Tavaly a tinédzser lányom hirtelen így szólt: „Anyu, talán nem kéne ezt mondanom, mert általában az agyamra mész, de néha úgy érzem, én is olyan akarok lenni, mint te. Érdekes vagy. Vicces és szórakoztató. Tiszteletben tartod a határaimat és engem is.” Ekkor a gyereknevelésnek nevezett folytonos csatározások közepette égi tüneménynek tetsző békesség alatt anyai mosoly terült szét az arcomon, és egy pillanatig úgy éreztem, hogy enyém a bölcsek köve: tudom, hogyan lehetünk jó szülők.
De hogyan lehetünk valóban azok? Mint családterapeuta, pszichoanalitikus, anya és nagymama, tapasztalatom szerint ez az öt dolog segít nekünk abban, hogy megértsük, valóban jó úton járunk-e a gyereknevelésben, vagy akad még min változtatnunk.
5 dolog, amit az igazán nagyszerű szülők minden egyes nap megtesznek:
1. Szórakoznak és játszanak
A gyerekek munkája a játék. Egy csecsemő számára a kúszás komoly ügy. (Ráadásul a kúszás aktiválja a corpus callosumot, azaz a kérgestestet: ez az agy jobb és bal féltekéjét elválasztó, mielin borítású középső részt, ami viszont elindítja a kommunikációt a két félteke között.) A játék nemcsak játék, hanem mozgás és munka egyben. Ezt használjuk ki: minden szülőben ott lapul egy játék pajti, ami a nagyszerű szülőség egyik jellemzője.
A 2003-as tél rettentő hideg volt, különösen abban a téglaházban, amiben akkoriban éltünk. Hogy felmelegedjünk, gyakran készítettem forró fürdőt, felvettem a fürdőruhámat, és csatlakoztam az akkor 2 éves kislányomhoz a kádban. Pancsolgattunk, játszottunk a vízi játékokkal, rajzoltunk vízben használható zsírkrétákkal, nevettünk, és hálásak voltunk a téli nap közepén kapott forró fürdőért! A szórakozás, a szeretetteljes tréfálkozás mind feldobja a hangulatunkat, erősíti a kapcsolatot, és edzi azokat az agyi területeket, amelyek kreatívvá tesznek minket. Jóllét érzésével tölt el! A legboldogabb gyermekkori emlékeink azok, amelyek tele vannak játékkal, örömmel és nevetéssel.
2. Felismerik a nehézségeket
A jó szülői munkához rendszeres önmegtartóztatásra van szükség – ideiglenesen vagy néha tartósan.
Szülőként, legyünk tudatában vagy sem, időnként bár szeretjük, de „nem kedveljük” a gyerekeinket.
Talán egyszer felidegesít a pimasz szókimondása. Vagy talán kissé neheztelünk azért, mert a szülői feladatoknak sosincs vége, mindig jelen vannak, egészen addig, amíg biztonságban nem tudjuk őket felnőttként (vagy még annál is tovább). Hogy mindezt (hogy néha nem kedveljük a gyerekünket és/vagy utáljuk a szülőséget) beismerjük magunknak, csak még jobb szülővé tesz. Hiszen a szülő is csak ember!
3. Ismerik és betartják a határokat
A modern pszichoanalitikus, Thomas Lynaugh szerint az a gond, hogy elvárjuk, hogy a gyerek „kész” legyen, miközben mi is folyamatosan változunk. „Egy gyereknek sikeres készterméknek kell lennie. Alig vagyunk a tudatában annak, hogy a gyerek, vagy ami azt illeti, a szülő vagy a nagyszülő is folyamatban lévő munka… Nem hagyjuk, hogy a gyerek felfedezze egyedi potenciálját, és igyekezzen azt kiteljesíteni. A versenyetika átvette az uralmat, és a gyerek egyedül érzi magát.” E szerint a hozzáállás szerint egészségesnek lenni azt jelenti, hogy sikeres gyereknek kell lenni. Legyél jobb, mint a többiek!
Amikor megkérdeztem a lányomat, mit értett az alatt, hogy tiszteletben tartom a határait, azt válaszolta: „Hát nagyon sok olyan gyerek van az iskolában, aki ki van égve, anya. De te mindig meghallgattál, hogy mit tudok megcsinálni és mit nem. Sosem hajszoltál.”
Egy páciensem mesélt egy csodálatos történetet erről. Ő a négy testvér közül a legidősebb, akik 36 hónapon belül születtek egymás után. Gyerekként az anyukája minden este 8 órakor belefeküdt a fotelbe a nappalijukban, és közölte:
„Gyerekek, ne kérjetek semmit tőlem reggelig; most nem vagyok anya!”
A páciensem ettől nyugodt lett, mert tudta, hogy másnap reggel az anyukája újra energikus lesz. A határok ismerése, a határok meghatározása, a határok tiszteletben tartása: ha ezeket látjuk a szüleinknél, az megnyugtat minket, csökkenti a szorongásainkat, és felpezsdít bennünket gyerekként (és később, felnőttként is). Ez egy másik jellemzője a nagyszerű szülői munkának.
4. Gondot fordítanak magukra
Csak azt tehetjük másokért, amit magunkért is megtehetünk. Túl gyakran érzünk szülőként bűntudatot, amikor időt szánunk magunkra. Néha ezt a bűntudatot mások ítéletei is megerősítik:
„Nézd már, mit csinál, milyen apuka az? Milyen anyuka az? Ki vigyáz a gyerekre? Egy szülőnek ezt nem illik! Milyen önző!”
Ha önmagunkat ítéljük meg és kritizáljuk, akkor másokat is elítélünk és kritizálunk, beleértve a saját gyerekeinket is. Minél rendszeresebben építjük be az énidőt a mindennapjainkba (például meditálással, mozgással, szépészeti kezelésekkel, étkezésekkel, társas összejövetelekkel), annál jobban érezzük magunkat, hogy képesek vagyunk adni és túl tudjuk teljesíteni mindazt, ami folyamatosan szükséges a szülőként való léthez. Ráadásul az önmagunkra való odafigyeléssel életünk végéig példát mutatunk a gyerekeinknek arról, hogy milyen egy egészséges felnőtt élet.
5. Tanulnak a hibáikból
Egyszer egy pszichológusi továbbképzésen egy kolléganőm késve érkezett. A vezető kedvesen odafordult hozzá, és megkérdezte, mi történt. „Épp most beszéltem a tinédzser lányommal – kezdte a kolléganőm sírva. – A fogamzásgátlásról kérdezett. Annyira felkavart! A gondolat, hogy a 15 éves lányom, az egyetlen gyerekem, intim kapcsolatba kezd… El voltam keseredve. Védekezővé váltam. Ő pedig sírva fakadt és otthagyott. Klinikai pszichológus vagyok. Hogy tehettem ezt a saját gyerekemmel?” Mindannyian csendben ültünk.
– Nézd – mondta a képzésvezető, – te klinikai pszichológus vagy és szülő. Szülőként sokszor váratlan érzelmi viharokba kerülünk, néha még a pácienseinkkel is.
Azt hiszed, hogy te vagy az első szülő, aki hibázik a gyerekével?”
Elmosolyodott, és a csoportra nézett. „Sokszor hibázunk. A hibák az egyik legjobb tanulási eszközünk. Amikor hibázunk a gyerekeinkkel és a pácienseinkkel, és megtanuljuk, hogyan javítsuk ki ezeket a hibákat, akkor a gyerekeink és pácienseink még jobban lesznek, mint valaha!”
Elmagyarázta, hogy ahogy egy törött csontot összeillesztenek, gyakran még erősebben forr össze, mint azelőtt volt. „Ezáltal megtapasztaljuk a fájdalmat, aztán megkapjuk a szüleinktől a hibázás tapasztalatát, a hibákból való tanulást, és helyreállítjuk a dolgokat. Ez óriási segítség és gyógyulás! Mélyebbé és bölcsesebbé tesz.”
Bízz a szülői képességeidben, mert ez fontos, hogy jó szülő legyél! Bízz abban, hogy te és a gyereked mindig segíteni fogjátok egymást annak felismerésében, hogy mi működik, mi nem… és hogyan lehet jobb a kapcsolatotok.
Ha így teszel, akkor gratulálok: te vagy a legjobb szülő!
Forrás: Your Tango Fotó: Getty Images