Benedek Berta Flóra, stylist:
Újdonsült anyaként egyre szorongat az érzés, hogy milyen lesz a lányom jövője, mit tanul, lát tőlünk, így igyekszünk gyökeresen változtatni káros szokásainkon, illetve bevezetünk olyan környezettudatos opciókat, amiket már az első szavak mellett eltanulhat és megszokhat. Anyagból készült zsákokkal, szatyrokkal vásárolunk, természetes összetevőkből álló tisztítószereket használunk, kulacsot hordozunk magunkkal, tudatosabban sütünk-főzünk. Kevesebb húst és több zöldséget eszünk. Olykor előre megtervezve a menüket, hogy kevesebbet vagy egyáltalán ne pazaroljunk alapanyagokat. A ruhák tudatosan vásárlása egyre ügyesebben működik és a second hand, vintage üzletek törzsvásárlója vagyok évek óta. Sok kiegészítőt magyar tervezőktől gyűjtünk be. A meglévő dolgainkat sokszor új életet álmodok meg. A kiselejtezett, de jó állapotú ruhák anyagaiból a barátnőm varr a lányomnak ruhát, a megunt, de még ép huzatokat, gyerekágy-lepedővé, díszpárnákká avanzsáljuk. Az apósom kiselejtezett bútorokat alakít át gyerekeknek való játékberendezésekké, valamint igyekszünk inkább természetes anyagú játékokat vásárolni a műanyag helyett. Így talán szebb is ez az egész, mert olyan csapatmunkákból születnek a szívünkhöz közelálló tárgyak, hogy észre sem vesszük milyen szokásokat hagytunk hátra és ekkor döbbenünk rá, hogy lustaságból mennyi mindent rontottunk vagy szalasztottunk el ezelőtt.
Dóczy Júlia, szépségszerkesztő:
Hiszem, hogy sok kicsi sokra megy, ezért szeretek figyelni a környezetemre, amennyire tudok. Otthon szelektíven gyűjtöm a műanyagot, de az utóbbi időben próbálom mellőzni a zacskókat vagy flakonokat is. A boltba saját hálókkal járok – múltkor nem volt nálam, ezért inkább kifordultam, minthogy vegyek -, hétvégén pedig mindig megpróbálom beiktatni a piacot és a kedvenc nénimet a következő heti zöldségek, na meg az idény szerinti gyümölcsök miatt. Persze mindezt szintén saját szatyrokkal teszem. A fém kulacsom nélkül el se indulok otthonról, és csak jó tapasztalatom van vele: akkor is megtöltik, ha nem csatlakozott a hely a BWT kampányhoz. Úgy látom, egyre többen értik, miért is olyan fontos ez. A ruháimat pedig sosem dobom ki, továbbadom őket. Nemcsak a környezet miatt, egyszerűen bízom benne, hogy hasznára válik még valakinek.
Bobák Szilvi, újságíró:
Az életem alapvető része a környezettudatosság, de korántsem vagyok tökéletes benne. A szemetemből még bőven van mit lefaragni, de a vegán törekvéseimre büszke vagyok. Nem csak az étkezés terén követek szinte teljesen növényi alapú étrendet, mely ökológiai lábnyoma a húst és tejterméket fogyasztó emberekének hányada, de például az általam használt kozmetikumok sem tartalmaznak állati eredetű összetevőket és a legtöbb csomagolásmentes és Európán belüli manufaktúrából származik. Az öltözködés terén is hasonlóak a törekvéseim, habár ma már tudom, hogy a vegán bőr ökolábnyoma nem feltétlenül kisebb az állati bőrénél, ezért legtöbbször second hand termékek mellett döntök.
Kránicz Dorottya, újságíró:
Annyira szerencsés vagyok, hogy egy csomagolásmentes bolt közelében élek, szóval egy ideje már ragaszkodunk hozzá, hogy néhány alapvető élelmiszerünket (száraztészta, olaj, bulgur, lencse, zab) kizárólag ott vásároljuk. Azért sajnos még mindig becsúsznak a hagyományos szupermarketek műanyagba csomagolt termékei, de bulgurt például tényleg fél éve nem vettünk csomagolt verzióban. A környezettudatos háztartás másik nagy mérföldköve a házi víztisztító beszerelése volt – ez azután történt, hogy ellenőriztettük a csapvíz minőségét (ezt amúgy ingyen bárki megteheti) ami nem volt ugyan vészes, de azért megnyugtatóbbnak találtuk, ha megtisztítjuk a vizet. Lehet, hogy az egész placebo, de szerintem így selymesebb is a hűtőben álló, üvegekbe töltött víz, és legalább sosem költünk már műanyagpalackos vízre. Mivel néha valamivel kevésbé spártai folyadékbevitelre vágyunk, elkértem anyukám régi elektromos facsaróját, amivel friss narancslevet készítek, az üdítőkről pedig úgy próbálunk lejönni, hogy uborkát, lime-ot, gyömbért vagy mentát rakunk a vízbe. Sajnos azt nagy túlzás lenne állítani, hogy szuperzöld háztartásunk van, de igyekszünk folyamatosan változtatni.
