„Először is tisztázzuk, mi az a stressz – kezdi dr. Nyitrai Kornélia orvos, mindfulness oktató és szupervizor. – A stresszreakció élettani alkalmazkodás a változásokhoz, legyen szó akár pozitív vagy negatív változásról. Mindaddig, amíg ezzel képesek vagyunk megküzdeni, a túlélést szolgáló, úgynevezett eustresszről, jó stresszről beszélhetünk. Nem feltétlenül kellemes helyzetekhez köthető, ahogy a distressz sem csak kellemetlen eseményekből fakadhat. Az eustressz attól »jó«, hogy adaptív és a fejlődést szolgálja, függetlenül attól, hogy egy pozitív élmény (a kedvesem érintése) vagy egy negatív élmény (a főnököm dorgálása) váltja ki.”
A distressz a stresszre adott maladaptív (rosszul alkalmazkodó) válasz: fenyegetettségérzést, kedvezőtlen testi és lelki tüneteket, például fáradtságot, szorongást, félelmet és reménytelenségérzést kelt, ami káros és nyomasztó lehet, és még krónikus gyulladásos folyamatokhoz, az ellenállóképesség csökkenéséhez, szív- és érrendszeri betegségekhez és más testi panaszokhoz is vezethet. Tíz éve már, hogy Kelly McGonigal egészségpszichológus a stresszről szóló TED-előadásában és magyarul is megjelent könyvében (A stressz napos oldala) felvetette: az, hogy miképp gondolkodunk a stresszről, meghatározhatja annak hatásait is.
„A stresszre adott válaszreakció egyénileg eltérő, és ami az egyik ember számára eustressz, az a másik számára distressz lehet – folytatja a szakértő. – Vegyük a munkahelyi előléptetés példáját; ez általában nagyobb felelősséggel és magasabb fizetéssel jár, ugyanakkor szükségünk lehet új készségek elsajátítására, és az új feladatok több energiát és időt követelhetnek. Ha a plusz terhelést inkább kihívásnak tartjuk, ami lehetőséget ad a tanulásra és a fejlődésre, ha lelkesedéssel állunk hozzá, akkor inkább az eustressz kategóriába esik. Ám ha úgy érezzük, még nem nőttünk fel a feladathoz, nem tudjuk kezelni az újonnan jött felelősséget, akkor mindez hatalmas distresszt okozhat. Vagyis a jó stressz könnyen átcsaphat rosszba, ha túl hosszú a megterhelés vagy hirtelen túlságosan nagy a változás, amelyhez alkalmazkodnunk kell, és ez meghaladja az erőforrásainkat. Nem ritka sajnos az sem, hogy a munkahelyi környezetünk mérgező, emiatt elhúzódik és/vagy túlzott mértékűvé válik a stresszreakció, aminek olyan mentális hatásai is lehetnek, mint a fáradtság, a koncentrációs nehézségek, az alvászavar, a depresszió, szélsőséges esetben akár a kiégés is.”
Barátunk, a stressz
A fejlődés kulcsa
Az már világos, hogy az eustressz segít alkalmazkodni az élet változásaihoz, de még ennél is többet tud: segít elérni a céljainkat. „Amikor eustresszt tapasztalunk, a helyzetet izgalmasnak, magunkat pedig energikusnak érezzük – magyarázza dr. Nyitrai Kornélia. – Ez arra sarkallhat bennünket, hogy új kihívásokat vállaljunk fel, megvalósítsuk önmagunkat, kövessük az álmainkat és fejlődjünk, a beinduló élettani változások pedig (a szimpatikus idegrendszer aktiválódása, az adrenalin- és a kortizolszint, valamint a pulzusszám és a vérnyomás megemelkedése) erőt biztosíthatnak mindehhez. Mivel ezekben az élethelyzetekben megtanulunk megbirkózni a stresszel, stratégiákat dolgozunk ki a hatékony kezeléséhez, egyre rugalmasabbá (reziliensebbé) válhatunk a jövőbeli kihívásokkal szemben. Egyre több és nehezebb ilyen időszakot átélve fokozatosan fejleszthető a stressztűrő képességünk, az alkalmazkodóképességünk.
A stresszhez való viszonyunk megváltoztatásához a mindfulnessben kell jobban elmélyednünk. A tudatos jelenlét gyakorlásával megtanulhatjuk, hogy a stresszt a szenvedés forrásából a növekedés és az ellenálló képesség lehetőségévé alakítsuk át. Ha jelen vagyunk a pillanatban, és ítélkezéseinket félretéve kíváncsian figyelünk a gondolatainkra és az érzéseinkre, akkor könnyebben észrevesszük a stresszreakció beindulását jelző testi-lelki jelenségeket, és az automatizmusok helyett tudatosan változtathatunk a hozzáállásunkon, illetve tudatosan dönthetünk arról, hogyan reagáljunk. Ha megtanuljuk megfigyelni a gondolatainkat és az érzéseinket, akkor elkerülhetjük, hogy negatív gondolkodási vagy érzésmintákba ragadva túlreagáljunk helyzeteket. Ehelyett másfajta, adaptívabb reagálási módokat találhatunk. Attól persze, hogy képesek vagyunk megszabadulni a túlagyalás okozta plusz szenvedéstől és csőlátástól, a helyzet még nehéz marad, de ez (néhány szélsőséges eset kivételével) már elviselhetőbb, kezelhetővé válik és kreatívabban tudunk megoldásokat találni. Ahogy a mondás tartja: A hullámokat nem állíthatjuk meg, de megtanulhatunk szörfözni rajtuk.”
Szerző: Balázs Laura Fotó: Getty Images, Unsplash
A cikk folytatását keresd a Mindfulness különszámunkban!
