Úgy érzed, túl gyorsan elszaladt ez az év? Így lassítsd le az időt!

2021. július 20. |

A megbeszélés, amiről azt gondoltuk, egy hete volt, valójában már egy hónappal ezelőtt történt? Amiket pedig augusztusra írtunk be a kalendáriumunkba, az ablakon kopogtatnak? Az idő túl gyorsan telik, és valószínűleg nem mi vagyunk az egyetlenek, akik így érzik.

Mindannyian rendelkezünk bizonyos idővel. Ez meghatározza, hogyan töltjük, hogyan gazdálkodunk vele, milyen rutint építünk fel, és hogyan éljük meg az életet magát. Az az érzés pedig, hogy az idő gyorsabban szalad, mint gondolnánk, nem egyedi. Különösen nem egy olyan előző év után, aminek a felét-kétharmadát lezárásokkal töltöttük, és bár most oldódtak a szigorú intézkedések, mégsem lehetünk felhőtlenül nyugodtak a különböző vírusvariánsok miatt. Az idő rohanását érzékeljük abban is, ahogy a munkanapokat őröljük, egyiket a másik után, és csak annyi a változatosság, hogy van egy éjszaka közöttük. 

2021 fele jött és ment, és csak kapkodjuk a fejünket, mennyi mindent nem csináltunk meg, amit akartunk. Óránként kerül új elem a tennivalóink listájára, amivel párhuzamosan erősödik bennünk az a nyugtalanító érzés, hogy sokkal több teendőnk van, mint amennyi időnk. 

ido-elszalad-produktivitas-jarvany

Mindent pótolni akarunk

Valószínűleg ebben nagy szerepe van annak, hogy 2020 alapvetően máshogy zajlott, mint 2021. Emiatt gyakran tekintünk úgy az idei évre, mint amikor meg kell ragadnunk a lehetőséget minden elhalasztott és elszalasztott pillanat pótlására. Tavaly az volt az általános nézet, hogy a társasági élet szünetel: nem tartunk születésnapokat, évfordulókat, a terveket és a szokásos menetrendet jegeltük egy évre. A körülmények miatt még egy hétre sem tervezhettünk előre, így 2020 inkább hasonlított egy tornádóhoz, amit örültünk, hogy túléltünk, elnavigáltunk valahogy a feladatok között, gyászoltunk, és próbáltunk vigyázni magunkra és szeretteinkre – mindezt úgy, hogy próbáltuk nem úgy érezni, túl lassan telik az idő. 

Egy francia, brit és olasz résztvevőket vizsgáló átfogó kutatás is arra az eredményre jutott, hogy a koronavírus-járvány jelentősen megzavarta az emberek időérzékét, ahogy arra dr. Ruth Ogden, a kutatás egyik szerzője is rámutatott. „A legtöbb ember úgy érzi, hogy a pandémia hatásai sokkal tovább nyúlnak, mint ameddig valójában a vészhelyzet tartott, és az időzavar egyik oka, hogy az életünk idővel kapcsolatos jelzései, például a különböző rutinok, felborultak. Ez összezavarta az időérzéket” – magyarázta Ogden. 

„Az érzelmeink játszottak még fontos szerepet abban, hogyan változott az időérzékünk” – mondta a kutató. Ez lehet az egyik oka annak, hogy úgy érezzük, 2021 szuperszonikus sebességgel száguld el mellettünk. Emocionálisan megterhelő időszakon vagyunk túl, a káosz és a gyász mindenkire hatással van, ez nem volt másképp idén sem, ám mellette megjelent a megújulás, a társasági élet újratervezése, a munkahelyekre való visszatérés is. „Ahhoz, hogy megelőzzük az időzavart, meg kell próbálnunk szabályoznunk az érzelmeinket – mondta Ogden. – Ez mind lehetséges a napok megfelelő felépítésével, a jelenre való koncentrációval, mindfulnes segítségével és relaxációs technikákkal.”

Az emberek újra és újra azt hajtogatják maguknak, hogy ezt az évet emlékezetessé kell tenni az elveszített tavalyi év után: posztok és cikkek születnek az oltás utáni nyárról, tippek és trükkök szólnak arról, hogyan építsük fel újra a produktivitásunkat. Ám 2021 még mindig egy leszűkített valóság sokak számára, ami a szakemberek szerint azért is lehet, mert a járvány előtti élet sem normálisnak, sem fenntarthatónak nem volt tekinthető. 

