6 dolog, amivel alááshatjuk a barátságainkat

2022. január 13. |

Vannak olyan szokásaink, amik semmiségnek tűnhetnek, ám mégis tönkretehetik a barátságainkat. Ezeket vizsgálták meg közelebbről a szakértők, és mondták el, hogyan lehetünk jobb barátok.

Amikor nagyon sűrű az életünk – és kinek nem az mostanság? -– könnyen robotpilóta üzemmódra kapcsoljuk a barátságainkat. Természetes, hogy kevesebb energiánk és időnk jut bizonyos életszakaszokban a barátainkra, ám hosszú távon, ha nem ápoljuk, elhalnak ezek a szálak, sőt, meg is sérthetjük azokat, akik korábban jóban-rosszban mellettünk álltak. A szakértők azt is elmondták, konkrétan melyik viselkedésmódok, szokások lehetnek azok, melyek elsőre apróságnak tűnnek, mégis tönkretehetik a baráti kapcsolatainkat.

baratsag-problema

Kéretlen tanácsokat adunk

Amikor a barátaink hozzánk fordulnak valamilyen problémával, összevesztek valamin a párjukkal, munkahelyi kétségek gyötrik őket, van úgy, hogy valóban azért teszik, hogy segítséget kapjanak, merre induljanak, de olyan is van, hogy csak egy vállra van szükségük, ahol kisírhatják magukat és meghallgatják őket. Ha ilyenkor tanácsokat osztogatunk, könnyen visszaüthet, és még több frusztrációhoz vezethet. 

Ha a barátunk tanácsot kér, tiszta sor. Ám ha mi folyton kérés nélkül osztogatjuk a jónak vélt tanácsokat, ezzel azt éreztethetjük, hogy mi jobban tudjuk, mit kell tennie a másik embernek. Idővel azt vehetjük észre, hogy a barátaink egyre kevesebb és kevesebb dolgot osztanak meg velünk – mondta Jan Yager szociológus, a barátság kutatója. – Nemcsak azért káros ez a viselkedés, mert azt éreztetjük a barátunkkal, hogy mindig, minden körülmények között mindent tudunk, de a problémamegoldás lehetőségét, felelősségét is elvesszük a másik embertől a saját életével kapcsolatban.”

Mielőtt elmagyaráznánk tehát, mit kell tenniük, kérdezzük meg: érdekel a véleményem? „Meglepődve tapasztaljuk, milyen ritka az, amikor a barátunk azt válaszolja, hogy persze, köszi, hogy felajánlod. Sokkal valószínűbb, hogy az lesz a válasz: nem, köszi, csak szükségem van valakire, aki meghallgat” – mondta Yager.

Nem kérdezünk az életükről

A barátaink időről időre bejelentkeznek, megkérdezik, hogy vannak a gyerekeink, milyen a munkánk, nem lett rosszabb-e a szorongásunk az utóbbi időben. Mi mindent elmesélünk, ám ritkán van olyan pont a beszélgetésben, amikor visszakérdezünk: te hogy vagy?

„Az egyik leggyakoribb panasz az emberekkel kapcsolatban, hogy olyan érzés, mintha nem érdekelnék őket a barátaik. Ha egy úgynevezett barát nem kérdez a másik emberről, arról, mi történik vele, az tönkreteheti a baráti kapcsolatot – mondta Anna Poss pszichoterapeuta. – Bizonytalanná teheti az embereket és úgy érezhetik, semmibe veszik őket.”

Ezen a rossz szokásunkon felülkerekedhetünk, ha rögtön a beszélgetés elején úgy döntünk, hogy bizonyos kérdéseket rögtön felteszünk. Egy idő után ez ösztönössé válik, és már nem kell tudatosan figyelnünk erre.

Kerüljük a konfliktusokat

Még a legjobb barátok között is van véleménykülönbség időnként. Megtörténhet, hogy olyat mond a másik, ami sértő, ami bosszantó. Amikor ez megtörténik, elmondjuk a másik embernek, mi aggaszt? Vagy egy harmadik embernek panaszkodunk róla?

„Nagyon gyakori, hogy amikor egy barát megbánt, kerüljük a vele való nyílt beszélgetést – mondta Adam Smiley Poswolsky kapcsolati szakértő. – Ehelyett inkább egy másik ismerősnek ecsetelik, mi a gond. Rövid távon ez megkönnyebbülést hozhat, ám a barátságnak nem tesz túl jót.”

