Csak tízéves voltam, amikor először dietetikusnál jártam. Mindig testes gyerek voltam, a szüleim pedig nagyon aggódtak a súlyom miatt. Évekig orvosi felügyelet mellett éltem. Mondj egy diétát, biztos, hogy kipróbáltam. De semmi sem működött. A húszas éveim közepére 133 kilogramm voltam és 50-es méretű ruhákat hordtam. Amikor a legnehezebb voltam, 152 kilót mutatott a mérleg, az önbizalmam pedig sehol sem volt.
Ám 2013 októberében, amikor 40 éves voltam, minden megváltozott. Gyomor bypass műtétem volt, amivel 76 kilót fogytam egy év alatt. Az azt követő öt évben még további 63 kilótól szabadultam meg, ám közben volt egy enyhe növekedés is, ami természetes az ilyen beavatkozásnál. Nem volt könnyű döntés, de visszanézve ez volt életem legjobb választása, amit valaha hoztam. Valójában ha nem műtenek meg, nem hiszem, hogy ma is életben lennék még. Amikor bevittek a műtőbe az operáció reggelén, a műtős azt mondta: „Nagyon nyugodtnak tűnik, Angela.” Azt válaszoltam: „Ha nem jövök ki a műtőből, az sem érdekel.” Azon a ponton voltam, hogy nem akarok már ebben a testben létezni többé.
Elhízással élni kétszeres kockázat a koronavírus alatt is. Bár sokkal nagyobb eséllyel kerül kórházba, aki túlsúlyos, mégis nagyon kevés segítséget és útmutatást kapnak az elhízott emberek, hogyan védhetik meg magukat, vagy hogyan fogyhatnak. Az elhízás nagyon összetett folyamat, és sok ember számára, ahogy nekem sem, leadni pár kilót nem olyan egyszerű.
Az iskolában rendszeresen bántottak a súlyom miatt. Az egyik lány megvert, ha nem adtam neki pénzt és egy csokit minden nap. Mindezt azzal a szöveggel: „Segítek, hogy ne legyél kövérebb.” Tinédzser éveimben nagyon visszahúzódó lettem, és nem akartam a többi gyerekkel lenni. Ha találkoztam egy új emberrel, mindig azelőtt viccelődtem a súlyommal, hogy más tehetné ezt meg.
Munkát találnom is nagyon nehéz volt. Amikor egy ruhaboltban dolgoztam, egyszer megpályáztam egy előléptetést. Ám azt mondták, hogy nem úgy nézek ki, mint egy nőiruha-osztály vezetője a méretem miatt. Teljesen összetört. Értéktelennek éreztem magam és teljes kudarcnak. Nem számít, mennyire erősen próbáltam, az orvosi tanács, hogy egyek kevesebbet és mozogjak többet, egyszerűen nem működött nálam. Még személyi edzőm is volt, ám két év munka után is ugyanannyi volt a súlyom.
35 éves koromig szerencsére nem volt semmilyen orvosi problémám, ami az elhízással függött volna össze, mint például a magas vérnyomás. Ám akkor a kórházi kivizsgáláson alvási apnoét állapítottak meg nálam, ami azt jelentette, hogy alváshoz oxigénmaszkot kellett viselnem innentől. Ez megkongatta a vészharangot. A kórházi csapat segítségével elkezdtem a kétéves felkészülést a gyomorszűkítő műtétre. Ez teljesen más volt, mint bármelyik súlycsökkentő módszer, amit korábban próbáltam. Pszichológus foglalkozott vele, hogy feltérképezzük az ételhez fűződő viszonyomat, egy dietetikus pedig azt figyelte folyamatosan, mit eszek, és javaslatokat tett arra vonatkozóan, mit változtassak a műtét után majd. A gyomor bypass műtétnél fontos, hogy tudatában legyünk, hogyan esszük az ételeket. Tényleg fontos, hogy legalább hússzor megrágjuk az ételt, és ne igyunk húsz perccel az evés előtt és után, hogy a lehető legteljesebb legyen a teltségérzet.
A műtét során egy apró zacskót alakítanak ki a gyomor felső részén sebészi tűzőgéppel, a gyomor alsó fele pedig használaton kívülre kerül. Ez csökkenti a gyomor méretét, így kevesebb étel kell ahhoz, hogy úgy érezzük, jól laktunk. Az ételből kevesebb kalória szívódik fel. Ez egy drasztikus beavatkozás, amire valóban kellett a hosszú felkészülés. Maga a műtét egy órán át tartott, és csak három napot voltam a kórházban. Fontos volt, hogy a műtét után a lehető leghamarabb felkeljek és a lehetőségekhez képest sokat mozogjak, ezzel lehet megelőzni az összenövéseket. Nagyon féltem, milyen lesz enni és hogy reagál a gyomrom. Eleinte csak pépes ételeket ehettem, három hónapig, mielőtt lassan visszatérhettem a rendes ételre. Az elkövetkező egy-másfél évben rendszeresen konzultáltam a dietetikusokkal és orvosi ellenőrzésekre kellett járni, tehát folyamatosan támogattak a teljes felépülés alatt.
A gyomorszűkítő műtét teljesen megváltoztatta az életemet, amit sosem hittem volna. Le tudom vágni a lábkörmömet, elmehetek uszodába anélkül, hogy a verbális megszégyenítéstől kellene tartanom és képes vagyok hosszú kirándulásokat tenni anélkül, hogy kifulladnék. Végre repülhetek is majd, nem kell attól tartanom, hogy nem férek el az ülésben. Most az emberek a személyiségem alapján ítélnek meg, nem a súlyom után.
Még a szerelem is rám talált! A műtét előtt voltam házas, ám a kapcsolatunk tönkrement. A műtét után hatalmas lógó bőrtömeg maradt vissza, utáltam a tükörbe nézni, így az utolsó dolog egy kapcsolat volt, amit kerestem. Ám egy csoportterápiás foglalkozáson találkoztam a jelenlegi párommal, aki szintén hasonló műtéten ment keresztül. Rájöttünk, hogy nagyon sok közös dolog van bennünk, nem csak a fogyás. Már két éve házasok vagyunk.
A legtöbb barátom és a családom végig támogatott, bár tapasztaltam az emberektől irigységet is azért, amit elértem a súlyommal kapcsolatban. Még mindig van egyfajta stigma a súlycsökkenés érdekében végzett gyomorműtétekkel kapcsolatban. Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy ez a könnyebb út, és csalással értem el az új testem. Pedig ez nem gyorsjavítás. Sokkal inkább figyelnem kell arra, mit, hogyan és mikor eszem, mint az operáció előtt bármikor.
Forrás: The Telegraph Fotó: Unsplash
