Bár a mentális betegségeket és zavarokat a mai napig sokan tabuként kezelik, a stressz, a depresszió – vagy akár a pánikbetegség – elleni küzdelem évek óta egyre több embert érint. Pedig nagyon fontos, hogy nyíltan beszéljünk róla. A néha teljesen váratlanul ránk törő pánikroham fogalmát például kifejezetten nehéz elmagyarázni annak, aki maga még nem élt át ilyesmit – úgy is fogalmazhatnánk, hogy az elménk ilyenkor „játékot űz velünk”, mi mégis hiszünk neki és hagyjuk, hogy maga alá temessen minket. Na de mi is történik velünk valójában ezekben a nehéz percekben?
Itt a vége…
Bár a pánikrohamok tünetei személyenként változhatnak, a szakemberek számos össze nem téveszthető jelet feljegyeztek ezzel kapcsolatban. A leggyakoribb tünetek közé tartozik például:
- az intenzív szorongás
- az izzadás
- a szédülés
- a heves szívdobogás
- a légszomj
- a hányinger
- a mellkasi fájdalom
- a zsibbadás
- a gyomorgörcs és fejfájás is
– illetve ezeknek az együttes megjelenése is, és ezeket az adott személy képtelen kontroll alatt tartani. Ezért fordulhat elő az, hogy sokan úgy érzik, éppen szívrohamot kapnak, esetleg (akár) haldokolnak.
Félelem, ok nélkül?
Igaz ugyan, hogy a pánikrohamok általában nem ok nélkül törnek ránk, ám néha igenis megesik, hogy ezek a nehéz percek derült égből villámcsapásként érkeznek – függetlenül attól, hogy hajlamos-e valaki a szorongásra. Meglehetősen gyakori jelenség, hogy az emberek életük során legfeljebb egy-két alkalommal néznek szembe pánikrohammal, és aztán soha többet.
Álom, édes rémálom!
Esténként igyekszel minél hamarabb álomba szenderülni, mert úgy érzed, az elméd végre (meg)pihenhet egy kicsit? A rossz hír az, hogy valójában akkor is lehet pánikrohamod, amikor egyébként mélyen alszol – ezt hívják éjszakai pánikrohamnak. A tünetei igazából nem különböznek attól, mint amit napközben élhetsz át, így remegéssel, izzadással és mellkasi fájdalmakkal járhat. Azon kaphatod magát, hogy levegő után kapkodva, rettegve ébredsz fel, ami nyilvánvalóan alaposan rányomhatja a bélyegét az egész napodra, mivel végig fáradtnak érezheted magad. Ez további szorongást okozhat, és végül alvászavarokhoz vezethet.
Harcolj vagy menekülj!
A kutatók úgy gondolják, a pánikroham tulajdonképpen az emberi test reagálása a vélt veszélyre. A szervezetet ilyenkor olyan vegyi anyagok árasztják el, mint az adrenalin, amelyek élettani változásokat indítanak el. A szíved gyorsabban kezd verni, hevesebben lélegzel, azaz mondhatni felkészülsz a harcra és/vagy a futásra. A pánikroham tehát valójában ugyanazt a reakciót váltja ki az emberekben, mintha csak egy medvével kellene szembe nézned az erdőben – a különbség az, hogy az előbbi esetben igazából nem vagy közvetlen veszélyben.
Elkerülni az elkerülhetetlent?
Ha valaki tisztában van azzal, hogy milyen helyzetek idézhetik elő a pánikrohamait (például a repülés vagy a nyilvános szereplés), kifejezetten csábító és egyszerű megoldásnak tűnhet, hogy próbálja elkerülni ezeket a szituációkat. Holott semmi sem megterhelőbb az emberek számára annál, mint az a rettegés, hogy bármelyik pillanatban újabb rohamot kaphatnak. A struccpolitika sajnos hatalmas károkat okozhat, mivel ezzel csak azt érjük el, hogy a félelmünk elhatalmasodik rajtunk – arról nem is beszélve, hogy így számtalan élménytől megfoszthatjuk magunkat. A szakértők inkább a kognitív viselkedésterápia technikáinak bevetését javasolják, de a gyógyszeres kezelés, a pszichoterápia, illetve a stresszkezelés is beválhat. Ezek sok esetben csökkentik a rohamok intenzitását és gyakoriságát. A szakértői tanácsok követése mellett érdemes kerülni az alkohol- és a koffeinfogyasztást, továbbá a tudatmódosító szerek használatát. Az olyan stresszoldó módszerek, mint a meditáció vagy az edzés is fontos szerepet játszhatnak a pánikrohamok elleni harcban. De egyesek szerint még a savanyú cukorka is segíthet…
Fotó: Tero Vesalainen és Dilok Klaisataporn/Getty Images