Sütő Emese Franciska, online szépségszerkesztő:
Ha eleinte nem is tudatosan, vagy legalábbis “környezettudatos” címke alatt, de családi szinten azért jó ideje jelen van az életünkben mindez. Anyukám még az a generáció, aki mániákusan utál kidobni bármit is, emellett zseniális újrahasznosító – étel, ruha és törött cserepek terén is. Valahogy persze átragadt mindez rám is, évek óta nem használok csomagolópapírt, hacsak nem muszáj, kreatív, újrahasznosítható szalagokkal bugyolálok színes textilekbe, vagy szép, gyűrt papírba ajándékokat. Ha új holmit veszek sem fogadok el zacskót a kasszánál, erre a legjobbak a tartalék vászonzsákok…
Évek óta tervezem például, hogy szépen lebomló kutyapiszok zacskót veszek, de végül ehelyett is inkább izomból gyűjtöm a mindenfelé kallódó, repkedő, kidobásra ítélt és elárvult zacskókat. Ha majd nem találok, jöhetnek a lebomló, környezetbarát példányok a kutyasétáltatáshoz.
A lakásunkat szintén régi dolgokból tupíroztuk fel. Nem is annyira a pénz miatt, hanem mert sokkal tágabb lehetőséget adott egy-egy izgalmas régi bútordarab lefújása, átalakítása, mint a bútorboltok sokszor sablonkínálata. Nálunk a család egyik ágán egyáltalán nincs jelen sajnos a környezetvédelem, de a pasimmal mi otthon külön gyűjtjük a műanyagot és a papírt, és közben reméljük, hogy ragad a hozzánk látogató rokonokra is valami. Az én családomban ez már legalább 20 éve téma, a szelektív szemétgyűjtés az energiatakarékos izzók és a komposzt terén verhetetlenek a szüleim, és az unokák is ebbe nőttek bele. Tisztában vagyok azzal, hogy mindez egy 10 pontos környezetvédő skálán még nagyon karcsú, de egyre jobbak vagyunk, családilag is. Ugyanakkor rendületlenül hiszek abban, hogy a Rejtő-féle egy bolond 100-at csinál tempó „zöld fronton”, és jó értelemben is megállja a helyét. Előbb-utóbb.
Bodnár Zsófia, fotós-újságíró:
Valójában egy majdnem zero waste háztartásban tett látogatás után kaptam észbe, és kezdtem egyik napról a másikra odafigyelni. Azóta a műanyag flakonokat nálam is felváltotta a kulacs, a nejlonzacskókat a vászontáskák, kimért zöldségekhez kis hálót viszek és király programnak találom az elbuszozást egy csomagolásmentes boltba. Néha becsúszik egy-egy müzliszelet vagy krémtúró, ha jutalmazni akarom magamat, viszont imádom, hogy egyre több otthon elkészíthető recepttel találkozom! Jobban belegondolva, leginkább a ruhákban és lakberendezésben vagyunk környezettudatosak, már gimnázium óta hamarabb térek be a Vintage Humanába, mint bármelyik fast fashion üzletbe – de nem áltatok senkit, nem mondom, hogy félévente egyszer nem fürkészem át a leárazást. Ahogy a ruhatáram nagy részét, úgy a lakásunk berendezését is second hand bútorok teszik ki, melyeket a barátom előszeretettel vadász lomtalanításokról, charity boltokból vagy internetes oldalakról. Ettől valahogy még otthonosabbnak érezzük a nappalinkat, mert tudjuk, hogy nem csak esztétikai értéke van, hanem története is, ráadásul még a Földnek sem ártunk vele.
Molnár Anikó, divatszerkesztő:
Akik olvassák a Marie Claire-t, lehet, hogy emlékeznek arra, hogyan léptem a környezettudatosabb háztartásvezetés útjára: jópár éve kezdődött az utam az energiatakarékos izzókkal, és most ott tartok, hogy a nejlonzacskót és a PET-palackot teljesen száműztem otthonról meg úgy általában az életemből. Folyamatosan tágítom azt a termékkört, amit csomagolásmentesen veszek meg, talán egy hónapban kétszer megyek „rendes” élelmiszerboltba. Mosószer, mosogatószer, öblítő – szintén újratöltős, környezetbarát verzióban létezik nálam. A legnagyobb lemaradásom a kozmetikumok terén van, illetve a növényi tejjel van még némi gondom. De a héten utóbbira is teszek már kísérletet, egy életem egy halálom, megtalálom az ideális otthoni rizstej receptjét! Ami még az évben hátra van, az a komposztálás. Nagyon izgat, hogy tudnám a város közepén, egy második emeleti erkélyen megoldani mindezt.
Szerintem amire ez az életmód leginkább megtanít, az az, mennyi felesleges dolgot halmozunk fel magunk körül. Egyre könnyebb lesz a lemondás, ha rájövünk, nincs is ennyi mindenre – még öt percnyi boldogságért sem – szükségünk! Remélem, egyre többen leszünk környezettudatosok, így egyre kevesebben néznek ránk majd úgy, mintha megmosolyogtató hóbort („áh ez most divat, majd elmúlik”) lenne csupán ez az életmód.
Fotó: Getty Images
Szeptember 1-én indul zöld kihívásunk, tarts velünk te is!
