Ha csak gyorsan végigpörgetjük a közösségi oldalakat, biztosan gyorsan azok között a posztok között találjuk magunkat, amik a kényelmes, bekuckózós évszakról szólnak. Semleges, természetes tónusú, puha, kötött felhőbe bugyolálódunk és frissen főzött forró ital gőzölög körülöttünk. A lábunkon laza gyapjúzokni, a fejünkön hatalmas sapka, ami bármikor az arcunkba csúszhat. Kötelező kellék még a gyertya, egy friss, ropogós, új könyv. Fel se akarunk kelni ebből a kuckóból.
Minden évben megjelenik a hideg idővel ez a fajta esztétikai irányzat, ám idén mintha többszörös lendülettel tört volna ránk. Valószínűleg a közösségi oldalaknak is nagy szerepe van abban, hogy minden eddiginél erőteljesebben tarolta le az aktuális trendeket, ahogy a járvány újabb, minden eddiginél intenzívebb hullámának is. De valóban szükségünk van egy újabb, kockás plédbe bugyolált, flanelpizsamás időszakra? Tényleg egy újabb olyan telet akarunk, amit kézműves(nek látszó), feliratos bögrével a kézben töltünk?
Biztonságot akarunk
Az instagramos megjelenése a bekuckózós hangulatnak elsősorban a biztonságról és kényelemről szól, de mellette megjelenik a rend és a kontroll igénye is. Minden a megfelelő helyen van. A ház tiszta, a gyertyák égnek. Legalább olyan fontos azok mellett, amit látunk – a kanapé, a zokni, a gyertya – az is, amit nem: a rendetlenséget, szabálytalan dolgokat vagy a kinti világ kiszámíthatatlanságát. Lehetséges, hogy a kuckós hangulat mostani népszerűsége a növekvő kollektív bizonytalanságunkból fakad? Az ágy az ablak mellett van, ami résnyire nyitva van. Ettől csak még jobb a meleg ágyban lenni. A biztonság és melegség érzése nem alakulhatna ki anélkül, hogy tudatosulna bennünk, milyen hideg van odakint. Ugyanakkor minél hidegebb és durvább a kinti világ, annál értékesebb és finomabb az otthonunk melege odabent.
Belülről fakad
Bármi is legyen a kuckózás esztétikumának eredete online, nem a tárgyak összegyűjtéséből, hanem az érzéseinkből fakad. Ez a meghitt kényelem a valahová tartozás már-már erotikus érzése: a saját kis terünkben vagyunk, és ha valaki van itt velünk, vele szövetségesek vagyunk, valóban ismer minket, mert ezt a fajta gyapjúba bújtatott intimitást nem osztanánk meg bárkivel. Ez az az érzés, amit mindannyian keresünk. Amikor valaki gyertyákat és bolyhos takarókat vásárol, talán ezt az érzést próbálja megtalálni.
Az Instagram nem végez jó munkát abban, hogy megmutassa, milyen ma embernek lenni. Gondoljunk csak a családi élet online valóságára, a momfluencerek teljesen képtelen, telefonnal mutatott képére. Ugyanakkor nehéz néhány fotón keresztül a képernyőn megmutatni teljes élményeket. Ugyanez igaz a bekuckózásra is. Szeretjük, ha a képeink vizuálisan tiszták, könnyen végigfut rajta a szem és mindenek előtt megvásárolható. Az intim kényelem ugyanakkor fellelhető a művészetben, regényekben, festményeken, dalokban és művészi fotókon is. A jelenet a Háború és békében, amikor Kitty és bátyjai odaát maradnak a nagybátyjuknál farkasvadászat után? Maga a meghittség. Ám ebben az esetben a kénylemes elvonulás abból ered, hogy a szereplők megtalálják a csodát az egyszerű részletekben, és képesek feloldódni a pillanatban.
A kuckós kényelem csodás emberi tapasztalás, a megnyugvás érzése, ami elsimítja az elmét és ellazítja a testet, és a történelem azt bizonyítja, hogy bizony kerestük már évszázadokkal ezelőtt is, ám nem a fogyasztás és a megvásárolható javak, hanem például a művészet által. 1565-ben idősebb Pieter Bruegel festette az Aratók című festményt. Ezen a munkások egy csoportja leheveredett egy fa alá, hogy együtt pihenjen egy kicsit a búza aratása közben. Az ilyen képek bizonyítják, hogy a meghitt kényelemhez nincs szükség a télre vagy a gondosan megtervezett belső térre.
Így ment félre a hygge
Valami hasonló félreértés történt a hyggével is a közösségi oldalak közreműködése miatt. Nagyjából megértettük a dán életfelfogást, amit javarészt a téli meghittség idején veszünk elő, hogy különböző tárgyakat vásároljunk és kialakítsunk egyfajta hygge esztétikát. Könyveket veszünk, díszeket és dekorációt vásárolunk, amiről a marketing azt mondja nekünk, hogy hygge-kompatibilis. Ám a hygge nem olyasvalami, amit látni kell. Nem egy dekorációs stílus. A hygge egy pszichológiai állapot, életfelfogás a sötét hónapokra. Persze része az is, hogy az ember megteremtse azokat a körülményeket, melyek elősegítik a kényelem és valahová tartozás érzését – mind az otthonunkban, mind a barátainkkal. Ez azonban nem annak függvénye, milyen illatú gyertyát égetünk. Nem vásárolhatjuk meg, meg kell teremtenünk.
View this post on Instagram
A skandináv országokban létfontosságú volt, hogy olyan tradíciókat alakítsanak ki, melyek átsegítik őket a hosszú téli hónapokon, amikor sötét van és fájdalmas az izoláció. Norvégiában az emberek a friluftslivet – élet a szabadban, ha le akarnánk fordítani – gyakorolják, egész évben. Természetesen ezt is kommercializálták a ruha- és sportszergyártók, ám a norvégok hajthatatlanul cáfolják, hogy bármilyen megvásárolandó dolog kellene ehhez az életfelfogáshoz: egyszerűen sötétben és hidegben is kimennek, és a szabadban töltött időt próbálják megélni minél tartalmasabban, kényelmesebben, nem csak télen, tavasszal, nyáron és ősszel is.
A nyugati társadalmakban, ahol az ezer felé szakadó háztartások és a munkahelyi stressz nyomása alatt élünk, nagyon nagy szükség lenne rá, hogy minél hamarabb kialakítsuk a saját hyggénket. A bekuckózás szezonja a közösségi oldalakon épp ezért talán egy néma segélykiáltás. Mindannyian nagyon erősen szeretnénk tartozni valahová, ám a tökéletes képek a meghitt helyünkről nem hozzák el ezt az érzést.
Forrás: The Guardian Fotó: Unsplash
