- Amikor a bizonytalanság tartósan jelen van az életünkben, a folyamatos stressz hatására kialakulhat a permakrízis állapota.
- Testi és lelki tünetek, az érdeklődés elvesztése is a tünetek között található.
- A permakrízis akkor is jelentkezhet, ha az életünk alapvetően nem is olyan rossz.
A Collins Dictionary nem véletlenül választotta az év szavának 2022-ben a permarkízist. Ezt röviden úgy fogalmazható meg, hogy a bizonytalanság és biztonság hiányának tartósan fennálló állapota, azaz permanens krízishelyzetben való létezés.
2022 sem volt könnyebb, mint az előző évek. A Covid–19 még mindig velünk van, politikai mélypont és az ukrajnai háború is erősítette a folyamatos szorongásérzetünket. Sokan tapasztaltak reménytelenséget, szorongást, magányt, gyászt és egy sor más nehéz érzést az elmúlt 12 hónap során.
Így néz ki a permakrízis
Az agyunkat arra tervezték, hogy észlelje a veszély jeleit, legyen szó fizikai, érzelmi vagy társadalmi vészhelyzetről. Az erre adott reakciónk a harcolj vagy menekülj. Ha tartósan ebben az állapotban kell léteznünk, az vezethet el a permakrízis állapotának kialakulásához.
„Amikor permakrízisben létezünk, a testünk állandóan készenléti állapotban van. Folyamatosan pumpálja a szervezetünkbe a stresszhormonokat, hogy mindig készenlétben álljunk az állandó fenyegetésérzet miatt – magyarázta Tyler Keith szorongásra, traumára és poszttraumás stresszre specializálódott klinikai szociális munkás. – Hatására a testünkben mindenféle tüneteket tapasztalunk.”
A permarkrízis miatt megemelkedhet a vérnyomás, alvászavarok léphetnek fel, izomgörcsök, koncentrációs zavarok, emlékezetproblémák, érzelmi kiüresedés, kimerültség, de a közösségi oldalak folyamatos görgetése is mutathatja a bajt, vagy éppen az, hogy nem élvezzük már úgy a hobbijainkat és a kapcsolatainkat, ahogy korábban.
A quiet quitting is lehet a permakrízis egyik tünete. „Ilyenkor a munkában, a kötelességeinkben csak a szükséges minimumot teljesítjük – magyarázta Courtney Strull pszichoterapeuta. – A Covid csak a kezdet volt, ami miatt rájöttek az emberek, hogy a munka-magánélet egyensúlyt javítani kell.”
Érezhetjük a permakrízist akkor is, ha az életünk alapvetően rendben van?
Lehet, hogy most bólogatunk, hogy mi is érezzük ezeket a tüneteket, de nem értjük, miért. A családunk egészséges, nálunk nincs háború és stabil munkahelyünk van. Vagy vannak más, pozitív részei az életünknek, amikért hálásak lehetünk, és mégis küszködünk.
Az egyik lehetséges ok, hogy másfajta traumát vagy stresszt tapasztalunk. „A permakrízis lehet egy másodlagos trauma miatti stressz. Ez akkor áll fenn, amikor nem konkrétan velünk történik a stresszt kiváltó eset, de olyan képeket és történeteket hallunk másokról, melyek felkavarnak minket is. Mint például a közelünkben kitört háború képei – mondta Christine Coleman pszichológus. – A kollektív trauma, amivel egy egész társadalomnak kell megküzdenie, szintén ilyen permakrízist kiváltó lehetőség.”
Bármi is legyen az ok, a legfontosabb, hogy legyünk megértők és elnézőek magunkkal. Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban: teljesen rendben van, ha nehéznek érezzük az életünket akkor is, ha másoknak rosszabb nálunk, vagy ha azt mondják, a járványnak már vége. Az érzelmek nem mindig logikusak, de az biztos, hogy az ítélkezés soha nem segít.
A permakrízis állapota egy olyan év után, mint amilyen 2022 volt, nem meglepő
Így küzdhetünk meg a permakrízissel
Ha az már tudatosodott bennünk, hogy muszáj dolgoznunk a mentális jóllétünkön, még mindig ott a kérdés: honnan közelítsük meg a problémát? A permakrízis tünetei közül sok – a krónikus egészségügyi problémák, beteg családtag, válság, politikai feszültségek és egyebek – nem olyan, amit irányíthatunk. Mit tehetünk akkor?
