként a havi ciklussal járó hormonális változások felszínre hoznak hasonló érzéseket a testünkkel kapcsolatban.”
Hogyan működik a havi ciklus?
A ciklus elején a legalacsonyabb az ösztrogénszint, a progeszteronszint szintén lezuhan. Az első nap után az ösztrogén lassan ismét emelkedik, majd az ovuláció idején (a ciklus 14. napjának környékén) ér a csúcsra, amikor az új petesejtet kilöki a petefészek. Amikor ez megtörténik, a progeszteronszint is emelkedni kezd (mint a teherbe esésért felelős hormon). Ha nem termékenyül meg a petesejt, a progeszteronszint ismét lezuhan, elkezdődik a menstruáció, és ismét az első napnál tartunk.
Nincs egyetlen olyan hormon, ami kapcsolatba hozható lenne a testdiszmorfiás zavarral, maguk a biokémiai változások azok, melyek hatással vannak a kedélyállapotunkra, így az önképünkre is. Amikor az ösztrogén és a progeszteron alacsonyan van, lehúzhatják az örömhormonok, a szerotonin és a dopamin szintjét is. Ezek a hormonok hatással vannak nemcsak a kedvünkre, de az alvásra és a motivációnkra is. A legtöbb embernél ezek a kémiai és hormonális változások szomorúságot, kedvetlenséget váltanak ki, míg másoknál komoly PMS-t, melyhez csatlakozhat a premenstruációs testdiszmorfiás zavar.
A hormonok összjátéka a lényeg
Valószínűleg mindenki hallott már arról, hogy az ovuláció környékén érezzük magunkat a legvonzóbbnak, amikor az ösztrogénszint a csúcson van. Chambers szerint ez azonban csak technikailag igaz (evolúciós okokból, hiszen ilyenkor a legnagyobb a valószínűsége a megtermékenyülésnek), hiszen minden relatív. Például az ösztrogénpótlás nem nyújtja el ezt az érzést az egész hónapra. „Minden a hormonok együtthatásától függ inkább – mutatott rá a szülész-nőgyógyász. – Ha az egészséges szint fölé emelkedik az ösztrogénszint, épp ellenkező hatást érezhetünk. Nem vonzóbbak leszünk, hanem puffadást és libidócsökkenést tapasztalhatunk.”
A menstruáció persze hozhat magával fizikai változásokat, pattanásokat, haspuffadást, melyek miatt úgy érezhetjük, nem életünk legjobb formájában vagyunk. A dolgok pár nap alatt javulnak (a sport és a pihenés segíthet). Ha azonban a testünk minden alkalommal hullámvasútba kerül, amikor a menstruációnk közeleg, a szakember azt javasolja, konzultáljunk a nőgyógyászunkkal. „A kedélyhullámzás nagyon gyakori a menstruációkor, és ez alapvetően normális. Azonban ha ez hatással van a mindennapi életünkre, a munkánkra, muszáj tenni valamit, mert nincs értelme, hogy úgy érezzük, szenvedünk – mondta Chambers. – A lelki egészség nagyon összetett dolog, a termékeny éveink alatt a testünk folyamatosan a hormonok interakcióinak hatása alatt van, mely a korral is változik. Sok embernek már az is sokat segít, ha beszélhetnek a kedélyhullámzásaikról és önmagukkal való viszonyukról a ciklus alatt, és megerősítést kapnak.”
Forrás: The Cut Fotó: Unsplash
Olvass tovább!
