A kutatók több mint kétezer, kettes típusú diabéteszben szenvedő embert vontak be a vizsgálatba, melyben három hónapon át csupán nyolcszáz kalóriát vehettek magukhoz. Az első hónapban a diétázók átlagosan 7,2 kilogrammot fogytak, három hónap elteltével pedig átlagosan 13,4 kilogrammal mutatott kevesebbet a mérleg. A vizsgálatban részt vevők kiindulási súlyának átlaga 107 kilogramm volt. Az ételhelyettesítők, diétás italok és nagyon alacsony kalóriabevitelt engedő fogyókúrák évtizedek óta velünk vannak, bárki számára elérhetők. Ez a kutatás most egyszer s mindenkorra igazolta volna hatásosságukat? „Jó eséllyel nem” – mondta Ian Marber tápanyagszakértő.
„A diétának mindig van valami célja, még ha nem is tudatosul feltétlenül: elkerülni a kettes típusú diabéteszt. Elméletben ez működhet, ám a legtöbb ember számára, ha folyadékdiétára vagy részben folyadék alapú étrendre tér át, az nem fenntartható. Ha az ételben csupán a kalóriát látjuk, egy csatát, amit meg kell nyernünk, az teljesen tévútra visz. Ez nem úgy működik, hogy megnyertük a háborút, és aztán visszatérünk a korábbi étkezésünkhöz, mint aki jól végezte dolgát.” A szakértő szerint muszáj megértenünk és feltérképeznünk, milyenek az étkezési szokásaink, és ha nem megfelelőek, másfelé kell fejlődnünk, úgy, hogy az a való világban is működjön, különben a fogyókúrák örök körforgásában rekedünk.
Minden a káposztalevessel indult?
Valószínűleg nincs olyan ember, aki ne emlékezne a nyolcvanas-kilencvenes évek slágerdiétájára, a káposztaleves-kúrára. A 21. századi alacsony kalóriás étrendek azonban már nem étel alapúak, hanem kémiailag előállított vitaminokból és tápanyagokból kombinálják laboratóriumban, hogy nekünk már csak folyadékban fel kelljen oldani a porokat. „A legtöbb fogyókúrás ital sovány tejporral készül – magyarázta Lucy Perrow dietetikus, a Brit Dietetikusok Társaságának szóvivője. – Ehhez adnak némi zsírt, mondjuk növényi olajat. Emellett vitaminok, ásványi anyagok, állagjavítók, aromák és stabilizáló anyagok vannak bennük” – sorolta a dietetikus.
Ezek a vegyületek alapvetően megtalálhatók az ételekben is, ugyanakkor a dietetikus soha nem ajánlaná senkinek, hogy 12 hétnél tovább használja ezeket a fogyókúrás italokat. „Gyakran találkozok a mellékhatásaikkal is, székrekedéssel, fejfájással és hasi görcsökkel is” – tette hozzá Perrow.
Ennek egyik oka, hogy ezekben a diétás turmixokban nincs megfelelő mennyiségű rost. „Nagyjából 30 gramm rostra van szükségünk egy nap. Legtöbben 18 grammot esznek – mondta Marber. – Pedig a rost fontos, hiszen csökkenti a bélrák kialakulásának kockázatát, megfelelő táptalajt biztosít a jó bélbaktériumoknak, melyek segítik az emésztést.”
A rost hiánya egyben azt is jelenti, hogy az ételek glükózzá alakítása – ami energiával látja el a sejteket – sokkal gyorsabban megtörténik. Ha pedig ez túl gyors, sokkal rövidebb ideig tart a teltségérzet, így egyre égetőbb vágyat érzünk a nassolásra.
„Képzeljük csak el, répát eszünk – magyarázta a tápanyagszakértő. – Egyszerre nem tudunk belőle sokat enni, mert nehéz, rostos étel. Minden cukor és szénhidrát, ami benne található, a rostokhoz kötődik. Ahhoz, hogy ezt lebontsa a szervezetünk és energiává alakuljon, muszáj megrágnunk. Ez időbe telik, és ugyanez játszódik le a gyomorban is. Minél több rost van egy ételben, annál tovább tart megemészteni. Ha a répát leturmixoljuk, és ezzel összetörjük a rostot, a cukor már nem kapcsolódik a rosthoz, így az étel útja sokkal gyorsabb lesz, rövidebb időt tölt a gyomorban, így rövidebb ideig érezzük magunkat úgy, hogy tele vagyunk.”
Miért trükkös a folyadék?
A kutatás azt is feltárta, hogy a folyadék formában történő ételfogyasztás becsapja a gyomrunkat, így nem tűnik fel azonnal az előbb vázolt forgatókönyv. „A gyomrunk azt érzi, hogy jobban tele van, mint valójában – mondta Perrow. – Ez az érzés azonban nem tart sokáig. Ha a víz gyorsan szétválik, hiszen a bevitt étel folyadék volt, a gyomor gyorsan kiürül ezután, és villámgyorsan megéhezünk.”
Miután megittuk a reggeli turmixunkat, valószínűleg sokkal hamarabb az óránkat nézzük majd, mikor lehet ebédelni, mintha reggel egy rostban gazdag zabkását ettünk volna.
Egy másik tényező, amit fontolóra kell vennünk, amikor belevágunk egy folyadék alapú diétába, hogy nem lesz meg az evés élménye és érzése. Számos tanulmány kimutatta, hogy maga a rágás összefüggésben van a ghrelin hormon alacsony szintjével. Ez a hormon küldi a jeleket az agynak, ha éhesek vagyunk. A turmixok, levesek esetében ez elmarad, így megnő a hormonszintje, hamarabb érzünk éhséget.
Nem fenntartható
A tápanyagszakértő arra is rámutatott, hogy egy 800 kalóriás diétánál, mint amilyen a brit kutatásban is szerepelt, alapvetően fenntarthatatlan hosszú időn át. „Ha folyadékokból veszünk magunkhoz 800 kalóriát minden nap, folyamatosan fogyunk. A diéta nélkül azonban, amint visszatérünk a normál étrendünkhöz, ami oda vezetett, hogy muszáj volt lépnünk valamit, a leadott súly ismét visszarakódik. Sokkal fenntarthatóbbak azok az étrendek, melyekben heti két napon korlátozzák a kalóriabevitelt a diétázók, nem minden nap.”
Az alacsony kalóriabevitelen alapuló diéták rövid távon, úgy tűnhet, eredményesek, de hosszú távon nem tartható vele egyensúlyban a testtömegünk. „Az ember anyagcseréje nagyon lelassul, ha jelentősen lecsökkenti a bevitt kalóriákat. A probléma az, hogy bár jelentős súlytól szabadulnak meg viszonylag gyorsan, a régi étkezési szokások megváltoztatása nélkül az eredmény semmivé válik a diéta elhagyása után. A stresszevés, túlevés, a hiányos főzési ismeretek és a mozgáshiány nem változik meg a fogyókúrás turmixoktól.”
Forrás: The Telegraph Fotó: Unsplash
