A lehetőségek tengerében élünk, arra tanítanak minket kiskorunktól kezdve, hogy bármi lehet belőlünk, amit csak akarunk. Jó esetben rengeteg választási lehetőség áll előttünk, legyen szó a tanulmányainkról vagy a munkaerőpiacra lépésről. Nagyon ritka ma már az, hogy valaki az első munkahelyéről menjen 30-40 évvel később nyugdíjba, inkább a gyakori váltások a jellemzőek: a legtöbb fiatal munkavállaló 2-3 évnél tovább nem marad egy munkahelyen. Majd néhány évvel később újra vált, sokszor nemcsak munkahelyet, hanem munkakört is. Sokan már a húszas éveik közepén rájönnek, hogy nem is azt akarják csinálni, mint amit éppen csinálnak, és amit évekig tanultak. Sokan ekkor, vagy akár később, a 30-as vagy a 40-es éveikben belekezdenek egy teljesen új képzésbe, és pályát váltanak.
Ez a helyzet azonban felvet egy új problémát is: a bőség zavarát. A rengeteg lehetőség között ugyanis nagyon könnyű elveszni. És sokszor valójában nem is az a kérdés, hogy „akkor most melyiket válasszam az ezernyi felkínált lehetőség közül?”, hanem inkább az, hogy „melyik ezek közül az ÉN utam? Melyik az az út, életpálya, karrier, amelyik igazán az enyém?” Vagy ugyanez más szavakkal: „Mi az én életcélom? Miért élek én ezen a bolygón? Mi az életem értelme?”
Először is tisztázzunk néhány dolgot – vagy inkább oszlassunk el néhány mítoszt a témával kapcsolatban.
„Mi az életcélom?”
Már maga a kérdés azt sugallja, hogy mindenkinek egyetlen konkrét és pontos életcélja van, ami egész élete során változatlan marad, és ha ezt az illető nem találja meg, akkor elszúrja az egész életét, mert a nagy életcél helyett pótcselekvésekre pazarolja majd el a drága idejét. Nos, ez a gondolat nagyon hasonlít „a nagy Ő” mítoszára, amit ebben a blogbejegyzésemben részletesebben is kifejtek. Most itt legyen elég annyi, hogy valójában mindkét mítosz egy hatalmas félreértés. Úgyhogy nyugi. Fellélegezhetsz.
Az életcél egy ennél sokkal rugalmasabb dolog, ami folyamatosan változik. Különböző hatások is alakítják: pl. az ember gyerekként szeret csinálni egy bizonyos dolgot, aztán egyszer csak megismer egy teljesen új tevékenységet, és beleszeret. Aztán néhány hónappal vagy évvel később ugyanígy beleszeret egy másik, teljesen más tevékenységbe, és úgy dönt, hogy ő inkább ezt akarja csinálni ezentúl.
Ezeket az „aktuális szenvedélyeinket” az életkor is befolyásolja. Te is biztosan másra vágytál ötévesen, mint tízévesen vagy húszévesen. Ha megkérdezték tőled, hogy „mi leszel, ha nagy leszel?”, jó eséllyel minden életkorban más választ adtál erre, nem igaz?
Persze az is lehet, hogy éppen te vagy a kivétel. Vannak emberek, akik már egészen kicsi koruktól kezdve pontosan tudják, hogy mik akarnak lenni, és életük során sem térnek le erről az útról. Ha te is ilyen vagy, akkor örülj neki, hogy nem kell mérlegelned a rengeteg opció között, hanem ugorj bele a kedvenc tevékenységedbe, és rajta, csináld!
Az emberek többsége azonban fiatal korában még nem ennyire biztos a döntésében, úgyhogy sokat keresgél és válogat a lehetőségek tengerében, sok mindenbe belekóstol, sok mindent kipróbál, mire szép lassan elkezd kristályosodni benne, hogy valójában mi is az a tevékenység, amit csinálni szeretne.
Ha még mindig keresed az életcélodat, akkor a fenti kérdés helyett inkább ezeket tedd fel magadnak:
1) Mi most éppen a legfontosabb célom az életemben?
2) Miben hiszek?
3) Milyen értékeket szeretnék átadni az embereknek?
4) Kiket szeretnék szolgálni a munkám során?
5) Pontosan mit szeretnék nekik adni? Hogyan tudnám szebbé és jobbá tenni az ő életüket?
Ha önmagad helyett azokra koncentrálsz, akiket szolgálni akarsz, akkor egyrészt sokkal gyorsabban felfedezed a valódi céljaidat, másrészt sokkal tisztábban fogod látni, hogy te milyen ember vagy, és mire vágysz valójában. Ja, és jobban is fogod érezni magad – ezt garantálom!
A továbbiakban pedig megosztok veled még 10 további kérdést, amiket ha megválaszolsz, akkor még közelebb kerülsz az aktuális életcélodhoz. Készen állsz?
Szerző: Nagy Anikó (coach és pszichológus) Fotó: Getty Images
