Nem vagy egyedül a krónikus fájdalommal: minden harmadik felnőtt szenved hasonló panaszoktól a fejlett világ országaiban egy 2017-es átfogó tanulmány szerint, melyet a Versus Arthritis civil szervezet készített. A kezelés ellenére legalább 12 hete vagy annál régebb óta fennálló fájdalmat nevezzük krónikus fájdalomnak, melyet gyakran sérülés vagy más betegség vált ki, ám még hosszú idővel azután sem múlik, hogy a fizikai gyógyulás bekövetkezett. A tünetek között izomfájdalom, energia- és/vagy étvágyhiány, rosszkedv, lehangoltság, harag és/vagy szorongás is előfordul, a fájdalom pedig gyakran annyira erős, hogy hatással van a mindennapi tevékenységünkre. Sajnos nincs mindenkinél egyaránt működő terápia: a fájdalomcsillapítók, kardiomozgás és az étrendi változtatások sok embernek segítenek, ugyanakkor egyre nagyobb fenntartásokkal fordulnak mind az orvosok, mind a betegek az állandó gyógyszerszedés felé az erős mellékhatások és amiatt, hogy a testünk hozzászokik a gyógyszerekhez, így idővel egyre nagyobb adagokra van szükségünk ahhoz, hogy enyhüljön a fájdalomérzet.
A pszichológiai technikák jelenthetik a krónikus fájdalom kezelésének új útját. A két legújabb irányzathoz, a mindfulnessen alapuló kognitív terápiához (MBT) és az elfogadás és elköteleződés terápiához (ACT) nagy reményeket fűznek a szakemberek.
Az MBT az elfogadást erősíti a páciensekben. Ahelyett, hogy harcolnánk a fájdalommal, ami feszültséget okoz a szenvedőkben és erősíti a rossz érzeteket, inkább azt próbálják elérni, hogy nézzünk szembe a fájdalommal. Nem kritikusan vagy félelemmel, hanem – ahogy Jon Kabat-Zinn, aki az 1980-as években demonstrálta már a mindfulness hatásosságát a fájdalomkezelésben, javasolta – inkább óvatos kíváncsisággal. Amikor a bennünk lévő feszültség és az arra való elszánt vágy, hogy szabaduljunk az adott helyzetünkből enyhül, azt tapasztalhatjuk, hogy a fájdalom is csökken.
Az ACT hasonló az MBT-hez, ám egy sor egyéni viselkedési technikát is alkalmaz. A terapeuta segít a páciensnek felismerni és elfogadni, amit az ember nem tud irányítani. Ez lehet csupán néhány aspektusa a fájdalomnak, vagy a fájdalom maga bizonyos helyzetekben. Valamint olyan cselekvési módokat segít rögzíteni, melyek javíthatják az adott helyzetet.
De mit tehetünk, ha nem elérhető a közelünkben a megfelelő terápia, vagy a gyógyszerek mellékhatása túlnő az előnyökön, esetleg túlságosan megerőltető lenne a rendszeres kardiomozgás? A szakemberek szerint akkor is tehetünk magunkért és a krónikus fájdalommal való együttélésért néhány dolgot.
Változtassunk azon, ahogy magunkkal beszélünk A Friedrich Schiller Orvostudományi Egyetemen Maria Richter neurológus és kollégái azt figyelték meg, hogy vannak bizonyos szavak, melyek kapcsolatba hozhatók a fájdalommal, függetlenül attól, hogy kontextusban vanak vagy sem. Ezek aktiválják ugyanis az agy fájdalomérzettel kapcsolatos asszociációit. A legjobb módszer a szakemberek szerint, ha nem referálunk folyamatosan a fájdalomra.
Ha muszáj beszélnünk róla, használjunk másik nyelvet A Miami Egyetem kutatója, Morgan Gianola kétnyelvű embereket vizsgálatak, hogy megnézzék, mennyire erősen tapasztalják a fájdalmas hőérzetet. A résztvevők alacsonyabb intenzitású fájdalomról számoltak be, amikor azt kérték, hogy ne a domináns nyelvüket használják.
Még mindig káromkodhatunk, ha más nem segít Richard Stephens és Olly Robertson, a Keele Egyetem tudósai arra kérték a kutatásukban részt vevőket, hogy tegyék a kezüket jeges vízbe, és nyugodtan káromkodjanak közben a jól bevált, hagyományos szitokszavakkal, spontán szájukra jövő átkozódással, vagy semleges szavakat használjanak, majd írják le, mennyire volt erős a fájdalomérzet a különböző esetekben. Amikor az emberek a klasszikus káromkodásokat használták, 33 százalékkal emelkedett a fájdalomküszöbük és 32 százalékkal jobban tűrték a fájdalmat, mintha spontán szitkozódtak vagy semleges szavakat mondtak volna.
Forrás: The Telegraph Fotó: Unsplash
Olvass tovább!
