Egy szórakoztató híroldal, az Extra munkatársa volt Cheslie Kryst, korábbi amerikai szépségkirálynő. Ide juttatta el közleményét édesanyja, April Simpkins is, miután a 30 éves Cheslie véget vetett az életének. Ebben írta azt, hogy lánya „jól funkcionáló depresszióval küzdött, amiről senki sem tudott – beleértve engem is, a legközelebbi bizalmasát –, egészen nagyon rövid idővel a halálát megelőző időpontig”.
A magasan funkcionáló vagy mosolygó depresszió nem egy hivatalos klinikai diagnózis, amit az egészségügyi szakemberek használnak. Ez egy köznyelvi kifejezés, mely az elmúlt években egyre több helyen előfordul, ezzel kapcsolatban a szakembereknek egyébként vegyes érzéseik vannak. „A szó rávilágít egy nagyon fontos dologra a mentális betegségekkel kapcsolatban: bár szenvedhet tőle valaki, mégis úgy tűnhet kívülről, hogy képes működni a hétköznapokban és nem látszik mentálisan betegnek, ha kívülről nézzük – magyarázta dr. Rebecca Brendel, az Amerikai Pszichiáterek Szövetségének elnöke. – Ugyanakkor a kifejezés erősítheti a szégyenérzetet és a félreértéseket a mentális betegségek, a depresszió körül. Azt mondani valakiről, hogy magasan funkcionáló, holott mentális betegségben szenved, önmagában erősíti a mentális betegségekhez kapcsolódó stigmát.”
Miért segíthet mégis a jól funkcionáló jelző?
„A jól funkcionáló depresszió tehát egy olyan nem orvosi kifejezés, melyet annak leírására használnak, amikor valaki klinikai depresszióban szenved, mégis képes a mindennapokban működni úgy, hogy a mentális állapota nem tűnik fel másoknak, a környezetének – foglalta össze Jameca Woody Cooper, a Webster Egyetem pszichológiaprofesszora. – A magasan funkcionálóról ugyanakkor a nagy hatalommal bíró emberekre asszociálunk vagy a közszereplőkre, ami nem feltétlenül igaz – folytatta Woody Cooper. – Lehet egy tanár, egy óvónő vagy éppen egy gyorséttermi dolgozó is. Bárki, akivel összefutunk szenvedhet depressziótól, és bárki tűnhet úgy vagy viselkedhet úgy, mint az a személy, aki magasan funkcionáló depresszióban szenved.”
A klinikai depresszió diagnózisa egy spektrum. Az emberek általában azzal a képpel azonosítják a betegséget, hogy valaki sír egész nap, csak fekszik az ágyban, vagy akár öngyilkos gondolatai vannak. „Valójában teljesen másképp néz ki azoknál, akik működnek a mindennapokban” – mondta a pszichológus. Montrella Cowan terapeuta szintén egyetért ezzel. „Megérteni a magasan funkcionáló depressziót segíthet ráirányítania figyelmet arra, hogy valaki lehet produktív, kereshet jól, lehet nagy háza, szép autója és lehet depressziós mindezek mellett és ezek ellenére is – mondta Cowan. – Emellett segíthet éreztetni, hogy nincsenek egyedül. Gyakran úgy érzik az emberek, hogy nem önmaguk, ám csendben szenvednek mindettől. De ha tudatosul bennük, hogy aha, én jól funkcionáló vagyok, akkor ezért tudok felkelni és dolgozni, segíthet leküzdeni az izolációt.”
Miért kezelik fenntartással mégis?
„A kifejezés erősítheti a depresszió miatti szégyenérzetet – mondta Natalie Dattila, a bostoni Brigham Kórház klinikai pszichológusa. – A stigma az oka, amiért mégis használjuk ezt a kifejezést, sokkoló az emberek számára, hogy sikeres emberek is szenvedhetnek depressziótól. Ám nem kellene, hogy egyáltalán a depresszió bárkit sokkoljon. Ez egy olyan dolog, mint bármilyen más betegség.”
