Megszervezni a barátokkal való találkát vagy időpontot kérni a gyerekek orvosi vizsgálatára. Kitalálni, hogyan csempésszük a zöldséget a vacsorába, hogy a legkisebbek is megegyék, vagy ellenőrizni, minden rajta van-e a bevásárlólistán. Aggódni azon, vajon a lányunk rendben van-e az iskolában, észben tartani, hogy a fiunknak új cipő kell, és elromlott a mosógép, szerelőt kell hívni. Egyesével ezek apró kis feladatoknak tűnnek, ám együtt hatalmas hegyet alkotnak. És ha megkérdezünk egy heteroszexuális párt, ki intézi ezeket az ügyeket, valószínűleg a legtöbb esetben ugyanazt a választ kapjuk: az anya.
Számos tanulmány született már arról, hogy a nők végzik a háztartással és a gyermekgondozással kapcsolatos teendők javát. Sok pár már tudatosan törekszik arra, hogy fele-fele arányban ossza fel a feladatokat, ám tipikusan még mindig a berögzült nemi sztereotípiák határozzák meg, ki milyen és mekkora részt vállal. Még azoknál a pároknál, akik úgy gondolják, hogy elérték az egyenlőséget a házimunkában, számos olyan rejtett teendő van, ami végül a nő nyakában marad. Ilyen a kognitív és érzelmi munka.
Láthatatlan, határtalan munka
A szakértők szerint a rejtett munka három, egymást átfedő kategóriából áll. Az egyik a kognitív munka: amikor a háztartási teendők gyakorlati részét kell megszervezni, észben tartani, átgondolni. Idetartozik a gyerekek elfoglaltságainak szervezése, bevásárlás, szabadidő tervezése. A második az érzelmi munka: a család érzelmi egyensúlyának biztosítása. Megnyugtatni a gyerekeket, aggódni az iskolával kapcsolatos dolgok miatt például. A harmadik a mentális töltődés, ami két további részre osztható: előkészíteni, szervezni és elintézni mindent, érzelmileg és gyakorlatban is, illetve biztosítani, hogy minden simán és gördülékenyen menjen a család életében.
Ezt a rejtett munkát még kevésbé lehet mérni, mint a házimunka elvégzését, hiszen belül zajlik, az emberben, nehéz megállapítani, mikor kezdődik és mikor van vége. Allison Daminger, a Harvard Egyetem szociológia kandidátusa végzett kutatást 2019-ben a témában, mely arra az eredményre jutott, hogy annak ellenére, hogy a szülők együtt hozzák meg a döntéseket, az anyák sokkal többet gondolkodnak előre az adott témában, terveznek és ők néznek utána a dolgoknak. Más szóval az anyák informálják az apákat, amikor dönteni kell, ám az információk megszerzése az anyák dolga.
Ennek a rejtett munkának különböző hatásai vannak. Tudjuk például, hogy a nők sokkal többet aggódnak a gyermekeikkel kapcsolatos dolgok miatt, mint a férfiak, még akkor is, ha éppen nincsenek egymás közelében. Ez pluszstresszt jelent, mert ez az érzés folyamatosan betolakodik a gondolataik közé, még akkor is, amikor más dolgokra kell koncentrálniuk.
Anyai ajtónállók
A Harvard kutatásából az is kiderült, hogy miért hiszik azt az emberek, hogy az anyáknak kell a család körüli érzelmi és szervezési munka terheit cipelni: személyiségjegyekben található különbségek és a munkahelyi viszonyok miatt. Ám ez teljesen téves gondolkodás, mely még a legiskolázottabbak körében is gyakran tetten érhető. Már rég kimutatták, hogy a nők nem jobb tervezők, szervezők és nem jobbak abban, hogy több dolgot végezzenek párhuzamosan (valójában ebben egyik nem képviselői sem jók igazán, bármennyire is szeretik ezt néhányan hangoztatni magukról, ez egy kényszer szült állapot csupán). A nőktől csupán elvárják, hogy ezeket a feladatokat ők végezzék, és mivel többet gyakorolják, egy idő után valóban jobbak lesznek benne.
