A legjobb szándékunk ellenére is hibázunk néha, miközben nevelgetjük és terelgetjük a családunkat. Mondunk olyan dolgokat, reagálunk úgy, ahogy nem kellene, ha valamit a gyerekeink tesznek, máskor a párunkkal kapcsolatos helyzeteket kezeljük rosszul, akár a gyerekeink füle hallatára és jelenlétében is. De mik azok a hibák, amiket gyakran elkövetünk és tovább adhatjuk gyerekeinknek, akik később saját családjukban is elkövethetik ugyanezeket?
A gyerekek látják és megtanulják, hogyan viselkednek a szüleik stresszhelyzetben
1. A párunkon vezetjük le, amikor stresszesek vagyunk
Mindannyian átéltünk már ilyet. Szorít a határidő, a gyerek éhes és hisztis, a hűtő üres és 15 perc múlva oda kell érni a kosáredzésre a másik gyerekkel. A párunk pedig elfelejtett bevásárolni hazafelé. Nem meglepő, hogy ilyenkor elpattan bennünk valami, és kifakadunk. Ám a gyerekek látják és példaként szolgál számukra, hogyan viselkedünk stresszhelyzetben, miként kezeljük az ilyen szituációkat, így ha nem szeretnénk, hogy ők is így reagáljanak, amikor feszültté válik a helyzet, érdemes kicsivel több zennel közelítenünk a hétköznapi feszültségekhez.
Ha megtanulunk olyan technikákat – légzőgyakorlatokat, mindfulnesst, stresszkezelő módszereket –, melyekkel képessé válunk az érzelmeink kordában tartására, azzal a gyermekeinknek is jó példát mutatunk.
2. Megbeszélés helyett ordítozás
„Sok pár hajlamos ott és azonnal valamilyen megoldást keresni, ha valamilyen vitás kérdés merül fel. Még akkor is, ha nincsenek abban az érzelmi és mentális állapotban, hogy tisztán lássák a helyzetet – mutatott rá Laura Markham klinikai pszichológus. – Ez egyfajta ösztönös stresszre adott válaszreakció.”
„Azt gondoljuk, hogy elveszítünk valamit, ha nem teszünk azonnal valamit, amivel véget vethetünk a konfliktushelyzetnek. Ám ha ilyen lelki állapotban vagyunk, akkor a párunkra az ellenségünkként tekintünk. Elfelejtjük, hogy ugyanazon az oldalon állunk valójában. Így nagy valószínűséggel nem is tudunk bele helyezkedni az ő nézőpontjába, vagy nem akarunk a miénken változtatni.” A szakember szerint ezek a helyzetek általában hatalmas ordítozásba torkollnak, ami nem jó se a párnak, se a gyerekeknek.
„A kutatások tisztán bizonyították, hogy a szüleik kiabálása szorongást kelt a gyerekekben – mondta a pszichológus. – Ez nem éppen az a példa, amit át akarunk adni a konfliktusok kezelésére a gyerekeinknek.” Ehelyett inkább ismerjük fel, és mondjuk ki: kell most egy kis tér és szünet, térjünk vissza egy óra múlva a kérdésre, amikor mindenki lehiggadt.
3. Nem beszéljük meg a gyerekek előtt a dolgokat
A gyerekek érzik, amikor valami feszültség van a szüleik között. Hiába nem pattan ki a konfliktus, a hanghordozás, a gesztusok árulkodnak. Ha valamelyik szülő duzzog és sértődött, kritikus fontosságú lenne, hogy ezt ne titkolják a gyerekek elől, hanem „megbocsátással és empátiával beszéljünk róla nyíltan”, mondta Markham. Még akkor sem késő átbeszélni, mi történt, mi volt a vita tárgya, miért és milyen döntést hoztak a szülők, ha már eltelt egy nap. „Fontos, hogy a gyerekek tudják, megoldódott a helyzet.”
4. A párunkat hibáztatjuk ahelyett, hogy felelősséget vállalnánk
Ha a gyerekünk azt látja, hogy védekezünk és ujjal mutogatunk a másikra ahelyett, hogy a saját hibáinkért vállalnánk a felelősséget, azt az üzenetet küldi, hogy „én is megtehetem”. Konfliktushelyzetben általában három igazság van: a tiéd, az enyém, és ami valóban történt. Nem mindig könnyű megtalálni az igazi igazságot, ezért fontos megismerni a másik ember álláspontját és a konfliktus feloldásához közelíteni, ugyanakkor egészséges határokat húzni. „A bizalom és biztonság érzetéhez el kell engedni azt a hozzáállást, hogy egy konfliktusban igazam kell, hogy legyen, vagy hogy az a lényeg, hogy én győzzek” – mondta a pszichológus.
Nem könnyű belátni, ha tévedtünk. De ez egy olyan fontos képesség, ami nemcsak a párkapcsolatban, hanem az élet minden területén hasznára válik a gyerekeinknek, és amit tőlünk tanulnak meg.
5. Nem kommunikáljuk a szükségleteinket tisztán és érthetően
Amikor fáradtak vagyunk és frusztráltak, könnyű arra fókuszálni, milyen hibái vannak a párunknak. Általában olyanokat is mondunk ilyenkor, amit nyugodtan sosem tennénk. Amire viszont szükségünk van, sokkal nehezebb kimondani, sőt, gyakran még mi magunk sem vagyunk tudatában annak, mit szeretnénk.
Amikor vitás helyzet alakul ki a párunkkal, maradjunk azoknál a kijelentéseknél, amik ránk érvényesek, ne olyan kinyilatkoztatásokat tegyünk, amik a másik emberrel kapcsolatosak. Kritika helyett inkább kommunikáljuk tisztán és egyértelműen, mit szeretnénk, ne kelljen találgatnia a másik embernek.
6. A mindenre érvényes kinyilatkoztatások
Egy másik rossz szokás, amikor valaki gyakran beszél abszolútumokban: „te mindig mindent így vagy úgy csinálsz”, vagy éppen „soha nem csinálsz”. Ez a fajta verbális megszégyenítés szinte sosem pontos és a párunkat azonnal védekezésre készteti. „Egy konfliktus során kerüljük az ilyen extrém kiszólásokat, amikor több szituációt egy kalap alá veszünk egyetlen állításon belül. Ez nem segít a gyerekeinknek sem, nem tudnak kapcsolódni az ilyen helyzetekben” – mondta a pszichológus.
Az általánosítás vagy a múltbeli események felemlegetése helyett inkább a jövőre fókuszáljunk és legyünk konkrétak. „Arról akarok beszélni veled, mi történt, amikor tegnap este hazajöttél” – magyarázta a szakember. Ez a gyerekeinknek is segít, mert így van viszonyítási pont, és bár konfliktushelyzet alakult ki, a biztonságérzetüket nem veszítik el.
7. Kettős mérce érvényes a gyerekeinkre és ránk
Ann-Louise Lockhart gyerekpszichológus azzal a példával szemléltette, milyen a szülők és gyerekek között húzódó kettős mérce, amikor a szülők azt mondják a gyerekeiknek, hogy ne szakítsák félbe, amikor ők beszélnek, ne kiabáljanak, káromkodjanak, míg ők folyamatosan ezt csinálják. „Ez a kettős mérce összezavarja a gyerekeket – mondta Lockhart. – Amikor azon kapjuk magunkat, hogy így viselkedünk, könnyen visszaüthet. Pont azt erősítjük a gyerekünkben, amivel kapcsolatban azt szeretnénk, hogy ne csinálja.”
Nagyon fontos, hogy ha észrevesszük, hogy valami olyat tettünk, úgy viselkedtünk, ahogy nem szerettünk volna, vállaljuk a felelősséget érte. Ha a gyermekünk nincs jelen éppen akkor, amikor rájövünk erre, térjünk vissza rá később, és beszéljük meg vele azt is, mi lett volna a helyes reakció a szüleitől.
Forrás: The Huffington Post Fotó: Getty Images