Woody Cooper azért is tartja veszélyesnek a magasan funkcionáló jelzőt a depresszió esetén, mert azt sugallhatja, hogy ez a betegség kevésbé súlyos formája. „A depresszió depresszió – mondta a pszichológus. – Csak mert valakinek vannak bizonyos személyiségvonásai, amik miatt képes jobban működni, nem lesz kevésbé komoly az ő esetükben sem a betegség. Én ettől félek, hogy bekövetkezik, ha egyre többet használjuk a magasan funkcionáló jelzőt a depresszió esetében.”
„Emellett a magasan funkcionáló, mint jelző, félrevezető is lehet – hívta fel rá a figyelmet Matthew Rudorfer, az amerikai Nemzeti Mentális Egészség Intézet programigazgatója. – Nem veszi figyelembe azt az erőfeszítést, ami ehhez a működéshez szükséges.”
„Ha van egy út, ahol minden autó kilencvennel megy, ám az egyik sofőrnek tövig kell nyomnia a gázt, hogy tartsa ezt a tempót, míg a többi fél gázzal is bírja, a külső megfigyelő számára úgy tűnhet, hogy mindenki egyformán megy. Ám valójában vannak, akik sokkal erősebben próbálják. Nem kellene, hogy tövig kelljen nyomni a gázpedált ahhoz, hogy kilencvennel menjen valaki.”
Ki van veszélyben?
„Fontos, hogy felismerjük, kinél a legmagasabb a depresszió ezen típusának kockázata” – mondta Woody Cooper.
Az A-típusú személyiséggel rendelkező embereknél látjuk leggyakrabban. Ők azok, akik fontos pozícióban vannak, perfekcionizmussal küzdenek, mindig mások kedvében próbálnak járni vagy olyan erősek akarnak lenni, amennyire csak lehet.
A szakember hangsúlyozta, hogy önmagában ezek egyike sem rossz vagy nemkívánatos személyiségvonás, ám hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az ember önmagáról alkotott véleménye torzuljon. Mindezek összeadódhatnak a teljesítmény miatti nyomással, hogy bizonyos dolgokat bizonyos módon tegyenek meg.
Mik lehetnek a magasan funkcionáló depresszió jelei?
Nehéz lehet felfedezni a depresszió jeleit azoknál az embereknél, akik talán saját maguk sem érzékelik vagy aktívan próbálják elrejteni mások elől a tüneteket, átverekszik magukat a dolgokon, hogy kívülről erősnek és tettre késznek tűnjenek, ami megfelel az ő saját magukról alkotott képüknek.
A szakember szerint azok, akik úgy gondolják, lehet esély arra, hogy depressziótól szenvednek, vagy mások észreveszik, hogy kilengések tapasztalhatók az energikusságukban, kedélyükben vagy alvásminőségükben. Ezek mind jelezhetik csupán azt is, hogy pihenésre van szükségünk, de ha tartósan, két hétnél tovább fennállnak ezek a jelek, érdemes szakemberhez fordulni. Egy másik potenciálisan depresszióra utaló jel, a jövővel kapcsolatos sötét gondolatok, reménytelenség, erőtlenség érzése. „Belátni vagy felismerni, hogy valaki depresszióval küzd és segítségre van szüksége, nem könnyű dolog – mondta Dattilo. – Ezért vélik úgy a szakemberek, hogy a legfontosabb dolog, amit meg kell jegyeznünk a magasan funkcionáló depresszióval kapcsolatban az, hogy minél többet kell beszélnünk, tanulnunk róla, és a depresszióval és mentális betegségekkel kapcsolatos szemléletmódunknak kapcsolatos változásnak folytatódnia kell. Még messze vagyunk az út végétől.”
Forrás: Washington Post Fotó: Unsplash
