3 jel, hogy az elkerülést választottuk megküzdés helyett a nyitás idején

2021. május 03. |

Az elkerülés az egyik alap túlélési eszközünk, teljesen normális pszichológiai válasz most, hogy a koronavírus-járvány alatti korlátozások enyhülnek. Ám nem biztos, hogy a legcélravezetőbb is. Hogyan ismerhetjük fel, ha nálunk is erről van szó?

Az elmúlt év hatalmas mentális kihívás volt mindenki számára. A kapcsolataink, megszokott, jól bevált munkahelyi mintáink mind felborultak, a bizonytalanság szorongást és félelmet ébresztett az emberben. Ahogy a járvány szorítása enyhül, úgy kapjuk vissza szabadságunk morzsáit, ám ez legalább akkora stresszt jelenthet. Keeley Taverner pszichoterapeuta is arról számolt be, hogy praxisában egyre többen jelentkeznek a lezárás utáni szorongás szindrómájával. 

szorongas-covid-nyitas-megkuzdes

„Az elkerülés taktikája teljesen természetes ilyenkor, hiszen az ember ösztönösen próbálja elkerülni, amitől fél. A nyitás pedig félelmet kelt bennünk – mondta Noel McDermott pszichológus is. – Az elmúlt egy évünk azzal telt, hogy megtanultuk, a külvilág veszélyes, és távol kell tartanunk magunkat tőle, amennyire csak lehet. Ezt sugározták felénk a hírek, a kormányzati üzenetek és az egészségügyi szakemberek.” A probléma az, hogy ha valamit sokáig kerülünk, amikor vissza akarunk térni hozzá, erősödő szorongást érezhetünk. Ez ördögi körré válhat: kerüljük a boltokat, a találkozást más emberekkel, a tömegközlekedést, mert félünk, majd kerüljük, mert a félelmet is el akarjuk kerülni, és egyre jobban félünk. 

Az elkerülés azonban megtörhető három különböző ponton is. A legtöbb emberben felmerülnek ezek a gondolatok, tapasztalják magukon ezeket a reakciókat és viselkedésmintákat, ahogy egyre több dolgot tehetnénk meg. 

1. Felvillanó piros lámpa a gondolatainkban

Csupán egy gondolatmorzsaként indul, belső párbeszédként folytatódik a fejünkben arról, mekkora a kockázata egy találkozónak, beltéren emberekkel lenni, tömegbe menni, még akkor is, ha a járványügyi szakemberek szerint már nem veszélyes. Például ilyenek juthatnak eszünkbe: veszélyes bent tartózkodni másokkal zárt helyen a vírus miatt. „Egy éven át azt tanultuk, hogy milyen kockázatosak ezek a dolgok, ez nem múlik el és törlődik ki varázsütésre. Szorongást érzünk majd, amikor először emberek közé megyünk, tudatosan kell átprogramoznunk az agyunkat ezekkel kapcsolatban – mutatott rá McDermott. – Az első lépés, hogy felismerjük, mi váltja ki a szorongást, így sokkal jobban ellensúlyozni tudjuk azzal, ha tudatosítjuk magunkban, mi a valóság.”

A szakember azt javasolja, kérdezzük meg magunktól, van-e okunk valóban félni? Ha a tényeket tudatosítjuk, a félelem csökken. Ha attól szorongunk leginkább, hogy veszélyes másokkal találkozni, vegyük végig a tényeket: megkaptuk mindkét oltásunkat, a pozitív esetek száma nagyon alacsony és FFP2 maszkot viselünk. „A mérleg serpenyőjének másik oldalán ezekkel a tényekkel, kikapcsolhatjuk a villogó piros lámpát” – mondta McDermott.

2. Fizikai stressztüneteket tapasztalunk

Ha legszívesebben egy kő alá bújnánk a világ elől, a testünk is reagál. „Ezt szorongásnak is nevezhetjük. Izzadás, szájszárazság, felgyorsult szívverés és megfeszült izmok jelzik, hogy a testünk stresszüzemmódba kapcsolt” – mondta McDermott. Ha az állapot krónikussá válik, akár hajhullás, folyamatos fáradtság, betegségérzet, gyengeség és fejfájás is jelentkezhet. 

„Meg kell tanulnunk felismerni a stressz által kiváltott reakciókat és azt is, hogyan tudjuk hatékonyan csökkenteni” – mondta a pszichológus. 

„Ha észrevesszük, megállíthatjuk. Tudatosíthatjuk, hogy ezek a dolgok csak az agyunkban léteznek. Ilyenkor álljunk meg, és mély lélegzetvételekkel lassítsuk le a szívverésünket, nyugtassuk meg a testünket. Ez csökkenti a stresszválaszt és megnyugtatja az idegrendszert.”

3. A stresszel teli gondolatok vezetnek minket

Ha aggódunk amiatt, hogy másokkal találkozzunk, nem latolgatunk, lemondjuk a meghívást. Ám ezzel azt érjük el, hogy a gondolat vagy érzés csak még erősebb lesz legközelebb, így a biztonságérzetünk növekedése helyett pont ellenkező hatást vált ki. „Valójában – és pont ezt akarjuk elkerülni – még mindig nagyon bizonytalan időket élünk, folyamatos változás vesz minket körül, ám ezúttal talán a javulás irányába mennek a dolgok. A legfontosabb pszichológiai képesség, amire most szükségünk van, hogy a bizonytalansággal kapcsolatos érzéseinket mederbe tereljük őket.”

Ha nem nézünk szembe ezekkel a gondolatokkal és viselkedési módokkal, az a szakember szerint egyenes út az agorafóbia, vagy is a nyílt terektől való félelem felé. Így például akár egy éttermi látogatás is pánikrohamot válthat ki belőlünk, ha hagyjuk kifejlődni. 

„Próbáljuk meg felülírni ezeket a vészjelzéseket és lassan, de biztosan szoktatni magunkat vissza a társas érintkezésekhez – javasolta a pszichoterapeuta. – Segíthet, ha beszélünk a családdal és barátokkal, akik valószínűleg hasonló gondolatokkal küzdenek. Ez oldhatja az izoláltság érzetét.”

Kulcsfontosságú az emberek számára, hogy egyfajta optimista óvatosság legyen bennük. „Ne féljenek a szorongástól, fogadják el, hogy az élet nehéz volt az elmúlt 12 hónapban, és várhatóan a következő 12 hónapban sem lesz könnyebb kiigazodni rajta.”

Forrás: The Huffington Post Fotó: Unsplash

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

Ha kórházban hal meg egy csecsemő, mindent megtettek érte, ha otthon, megérdemelték gyász

Ha kórházban hal meg egy csecsemő, mindent megtettek érte, ha otthon, megérdemelték