Nincsen két egyforma gyerek, ezt minden szülő jól tudja. Ahogy azt is, hogy vannak olyanok, akik kicsit érzékenyebben reagálnak az ingerekre és a változásokra, mint a többiek. Dr. Becky Kennedy amerikai gyerekpszichológus, a Good Inside című kötet szerzője néhány éve megalkotta a „deeply feeling kid” vagyis „mélyen érző gyerek” kifejezést, amivel az olyan gyerekekre utal, akik kicsit mélyebben, érzékenyebben élik meg a hétköznapokat társaikhoz képest. De vajon honnan tudhatod, hogy a te gyereked is közéjük tartozik?
A pszichológus két egyszerű „árulkodó jel” segítségével segít felismerni!
1. Gyakrabban, intenzívebben és hosszabban élnek meg zaklatott érzelmi állapotokat
Könnyű lenne annyival elintézni a dolgot, hogy egyes gyerekek csak nagyon „hisztisek”, de Dr. Becky szerint egyszerűen arról van szó, hogy a mélyen érző gyerekek tényleg jóval intenzívebben élik meg érzéseiket. Épp ezért szerinte nagyon fontos látni, hogy a gyerekek nem direkt problémáznak vagy „csinálják a műsort”, hanem egyszerűen időről időre összeroppannak saját érzelmeik súlya alatt.
2. A hagyományos gyereknevelési trükkök nem működnek
A szakértő szerint a mélyen érző gyerekekre jellemző, hogy a nagyon direkt nevelési technikák egyszerűen nem működnek náluk. A szülők gyakran úgy érezhetik, hogy a gyereküknél egyszerűen semmi nem válik be, még a legnépszerűbb könyvekben olvasott módszerek is lepattannak róluk. Dr. Becky azt javasolja, ezeknél a gyerekeknél sokkal jobban működik, ha megpróbáljuk megérteni őket és mellettük lenni a zaklatott állapotokban. Lehet, hogy kiborultak, amiért veszítettek egy társasjátékban – ilyenkor gyengeséget éreznek, majd az erre rakódó szégyent élik meg. Engedjük meg nekik, hogy megéljék az érzéseiket, támogassuk őket csendes jelenléttel.
Hogyan kezeljük a mélyen érző gyerekeket?
Az átlagosnál érzékenyebb gyerekek nevelése gyakran tartogat kihívásokat, ugyanakkor az ő esetükben is meg lehet tanulni a jól működő módszereket. Fontos, hogy ne szidjuk meg a gyereket vagy hagyjuk magára őt, amikor egy intenzív epizódot (hisztit) él meg. Ha a gyerek kiabál és zaklatott, először is próbáljunk neki a lehetőségekhez mérten teret adni. Ne akarjuk egyből elmagyarázni a helyzetet, ne menjünk oda megölelni őt, ne kezdjünk el mi is idegesen csapkodni. Várjunk egy kicsit, figyeljünk rá. Ez idő alatt magunkban is összegyűjthetjük az erőt, elszámolhatunk 10-ig, hogy meg tudjuk őrizni a nyugalmunkat. A jelenlétünkkel kommunikáljuk azt, hogy itt vagyunk, és nem ingat meg az sem, amikor a gyerek ennyire intenzíven viselkedik. Majd később használjuk a nyugodtabb, érzelmileg nem felfokozott pillanatokat arra, hogy beszélgessünk a gyerekkel, és segítsünk neki kiépíteni a problémás helyzetek kezeléséhez szükséges megküzdési stratégiákat.
Forrás: PureWow Fotó: Getty Imges
