- Akár akarjuk, akár nem, a szüleinknek igenis nagy szerepe van abban, milyenek a romantikus kapcsolataink.
- Tudattalanul is átadják nekünk a párkapcsolati normákkal és dinamikákkal kapcsolatos saját mintáikat.
- Nagyon gyakori, hogy olyan partnert választunk, aki hasonló tulajdonságokkal bír, mint a szüleink, mert ez ismerős érzés számunkra.
Attól a pillanattól kezdve, hogy megszülettünk, a szüleink segítenek megtanulnunk járni, beszélni, boldogulni a környezetünkben. Ám nem csak ezt a tudást adják át. Önkéntelenül is hatalmas befolyással vannak a felnőttkori romantikus kapcsolatainkra. Ráadásul nem is egyfajta módon.
Melissa Stanger pszichológus szerint a kapcsolatainkban hasonló személyiségű emberekhez vonzódunk, mint a szüleink voltak. A szakember elmondta, milyen négy módon hatnak a szüleink a párválasztásunkra.
1. Vonzódás az ismerőshöz
Tudattalanul is azt találjuk vonzónak, amit ismerünk. Így a szüleink viselkedése és az, ahogy egymáshoz viszonyultak, hatással van a párkapcsolatra, amit keresünk. De arra is kihat, kit találunk vonzónak, hiszen ez az, ami számunkra a normális.
2. Azt keressük, akit megjavíthatunk
Ha valaki olyan szülők mellett nőtt fel, akiknek több negatív személyiségjegye is volt, elhanyagolták gyerekkorában, nem figyeltek rá, nagy esély van rá, hogy olyan párt választ, akinek hasonló a személyisége. „Be akarják bizonyítani, hogy meg tudják javítani azt az embert” – mutatott rá a pszichológus.
3. A szüleink kapcsolata alakítja ki bennünk a romantikus szerelem képét
A szüleink egymáshoz való viszonya alakítja ki bennünk, mi hogy viszonyulunk a másikhoz a párkapcsolatunkban felnőtt korunkban
A legtöbb ember számára az első romantikus kapcsolat, szerelmi viszony, amit közelről megfigyel, a szülei kapcsolata. Ahogy ők egymáshoz viszonyulnak, egymással bánnak, hatással van arra, milyen egészséges lesz a párkapcsolatunk felnőtt korban.
Például ha a szülők között fizikailag is érzékelhető a vonzalom, gyakran fogják egymás kezét, megölelik egymást, ez lesz a gyerekek számára is a normális felnőtt korban.
„Ha a szülők sohasem veszekedtek a gyerek előtt, látszólag mindig egyetértettek, hogy elkerüljék a konfliktust, felnőve azt hihetjük, hogy a veszekedés és egyet nem értés egészségtelen dolog egy párkapcsolatban. Valójában pont ellenkezőleg van” – mutatott rá a pszichológus.
4. A kötődési mintázatunk gyerekkorban alakul ki
Négy kötődési mintázatot különböztet meg a pszichológia: szorongó, elkerülő, biztonságra törekvő és rendezetlen. Ezek valamelyikével a legtöbb esetben leírható egy ember viselkedése és az, ahogy a párkapcsolatokban viszonyul a másikhoz.
Aki szorongó kötődési mintázattal bír, gyakran szorul megerősítésre, mert aggódik, hogy a párja elhagyja. Míg aki elkerülő, annak nehéz lehet az elköteleződés, a közös jövő tervezése, mert attól tart, hogy ez sebezhetővé teszi és kiszolgáltatja a másik embernek.
A kötődéselmélet szerint az ember kötődési mintázatát az alakítja ki, ahogy a szülők szerették és nevelték gyermekkorában. Ez hat ki a felnőttkori kapcsolataira, ám nemcsak a szerelmi viszonyaira, hanem a munkahelyi, baráti, kollegiális kapcsolatokra is.
A pszichológus szerint a különböző élethelyzetekben az embereknél különböző kötődési mintázatok mutatkozhatnak meg. Például ha a szülő fizikailag odaadó szülő volt, ám gyakran elfelejtette a jeles eseményeket, felnőve otthonosan mozog az intim testközelség terén az ember, ám különösen hevesen reagálhat azokra a helyzetekre, amikor a párja elfelejti például az évfordulójukat vagy a születésnapját.
Forrás: Insider, fotó: Unsplash
