- Sok ember bonyolódik viszonyba annak ellenére, hogy egyébként szereti a partnerét.
- A hűtlenség stresszorként hathat: negatív, semleges vagy akár pozitív következményekkel is járhat.
- A félrelépés a szakértő szerint egy összetett dolog, nem kellene azonnal ítélkezni az érintettek felett.
Dylan Selterman, a Johns Hopkins Egyetem Pszichológiai Tanszékének docense és kollégái nemrég egy érdekes tanulmányt publikáltak a párkapcsolati hűtlenségről. A kutatásban 2000-en vettek részt, olyan többnyire középkorú, házas, heteroszexuális férfiak, akiknek aktív regisztrációjuk volt az Ashey Madison nevű alkalmazáson. (Az Ashley Madison egy olyan társkereső, amit kifejezetten félrelépni vágyó házas embereknek hoztak létre.)
A megkérdezett férfiaknak a felmérés során a többi között arról kellett beszámolniuk, hogy milyen a kapcsolatuk a házastársukkal, mi motiválta őket a félrelépésre, valamint, hogy milyen érzéseik vannak a hűtlenségükkel kapcsolatban.
Szeretik a párjukat, mégis félrelépnek
A témában végzett korábbi kutatások többnyire arra az eredményre jutottak, hogy nagyobb valószínűséggel csalják meg a párjukat azok, akik elégedetlenek a házasságukkal. Selterman kutatásában azonban erre a megállapításra nem találtak bizonyítékot – a megkérdezett férfiak ugyanis összességében jónak értékelték a párkapcsolatuk minőségét.
Többen kifejezetten hangsúlyozták, mennyire szeretik a partnerüket, míg körülbelül negyedük arról számolt be, hogy a házasságuk javítása érdekében párterápiára is járnak. Az egyetlen dolog, ami úgy tűnt, hiányzott a résztvevők házasságából, a szex volt. A férfiak fele azt vallotta, hogy egyáltalán nem volt szexuális élete a partnerével, és a szexuális elégedetlenség volt a fő motivációjuk a hűtlenségre.
A hűtlen férfiak a beszámolójuk szerint kifejezetten élvezték a viszonyaikat, amelyek miatt megbánást is alig éreztek. Meglepő lehet, de elmondásuk szerint a viszonyuk ideje alatt a párkapcsolataik minősége sem romlott, és a félrelépés a mentális egészségükre sem volt negatív hatással. Ezeket az eredményeket a kutatók kifejezetten meglepőnek tartották, tekintve, hogy a legtöbb ember mennyire rossz véleménnyel van a hűtlenségről, amit erkölcsileg helytelennek, valamint a rossz házasság jelének tekintenek.
Dylan Selterman az eredmények összegzése után a miértekre is választ szeretett volna kapni. Vajon hogyan lehetséges, hogy a férfiak félrelépése nem hatott negatívan a párkapcsolataikra? És általánosságban:
vajon miért ilyen gyakori a hűtlenség, ha az emberek többsége etikátlannak tartja?
A hűtlenség nem fekete-fehér
A kérdésekre a kutató szerint nem lehet egyszerű, fekete-fehér válaszokat adni. A következő három megállapítás azonban talán segíthet megmagyarázni a fenti paradoxont.
- Az emberek bonyolultak.
- A monogámia fáradságos.
- Objektív értelemben nem feltétlenül létezik erkölcsi következetesség.
Ahogy Selterman magyarázza, az emberek viselkedése gyakran mögöttes célokból és motivációkból fakad. Vannak céljaink például a társas kapcsolatainkra, az intimitásra, a szexre, de az erényességre vonatkozóan is – ám mindent sajnos nem kaphatunk meg az életben. Mivel a különböző céljaink egymásnak ellentmondhatnak, gyakran nehéz kompromisszumokra kényszerülünk.
Vajon miért ilyen gyakori a hűtlenség, ha az emberek többsége etikátlannak tartja?
Az emberek többsége hűséges szeretne maradni a házastársához. De mi van, ha a párunk nem érdeklődik többé a szex iránt, esetleg minket nem kíván? Vannak, akik egy ilyen helyzetben inkább belegabalyodnak egy viszonyba, minthogy felbontsák a szexmentes, vagy unalmas házasságukat – mivel továbbra is nagyra értékelik a partnerükkel kötött házasságuk egyéb aspektusait.
Ebben az értelemben az emberek talán egy erkölcsi kompromisszumot kötnek. Még ha a közvélemény el is ítéli a megcsalást, ők valószínűleg mégis meg fogják tenni, amennyiben úgy gondolják, a két rossz közül a kisebbiket rosszat választják.
Egyes evolúciós elméletek szerint az emberek – mint az állatok többsége – nem igen hajlamosak lelkesen fenntartani élethosszig tartó szexuális kizárólagosságot egyetlen partnerrel. Más szóval:
a monogámia ugyan sok ember számára működő lehet, ez nem jelenti, hogy élvezetes is.
Dylan Selterman véleménye szerint teljesen normális, hogy az emberek mások iránt is vágyakoznak (romantikusan és/vagy szexuálisan) az életük során. A kihívást az jelenti, hogy miként birkóznak meg ezekkel az érzésekkel. Vannak, akik megpróbálják elfojtani a vágyaikat, és egy folyamatos belső szégyenérzettel élnek együtt. Mások rákapnak a pornóra. Vannak, akik kinyitják a kapcsolatuk. És vannak, akik félrelépnek.
Miért zavar bennünket mások hűtlensége?
A világ különböző társadalmi és környezeti feltételeitől függően a legtöbb társadalom valahol a „monogámia spektrum” közepén helyezkedik el. Tehát bizonyos társadalmakban a nyitott kapcsolat valamilyen formája nemcsak normális, de ösztönzött is. Tudva, hogy ez mennyire gyakori, Selterman számára kifejezetten érthetetlen, hogy az emberek a mindennapokban miért reagálnak ennyire szélsőségesen negatívan a hűtlensége.
Nemcsak azt helytelenítik határozottan, ha őket csalja meg a partnerük, de mások hűtlenségével kapcsolatban is kimondják az erkölcsi ítéletet. „Úgy tűnik, az embereket rendkívül zavarja, ha a többi ember hűtlen a házastársához” – mondja a pszichológus.
Dylan Selterman úgy látja, az emberek gyakran abszolút módon ítélik meg a hűtlenséget – egy etikai kudarcnak tartják, amit mindenáron el kell kerülni. Ezt a moralista nézetet pedig mostanra a tudósok is átvették. Selterman szerint viszont sokkal árnyaltabban kellene vizsgálni a kérdést. Véleménye szerint a hűtlenség egy kvázi stresszorként működik, amelynek negatív, semleges, vagy akár pozitív hatása is lehet, attól függően, hogy milyen személyiségjegyek, közösségi normák és kapcsolati tényezők vannak jelen az adott szituációban.
Mind a monogám, mind a nyitott kapcsolatoknak erős etikai határai vannak. Ezeket a határokat néha meghajlítják, máskor megszegik. A legtöbben azonban el sem gondolkodnak raja, vajon miért, milyen céllal állították fel ezeket a határokat, és hogy azok valójában erősítik-e vagy inkább gyengítik a kapcsolataikat.
Ne ítélkezzünk azonnal a hűtlenség felett
„Sokan úgy gondolják, hogy ha megállapodnak a partnerükkel a szexuális kizárólagosságról, az megvédi őket az árulástól, de ez nem egy bölcs elgondolás, ha figyelembe vesszük, hogy milyen gyakori a hűtlenség, még a boldog és kielégítő kapcsolatokban is” – magyarázza Selterman.
Dylan Selterman azt tanácsolja, hogy legyünk egészségesen kíváncsiak, ha a párkapcsolatok etikájára gondolunk. Ahelyett, hogy azonnal negatívan reagálnánk mások hűtlenségére, legyünk érdeklődők és érzékenyek. Próbáljuk megérteni, miért viselkednek az emberek úgy, ahogy, ahelyett, hogy egyszerűen bűnösnek bélyegeznénk őket. Mint mondja, az emberek sokkal bonyolultabbak (és érdekesebbek) annál, mint hogy pusztán „jók” vagy „rosszak” legyenek.
Fotó: Getty Images Forrás: Psychology Today