A konfrontálódás nem kellemes, ám az őszinte beszélgetés nagyon fontos egy hosszú, szoros barátsághoz. 

Kivetítjük a magunkkal kapcsolatos elvárásainkat

Lehet, hogy sok közös vonásunk van a barátainkkal, végülis ezért lettünk barátok. Ám ez nem jelenti azt, hogy teljesen egyformák lennénk. Van különbség életünk fontossági sorrendjében, ami teljesen egészséges. Nem szabad tehát a saját magunkkal szembeni elvárásokat kivetítenünk a barátainkra. Amit ők tesznek, nem az, amit mi teszünk. „Nem biztos, hogy ugyanúgy akarják élni az életüket a barátaink, ahogy mi – mutatott rá Marisa G. Franco pszichológus. – Barátként is a saját értékrendünk szerint kell élnünk, nem más elvárásai szerint. Ha úgy érezzük, a barátunk teljesen eszelős döntést hoz, amikor felmond a munkahelyén és Ausztráliába költözik, támogassuk, akkor is, ha mi teljesen máshogy csinálnánk.”

Persze ugyanekkor teljesen jogos, ha kimondjuk az aggodalmainkat, amikor attól félünk, egy barátunk rossz döntést hoz. „Ám tegyük fel magunkban a kérdést ilyenkor: a véleményünk alapja az, ami a barátunknak a legjobb, vagy az, ami a mi számunkra?”

Versenyzünk velük

Sikeresen alakulnak a barátunk dolgai. Előléptetik, fizetésemelést kap, csodás trópusi vakációra indul és szerelmes lesz. Ahelyett, hogy örülnénk az örömének, legbelül irigységet érzünk, amit biztosan nem tudunk majd elrejteni. Amikor mesélnek nekünk a sikerekről, az utazásaikról, nem állhatjuk meg anélkül, hogy ne említsük meg, milyen nagy összeghez jutottunk mi, vagy azt, milyen luxusszállodában voltunk legutóbb. 

„Nem az összehasonlítással van baj, ez része az emberi természetnek, egy barátságban is – mondta Yager. – A versengés csapdáját viszont jobb elkerülni, ellenkező esetben ne lepődjünk meg, ha egoistának tartanak majd. A barátság lényege, hogy örülünk egymás sikereinek, büszkék vagyunk a másikra, a féltékenységnek és irigységnek ebben az emberi kapcsolatban sincs helye.”

„Bizonyos fokú irigység persze normális. Ez mutatja az értékét az adott dolognak, mindenki szeretné magának. Ám ha lekicsinylően nyilatkozunk a másik sikeréről, kisebbítjük azt, tönkretesszük a barátságot.”

Mindig azt várjuk, mikor szólalhatunk meg mi

Ahelyett, hogy valóban odafigyelnénk arra, amit a másik mond, folyamatosan azt a pontot keressük, ahol átvehetjük mi a beszélgetés fonalát. Ha ez ránk is igaz, ideje csiszolni a társalgási képességeinken. „Normális, ha izgatottan várjuk, hogy megoszthassunk valamilyen hírt a barátunkkal. Ám ha ez az alap mindig, az komoly feszültséget okozhat a kapcsolatunkban – mondta Poss. – A barátunk könnyen jelentéktelennek érezheti magát, mint aki nem kapja meg ugyanazt a figyelmet a másiktól, amit ő ad nekünk.”

Ez oda vezethet, hogy a jövőben nem lesz velünk sem olyan nyílt a másik ember, nem bízza ránk az érzéseit, az életének élményeit. Ezért fontos, hogy javítsunk azon, hogyan hallgatunk másokat: legyünk jelen, ne csak testben, de a figyelmünkkel is, megszakítás nélkül hallgassuk a másikat, a végén összegezzük, amiket mondott nekünk, kérdezzünk vissza, hogy érezze a másik ember, valóban hallottuk őt. „Ezzel mutatjuk, hogy valóban ott vagyunk, valóban figyelünk – mutatott rá Poss. – Emellett nekünk is segít megtartani a figyelmet a testbeszéd, nem csak a barátunk láthatja és érezheti, hogy jelen vagyunk a beszélgetésben.”

Forrás: Huffington Post Fotó: Unsplash

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód