Visszatérés a hétköznapokba: normális érzés a szorongás

Amikor a koronavírus-járvány berobbant az egész világon, olyan sok időt kellett az otthonunkban tölteni, mint előtte sosem. Otthonról dolgoztunk, otthonról tanultak a gyerekek és otthonról tartottuk a kapcsolatot a szintén otthonukban izolálódó ismerőseinkkel. Mindenkit kisebb-nagyobb szorongással töltött el az új helyzet, a rengeteg bizonytalanság, mit jelent ez az egész, és milyen hatással lesz a lelki egészségünkre, hogyan és mikor térhetünk vissza abba az életünkbe, amelyet a vírus hirtelen teljesen átírt.

Dél-Amerika és Afrika kivételével – ahol a járvány most tombol igazán – a világ legtöbb országában, így Európában, Ázsiában, Amerikában és Ausztráliában is elkezdték enyhíteni a korlátozásokat. Régóta vártuk ezt a pillanatot, valószínűleg elterveztük, mit csinálunk, hogyan, kivel, hova megyünk és milyen étterembe megyünk el először. Ám a megkönnyebbülés, felszabadulás és eufória helyett könnyen lehet, hogy most ugyanazt a stresszt és szorongást érezzük, mint a kijárási korlátozások elrendelésekor, csak most pont az ellenkező okok miatt. Nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel.

„Nem meglepő, ha az embereket szorongással tölti el, hogy elhagyják az a helyet, ami a veszély idején a biztonságot jelentette számukra – magyarázta dr. Sarah Mundy, klinikai szakpszichológus. –Ugyanakkor szükség lehet arra, hogy emlékeztessük magunkat, az embereknek kell a kapcsolódás másokhoz, társas lények vagyunk. A szorongás teljesen érthető, normális érzés a jelen helyzetben.”

A karantén utáni valósággal való szembenézés, az ismét megváltozott normák rengeteg konfliktust okozhatnak bennünk, ezért ne sürgessük magunkat, adjunk időt magunknak. Van, aki gyorsabban kienged, és van, aki óvatosabb.

„Fontos, hogy figyeljünk a saját szorongásainkra. Ha valóban küzdünk, haladjunk apró lépésenként, azokkal a dolgokkal kezdjük el a nyitást, amelyeket a legkevésbé találunk riasztónak, és lassan építsük fel a karantén utáni életünket. Tapasztaljuk ki, mi az, ami megnyugtatja testünket, és ne legyünk magunkra mérgesek amiatt, hogy aggódunk” – mondta dr. Mundy.

Mindig csak a következő napra koncentráljunk, és ne azon gondolkozzunk, milyen lesz az élet a következő hónapokban. Fogadjuk el, hogy vannak dolgok, amelyeket nem irányíthatunk, és azokra a dolgokra figyeljünk, amelyek rajtunk múlnak. Koncentráljunk a pozitív megküzdési stratégiákra, mint például a sport, meditáció, friss levegő, miközben figyelünk a reakcióinkra. Ezek sokat segíthetnek a szorongás leküzdésében.

Mindfulness

Egyre elterjedtebb a mindfulness gyakorlata, amikor teljes valónkkal a jelenben létezünk, az adott pillanatban. Ha eddig nem gondoltunk erre, a pszichológus felhívta a figyelmet rá, hogy ez nagyban segítheti a szorongás oldását.

Olvastad már?

Olvass tovább

Szabadulás a karanténból, avagy a bőség zavara

A karanténból kiszabadulva mintha egy új világ tárulna elénk, hiszen a kedvenc helyeink újranyitnak. A kérdés, hogy mégis hogyan tarthatnánk kordában az étvágyunkat? Ebben segít nekünk hasznos tippekkel és trükkökkel Holp Rita táplálkozási tanácsadó és személyi edző, a PRIORITIZE U alapítója.

„Elhessegethetjük magunktól a rossz érzéseket, ám akkor is ott maradnak a kiváltó okok. Viszont együtt lehet élni velük, csökkenthetjük olyan szintre a szorongást, amely már jól kezelhető. Kössük le a figyelmünket, rajzoljunk például a kevésbé ügyes kezünkkel, rajzoljunk mindkét kezünkkel egyszerre, dobáljunk labdát egyik kezünkből a másikba vagy végezzünk sok egyensúlyozó jógagyakorlatot.”

Testmozgás

A sport rengeteg nehéz élethelyzetre megoldás, jobban érezzük magunkat tőle, mivel olyan hormonok termelődnek mozgás közben, amelyek javítják az általános közérzetet. Űzzük kedvenc sportunkat amilyen gyakran csak tudjuk. Ha pedig nincs kedvünk hozzá? „Úgy érezzük, csak a kanapén feküdni van erőnk? Akkor is mozgassuk a karunkat, lábunkat” – javasolja a pszichológus.

Beszélgessünk az érzéseinkről

A legfontosabb dolog, hogy folyamatosan emlékeztessük rá magunkat, nem vagyunk egyedül. Szerencsés esetben vannak barátaink, családunk, vagy éppen szakemberek, akikhez bármikor fordulhatunk. „Ne féljünk segítséget kérni, az embernek szüksége van rá, és nekünk is szükségünk lehet rá. Mindenki hasonló helyzetben van, ugyanazon a szituáción megy keresztül. Támogassuk egymást, amennyire csak tudjuk. Kérdezzük meg másoktól, segíthetünk-e, hogy vannak, éreztessük szeretteinkkel a törődésünket, és ők is hasonlóan tesznek majd velünk.”