Más társadalmi okai is vannak annak, hogy a nők nyakába szakad a mentális teher. Ők azok, akik rugalmas, részmunkaidős munkában találják magukat, ha családot alapítanak, a férfiak a hagyományos karrierutat követik általában. Ez azt is jelenti – mivel a gyerekek ügyeinek intézése érdekében a szülés után ilyen munkát vállalnak már csak –, hogy ők lesznek azok, akik a gyermekgondozás javát el tudják végezni. Hiszen onnantól kezdve, hogy várandósak lettek, a társadalom végülis ezt várja tőlük, ami így egy olyan ördögi kört alkot, amiből nagyon nehéz kilépni. Ezt már gyermekkorunkban elültetik bennünk például azzal, hogy a lányoktól jobban elvárják, hogy besegítsenek a házimunkába, mint a fiúktól.
Mivel a nőket az alapján ítélik meg, hogyan működik a háztartásuk, ők válnak az anyaság kapuőreivé. Ki ne hallotta volna a régi viccet, amikor azon nevetünk, hogy az apuka öltöztette fel a gyereket? Vicces, ha az apa végzi sután az adott feladatot, de hiba és ítélkezésre ad alapot, ha az anya hibázik. Bár kétségtelenül fejlődik a társadalom abban, hogy normalizálja az apák részvételét a gyermekgondozásban, még távol vagyunk attól, hogy a nőknek ne kelljen nagy árat fizetni azért, ha nem ezek a dolgok nem működnek hibátlanul.
Hatások otthon és a munkahelyen
Kijelenthetjük, hogy az anyák stresszesebbek, fáradtabbak és kevésbé boldogok, mint az apák. A kutatások szerint utóbbiak jobban érzik magukat a gyermek körüli teendők közben, részben azért, mert rájuk a szórakoztató, kikapcsolódást jelentő teendők maradnak jó részt. Mivel az anyáknak jó részt a kimerítő, idegőrlő, kötelező részek jutnak, az anyák kimerültebbek, ami miatt ha panaszkodnak, még most is gyakran titulálják nyavalygásnak, ha újra és újra elhangzik. „Ez megviseli a párkapcsolatot is” – mutatott rá Daniel Carlson, a Utah Egyetem szociológusa, aki kutatásai közben azt figyelte meg, hogy ha egyenlőtlenül oszlanak meg a gyermekek körüli felelősségek, az a pároknál kevesebb szexhez vezethet.
Ha az anyák túlhajszoltak otthon, fizikailag és mentálisan is sokkal kevésbé képesek helytállni a munkahelyükön, ami tovább mélyíti a fizetésbeli szakadékot a férfiak és nők között.
Kevesebb beszéd, több cselekvés
A járvány kitörése ráirányította a figyelmet a nők terheire. Ugyanakkor kiderült az is, hogy a férfiak jobban részt akarnak venni a gyermekeik életében, fejlődésében, így a párok konkrétan át is tudják beszélni ezeket a dolgokat: nincs rendben például, hogy valaki csak elviszi a gyereket a barátokkal való találkozóra, miközben a másiknak kellett megterveznie és leszerveznie. „Ahhoz, hogy új alapokra helyezhessük a munkamegosztást, láthatóvá kell tennünk a láthatatlant – mondta Daminger. – Folyamatosan tisztázni kell, ki menedzseli az adott teendőt, beleértve a tervezést is.” Ha tisztán látszik, mennyi energiát emészt fel a gyermekek és a háztartás körüli események, teendők szervezése, világossá válik, mekkora teher ez a rejtett munka. A Harvard kutatásából az is kiderült, hogy nem minden pár küzd az egyenlőtlen munkamegosztással: az egynemű párok esetében például sokkal egyenlőbb az eloszlás, ami azt jelenti, hogy a nyílt beszéd egyenlőséget teremthet a heteroszexuális pároknál is, ahol az elvárt nemi szerepek akadályozzák az egyensúly kialakulását. A politika pedig abban segíthet, ha ösztönzi a férfiakat is arra, hogy részt vegyenek a gyerekek első hónapjaiban a gyermekgondozásból. Svédországban már kiderült, hogy azok a férfiak, akik eltöltöttek néhány hónapot GYES-es a gyermekeikkel, sokkal inkább kiveszik a részüket a gyereknevelésből később is.
Ám ezeken túl talán a leghatásosabban az csökkentheti a nők mentális terheit, ha egyszerűen kevesebbet tesznek. Ha egy anya felhagy azzal, hogy azon gondolkozzon, mit kell még csinálnia, az apa valószínűleg nem örül majd, ám legközelebb már nagyobb eséllyel veszi át az adott feladatot, így marad energiánk arra is, hogy magunkra fókuszáljunk. Mindannyiunknak van mit tanulni az ügyben.
Forrás: BBC Fotó: Unsplash