A pszichológus szerint arra kell fókuszálnunk, hogy éljünk együtt azzal, amin nem változtathatunk, miközben megtaláljuk, mi ad reményforrást. „Idővel változik majd minden, elmúlhatnak a permakrízis hátterében álló események, vagy éppen szert teszünk arra a képességre, hozzájutunk olyan dolgokhoz, melyek segítenek együtt élni, megküzdeni a problémával, ami kihat a mentális állapotunkra.”
Építsük fel, bővítsük a támogató hálónkat. Támaszkodhatunk a családra, barátokra, egy vallási közösségre. De ne hanyagoljuk és becsüljük le ezeket a kapcsolatokat, mert nagyon hasznosak lehetnek a mentális jóllétünk szempontjából. „Ha megvan a tér, ahol értenek minket, empátiával fordulnak felénk, ahol kiadhatjuk magunkból, mi okoz nehézséget, már önmagában egészségesebbé tesz – mondta Keith. – Az egészséges határok azonban itt is kellenek, melyeket mindenkinek tiszteletben kell tartania.”
Tegyük az ellenkezőjét annak, amit éppen akarunk. Mindenkinek voltak már olyan napjai, amikor legszívesebben csak feküdt volna egész nap. De a lelkünk mélyén tudtuk, hogy muszáj valamit csinálnunk, mégpedig másokkal. Az érzés abszolút jogos és normális. Viszont azt is tudatosítsuk, hogy ilyenkor ki kell kelnünk és megtennünk az ellenkezőjét annak, amit akarunk csinálni éppen. „Gyakran segít, amikor semmi másra nem vágyunk, csak doomscrollozni egész nap például, de valójában az lenne jó, ha letennénk a telefont, kimennénk és sétálnánk egyet vagy bekapcsolnánk a zenét és tíz percig csak táncolnánk. Ezek a dolgok segítenek ugyanis jelen lenni a pillanatban” – mondta a szakember.
Tegyünk a testi egészségünkért és ne hanyagoljuk a higiéniát. Igen, ide tartozik az is, hogy felteszünk egy kis sminket, ami hatalmas hatással lehet. De a rendszeres, egészséges étkezés, az elegendő alvás és a testmozgás is, vagy éppen a háztartás rendben tartása, hogy a mindfulnessről és légzőgyakorlatokról már ne is beszéljünk. Ezek mind apróságok, ám összességében sokat segíthetnek a permarkrízis állapotának feloldásában.
Zárjuk ki a negatív dolgokat, amennyire csak lehet. Ha egyszer beszippant, nagyon nehéz lerázni magunkról a közösségi oldalakról áradó mérgező hatásokat. De ha más nem segít, egyszerűen kapcsoljuk ki a telefonunkat minél gyakrabban. „Nem kell egész nap értesülnünk a hírekről. A kutatások szerint minél több időt tölt valaki a közösségi oldalakon, annál nagyobb az esélye a szorongás és depresszió kialakulására” – mondta Jenna Vyas-Lee klinikai szakpszichológus.
Próbáljunk ki új hobbikat és relaxációs módszereket. „Ha csak arra gondolunk, hogy lesz mit várnunk, ha végeztünk a muszáj feladatokkal, nagyon is fontos új hobbikat, érdekes tevékenységeket elkezdenünk. Ezek az elfoglaltságok gyors menekülést jelentenek” – mondta a pszichológus.
Segítsünk ott, ahol tudunk. A bonyolult érzelmekkel való megküzdés egyik módja, ha a passzív állapotból proaktív segítőkké válunk. „Csatlakozzunk olyan programokhoz, melyek azokat támogatják, akiket közvetlenül érint a tragédia, mely hatással van a mi permakrízis állapotunkra is – mondta Coleman. – Klímaszorongással küzdünk? Legyünk aktív részesei a felhívó kampánynak, adományozzunk és szervezzünk magunk mellé másokat kezdésnek például.”
Dolgozzunk terapeutával a permakrízis állapotunkon. „Végül, de nem utolsósorban a professzionális segítség is erősen ajánlott a permakrízis esetén – javasolta Keith. – Ennek többféle formája is lehet, így megtalálhatjuk azt, ami a mi esetünkben működik.”
Forrás: Huffington Post Fotó: Getty Images
