Barlangszindróma: azaz félelem a pandémiában normalitássá vált bezártságból való kilépéstől. Hiába az oltás, a két járványhullám közötti csökkenő esetszámok vagy a távolságtartás, a barlangszindrómában érintett személy úgy érzi, valamiért nem tud visszatérni a koronavírus előtti életéhez. „Már három oltást kaptam, mégis van egy láthatatlan erő, ami visszatart attól, hogy újra programokon vegyek részt. Elvégzem a munkámat, de utána legszívesebben átülnék a kanapéra egészen lefekvésig. Az sem segít, hogy a barátom is ezt a programot preferálja leginkább a vírus óta” – meséli a 25 éves Ildikó, aki éppen a koronavírus előtt lépett a munkaerőpiacra, így nemcsak a bezártság volt újdonság számára, de az egyetem utáni életritmus kialakítása is.
Irodai dolgozóként az elmúlt két évben egyáltalán nem kellett bejárnia, ahogyan informatikusként dolgozó párja is otthonról végzi a teendőket. A vírus alatt átálltak az online bevásárlásra és az ételrendelésre, fizetésükből ezt megtehetik, így még a fizikai nagybevásárláshoz is sokkal ritkábban kell elhagyniuk a lakást. „Ha lenne gyerekünk, biztosan másmilyen lenne a helyzet, így viszont, mondhatni, túl jól alkalmazkodtunk a lezárásokhoz, és az új életritmusunkat most nehéz feladni” – mondják. Azért rendszeresen el szokták hagyni a lakást, de ilyenkor vagy sétálnak a környéken vagy autóval közlekednek.
A szakértők szerint azok, akiknek a koronavírus okozta lezárásokkal járó kényszerű izoláció inkább pozitív hatású volt, sokkal nehezebben váltanak vissza a vírus előtti életritmusba. Sok ülőmunkát végzőre igaz ez: a nagy irodaépületekbe való ingázást és a ropogósra vasalt inget, ceruzaszoknyát, meetingről meetingre vándorlást felváltotta a békés, otthoni közeg és a kényelmes ruházat, illetve a szabadabb időbeosztás. Azonban a fizikai munkát végzők életét a legtöbb esetben nem igazán befolyásolták a lezárások, így a reintegrációval is kevesebb problémájuk akad.
A Covid-izoláció utáni visszatéréstől való szorongás – amennyiben nem akadályozza nagy mértékben az életünket – teljesen normális jelenség, az Amerikai Pszichológus Társaság idén márciusban azt az eredményt kapta egy felmérésén, hogy az emberek mintegy fele szorong a reintegráció miatt. Inkább az irracionálisan nagy félelem az, ami problematikus lehet. Ilyenkor az egyén nem tudja mérlegelni, hogy valójában mekkora egészségügyi kockázata lehet az emberekkel való interakcióknak, ezért inkább a biztonságot jelentő négy fal között marad, vállalva az elmagányosodást.
Gyengébb tünetek esetén lehet, hogy az elmúlt időszak fáradtsága és fásultsága mutatkozik meg barlangszindróma formájában, ezen például a rendszeres testmozgás, a meditáció vagy a külvilághoz való fokozatos visszaszokás segíthet. A legjobb, amit tehetünk, ha nem sokkoljuk magunkat egy hatalmas teltházas koncerttel, hanem apró lépésekkel, fokozatos ingernöveléssel térünk vissza a normalitáshoz. Ildikóék is így teszik. „Az utóbbi időben bulizni, klubban nem voltunk, amíg ki lehetett ülni az éttermek teraszára, mert jobb volt az időjárás, voltunk néhány vacsorarandin, azóta pedig ügyelünk rá, hogy 2-3 hetente vendégségbe jöjjön hozzánk vagy menjünk a barátainkhoz. Kis létszámú, meghitt találkozók ezek, amire lehet készülni – és nagyon feltöltenek minket.”
Azonban ha kifejezetten erős félelem, aggodalom tölt el minket akkor, ha ki kell lépni a lakásból, esetleg szorongásos tünetek lesznek úrrá rajtunk, akkor mindenképpen érdemes szakembert felkeresni!
Fotó: Getty Images