Az immunproblémával küzdő emberek számára a világ egy sokkal kevésbé biztonságos hely lett, ők nem dobhatják el a maszkokat olyan nyugodt szívvel, mint azok, akiket beoltottak. Az iskoláknak még mindig fejtörést okoz, hogyan tegyék biztonságossá az oktatást, hiszen a koronavírus elleni oltást a 12 év alattiak még mindig nem kaphatták meg, ami azt jelenti, hogy a kisgyerekes családok sem lehetnek még mindig nyugodtak. Az első vonalban dolgozók, akik a járvány alatt kockáztatták az életüket az emberekért, kiégtek, és sokan nem tudják vagy akarják a mérgező munkahelyi környezetben, alacsony fizetésért folytatni a munkát.

Mindezek mellett, a járvány alatt a produktivitás istenítése soha nem látott magasságokba tört: mindenhonnan az ömlött ránk, hogyan használjuk ki az időt arra, hogy még többet kihozzunk magunkból, tanuljunk új dolgokat és fejlődjünk.

Amikor a kapitalizmus alakítja az időt

„A produktivitás kultusza megmérgezi az életünket – mutatott rá Dawna I. Ballard, a Texasi Egyetem kommunikációprofesszora. – Olyan kultúrában élünk, mely azt tanítja, hogy csak az az ember értékes, aki nem vesztegeti az idejét.”

„Azok az emberek, akik bölcsen használják fel az idejüket, helyesen cselekszenek. Aztán megjelent a pénz is a képletben, és már nem arról szólt, hogy jót tegyünk valakivel, hanem csak arról, mit tudunk felmutatni eredményként egy adott idő alatt – magyarázta Ballard. – Fontos felismerni azt, mikor hajszolnak a társadalmi elvárások felesleges cselekvésre, mert a mérgező produktivitás az egészségünket veszélyeztetheti.”

De mégis, hogyan hozzuk ki a legtöbbet az időnkből?

A számtalan stresszforrás közepette az emberek valami ismerős dologra várnak. „Szerintem 2021 azért szaladt el olyan gyorsan, mert még mindig várjuk a valódi normalitást – mutatott rá Ballard. – És még mindig nincs itt.”

Ahelyett, hogy átadnánk magunkat az idő sürgetésének, mert úgy érezzük, kifutunk belőle, és az óra ketyeg, hiszen már csak az év fele van hátra, pedig most kellett volna újrakezdenünk az életet, inkább a jelenlétre kellene fókuszálnunk a szakember szerint, az időtöltésünk tudatos megválasztására

„Nagyon sok lehetőségünk van arra, hogy lelassítsuk az időt – mondta Ballard. – Mindenek előtt vegyük észre, hogy a különböző szervezeteknek és társadalmi struktúráknak egyszerűen nem érdeke, hogy lassítsunk, ám a felelősséget emiatt az egyénre hárítják. Egyszerű például megnézni a közösségi oldalakat, és úgy érezhetjük, hogy mi vagyunk az egyetlenek a világon, akik nem éljük a könnyelmű, idilli és gondtalan mindennapokat. Ám az igazság az, hogy ha egy hús-vér emberrel beszélünk, mindenki a fizetett és fizetetlen munka terheivel küzd éppen, ne legyenek illúzióink.”

Vannak azonban olyan apróságok, melyekkel mederbe terelhetjük a személyes időnket, ha a körülmények engedik. „Segíthet a jó időbeosztás, így elkerülhető, hogy túl sok mindent akarjunk a szabadidőnkbe zsúfolni – kezdte Ballard. – Másodszor, a rendszeres meditáció fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni a belső egyensúly megtartására.”

„Próbáljunk egyszerre csak egy dolgot csinálni egy időben, ne hagyjuk, hogy megszakítsanak. Keressük meg, mik azok a dolgok, melyek segítenek a jelenben tartani, és megtalálni a saját természetes belső ritmusunkat. Mindannyiunknak van.”

A saját ritmusunk megtalálása már csak azért is fontos, mert így kerülhető el a hamis produktivitásérzet miatti kiégés. „A leggyakoribb oka annak, hogy valakinél kialakul a kiégés, ha valaki másnak a ritmusa és sztenderdjei szerint él és dolgozik. Ezt nem nevezhetjük produktivitásnak.”

A legfontosabb azonban a szakember szerint, hogy ne akarjuk kihozni a lehető legtöbbet az időnkből. Ne azt figyeljük, mi van még hátra, mit kellene még csinálni, hanem veregessük meg a saját vállunkat azért, amit itt és most sikerült megtennünk.

Forrás: Apartment Therapy Fotó: Unsplash

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód