Sokan képtelenek addig lazítani és nyugodtan leülni a karácsonyfa alá, hogy együtt játsszanak a családdal, míg nincs rend. Mindenkinek mást jelent a fogalom, azonban az megegyezik, hogy a legtöbb esetben ilyenkor irreális elvárásaink vannak azzal kapcsolatban, hogyan kellene kinéznie az adott pillanatban az otthonunknak, milyen és mekkora rendnek kellene lennie. Még nem késő tehát szakítanunk a takarítással kapcsolatos rossz beidegződéseinkkel, hogy máshogy gondoljunk és beszéljünk a rendről és tisztaságról.
Töröljük ki a házimunka kifejezést a szótárunkból
Amikor megsétáltatjuk a kutyát vagy enni adunk neki, ahelyett, hogy azt mondanánk: a kutyával kapcsolatos munkákat végezzük el, mondjuk magunknak azt, hogy törődünk a kedvencünkkel. Ha vannak olyan feladatok, melyeknek sosem érünk a végére, próbáljunk úgy gondolni ezekre, mint az önmagunkkal való törődés lehetőségére. Ne a tennivalók listájáról kihúzandó dologként tekintsünk rá. Ez az egyszerű szemléletmódbeli váltás belső motivációt teremt, ami segít, hogy az adott feladatokat könnyebben elvégezhessük.
Ne a rendetlenséget akarjuk eltüntetni
Sokan úgy érzik, egy rendetlen szobát azért kell kitakarítani, mert az az elvárás, hogy tiszta legyen. Azon nem gondolkodunk, miért. A dolgok helyre pakolásának azonan funkciója, célja van: tudjuk, hol találjuk őket, amikor legközelebb keressük. Ne azért takarítsuk ki a szobát, mert rendetlenség van, hanem azért, mert elérte azt a pontot, ahol már nem tud jól működni. Amikor elérjük ezt a pontot, ideje újraindítani a rendszert.
Gondoljuk újra, mik a céljaink
Ha az a célunk például, hogy kitakarítunk egy szobát, nehéz megmondani, mikor is van készen. A konyha takarítása például indulhat a mosogatással, a pult letörlésével, ám még órák múlva is ott találhatjuk magunkat, amint vágódeszkákat súrolunk vagy a hűtőt sikáljuk. Vagy éppen a feladat horderejére gondolva elmegy a kedvünk az egésztől, és neki sem állunk.
Ezen segíthet, ha konkrét célt tűzünk ki magunk elé: olyan állapotba hozzuk a szobát, ahol már remekül ellátja a funkcióját. A konyhánál maradva ez jelentheti azt például, hogy megcsináljuk a mosogatást, rendbe tesszük a pultot, felmosunk, kivisszük a szemetet és odakészítünk mindent a másnap reggeli kávéhoz. Ez egy olyan lista, ami akkor is kivitelezhető, ha csak 20 percünk van a rendrakásra, így nem érezzük vállalhatatlan kihívásnak a takarítást.
Engedjük el a tökéletességet
A takarítással kapcsolatban a perfekcionizmus olyan dolog, amit muszáj megtanulni elengedni a saját lelki egészségünk érdekében. Ha azt mondjuk, az elég jó nekünk pont elég jó, sokkal elfogadhatóbban hangzik. Ráadásul mi van, ha az elég jó valójában tökéletes? Ez a szemléletmódbeli váltás segít elfogadni, hogy vannak határaink, és megtanít arra, hogy észszerű elvárásaink legyenek saját magunkkal és az otthonunkkal szemben. Ez teljesen biztosan jót tesz a mentális jóllétünknek is.
Legyünk elfogadóbbak saját magunkkal
Rengeteg oka lehet, amiért az emberek küzdenek a mindennapi teendőkkel. Azonban ez nem erkölcsi kudarc. Amikor a pszichológusok egy olyan emberrel találkoznak, aki lustának tartja saját magát, általában nem egy rossz személyiségjegyet, inkább egy funkcionális gátat – mentális vagy fizikai betegséget, a tipikustól eltérő idegrendszeri szükségleteket vagy a túl sok stresszt a mindennapokban – találnak a háttérben, ami miatt támogatásra lenne szüksége az embereknek. A lustaság ilyen formában tehát biztosan nem jellemző arra, aki küzd a mindennapi feladatokkal, takarítással, és ítélkezéstől mentes tanácsra és gyakorlati segítségre lenne szüksége megszégyenítés helyett.
Forrás: Apartment Therapy Fotó: Getty Images
