„Anyu, mi az a háború?” – Így beszéljünk a gyerekekkel az ukrán helyzetről

2022. február 26. |

Valószínűleg nincs olyan gyerekes család, ahol ne hangzott volna el a kérdés a napokban: nálunk is háború lesz? Számtalan kérdés kavarog a gyerekfejekben nemcsak az ukrán helyzettel, de általánosságban a háborúval kapcsolatban is. A gyerekpszichológus segít, hogyan magyarázzunk úgy a témáról, hogy oldjuk a kicsik a szorongását, de mégse hazudjunk a történelmi helyzet súlyosságáról.

Tegnap a lányaim a szokásos iskolai történések helyett sok nehezen megválaszolható kérdéssel a szívükben érkeztek: Mi az, hogy háború? Hol van Ukrajna? Miért háborúznak? Mi fog történni? Mi az a világháború?” – kezdte Selmecziné Valach Renáta gyermekpszichológus. Még ott is, ahol otthon nem megy a tévé és nem hallgatnak rádiót, előkerül a téma, hiszen a gyerekközösségekben és egy-egy elcsípett otthoni telefonbeszélgetést hallva óhatatlanul szembesülnek azzal, hogy nagy baj van a világban.

gyerek-haboru-kerdes

Figyeltem az arcukat, ahogy a válaszaimat próbálták feldolgozni, és csodáltam őket, ahogy ezek után összeszedték a párnákat, és párnacsata-háborúba kezdtek: hosszan, kifulladásig. Aztán még vacsora közben elsüllyesztettek pár kenyérhadihajót a tányérjukon, és utána – remélem – álmukban már nem cipelték magukkal tovább a világ terheit” – folytatta a gyermekpszichológus, aki segítségképpen összegyűjtött pár hasznos tanácsot, amivel a szülők segíthetik a gyerekeket ebben a nehéz élethelyzetben. Hiszen fontos, hogy legyen a kezükben esernyő, azaz a környezetből érkező negatív hatásokkal szemben hatékonyan tudják működtetni a védekező mechanizmusaikat” – mondta Selmecziné Valach Renáta.

  1. Fokozottan ellenőrizzük milyen tartalmakkal találkoznak a gyerekek: amennyire tudjuk, csökkentsük minimálisra a híreket, ne sokkolódjanak tovább!
  2. Ne tabusítsuk a témát: ne söpörjük a szőnyeg alá azzal, hogy nem rájuk tartozik. Ha tudnak róla, akkor már nem lehet törölni a fejükből! Lehessen a háborúról beszélgetni, arról, hogy ki mit mondott a suliban, arról, hogy mi szülőként mit gondolunk, mi fog történni, hogyan volt ez régi háborúknál, és persze arról is, hogyan születnek a békék. Nem kell, hogy mindenre kész válaszunk legyen. Ahol bizonytalanság van bennünk, ott a reményünket hangosítsuk ki.
  3. Törekedjünk a reális optimizmusra: ne bagatellizáljuk a történéseket, de a gyerekek előtt igyekezzünk bizakodó hangon kommunikálni.
  4. Segítsük őket, hogy a felgyülemlett feszültségeiket mozgásos játékokban, akár destruktívan – de keretek között – kiélhessék: lehessen sokat párnacsatázni, labdával falat rugdosni a szabadban, kardozni, bokszolni, és ha jön a jó idő, vízibombázni. A gyerekek veleszületett képessége a játék nyelvén való kommunikáció, ösztönösen jók ebben. Ha esetleg nagyon szabálykövető, jól viselkedő a gyermekünk, akkor érdemes lehet szülőként felajánlani ilyen játékokat, bátorítani, hogy merje megélni ezeket az érzéseit.

A témáról bővebben Selmecziné Valach Renáta gyermekpszichológus oldalán olvashattok, ahol a szakember további jótanácsokat és gyakorlati tippeket is felsorol.

Fotó: Getty Images

Olvass tovább!

Egyedül idegenben – kísérő nélküli gyerekek

Egyedül idegenben – kísérő nélküli gyerekek

Világszerte egyre több gyerek indul útnak egyedül, a szülőhazájából elüldözve vagy a család által a legnagyobb jóindulattal kilökve a felé a bizonyos utolsó remény felé, amit Európa jelent számukra.

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód