- Aki valaha vásárolt gyerekruhát, az pontosan tudja, hogy a fiúruhák között lehetetlen úgynevezett lányos mintájú darabokat találni, míg a lányoknak esélytelen egy fiú(snak mondott) ruhát venni.
- De ki dönti el, mi számít fiús vagy lányos színnek, feliratnak vagy mintának?
- Már rég tudományos bizonyítást nyert, hogy jót tesz az empátiának és az érzelmi fejlődésnek, ha nem csak a kulturális beidegződések szerint a nemüknek megfelelő játékokkal játszanak a gyerekek.
„Ott álltunk az áruházban a 3 éves fiammal, és lázasan kerestük a Minnie egeres alsóneműt. Online egyetlen boltban és forgalmazónál sem találtam. Minnie mindenütt csak a lány alsókon virított (minden más nőnemű mesefigurával együtt). A fiúknak Mickey és Plútó volt. Plusz a fiú karakterek. A fiú és lány karakterek, ahogy a fiú és lány játékok, ruhák és cipők párhuzamosa nem találkozik a végtelenben sem” – állapította meg az anyuka, akinek a kisfia annyira szerette Minnie egeret, hogy olyan alsóneműt szeretett volna. A szülőknek rá kellett jönnie, hogy ennél még egy unikornist is könnyebb lett volna a kertjükbe varázsolniuk.
Mennyire erősen hiszünk az egyenlőségben?
Ha hiszünk a nemi egyenlőségben és elfogadásban, már a személyiségfejlődés egészen korai fázisában megkezdődik az alapok lefektetése. Ehhez a gyerekeknek is ezt kell megtapasztalniuk. „A fiamnak és nekem az áruházban szembesülnünk kellett a nemi sztereotípiákkal. A kulturális beidegződés szerint a két nem annyira különböző, hogy nem lehet átfedés aközött sem, milyen minta van a lány és fiúruhákon. A kérdés az első sorban, hogy a nemek ilyen szintű szétválasztása már egészen kicsi korban milyen hatással van arra, ahogy a világot látjuk?” – tette fel a kérdést az édesanya.
„Mi megoldottuk az alsónemű-dilemmát. Lány bugyit vettünk, csak egy mérettel nagyobbat. Fel sem merült a fiunkban olyan, hogy ez ciki lenne vagy bármi. Hároméves még csak, miért is kellene bármi ilyet éreznie?! – folytatta az anyuka. Viszont amikor az óvodában öltözés közben a társai kioktatták, hogy a Minnie lányos minta, összezavarodott.”
„Már iskolás volt, amikor még mindig szerette a Disney-hercegnőket. Volt egy ilyen zoknija, amit felvett. Ekkor kezdett rájönni, hogy mások furának tartják, ha lányosnak tartott ruhadarabokat visel.”
Miért baj, ha kategóriába soroljuk és címkézzük az embereket?
Ha már egészen kicsi kortól címkézzük, kategóriákba soroljuk az embereket, elképesztően romboló hatással van a gyerekek világlátására. A veszélyes előítéletek már nagyon kicsi korban gyökeret vernek. Ez nemcsak a nemre, de a bőrszínre és a nemzeti hovatartozásra is vonatkozik.
Roppant ártalmas, ha azt sulykoljuk a gyerekeinkbe, hogy az emberek különbözősége miatt az emberek nem ugyanolyan értékűek, és a kategóriák élesen és átmenet nélkül elkülönülnek egymástól. Ahogy fejlődik a gyerek, úgy érzi egyre erősebben és egyre helyénvalóbbnak az emberek megkülönböztetését.
Egy nemrégiben végzett kutatás szerint az empátia csökkentheti az előítéleteket és javítja az egymás közötti kapcsolatot azok között az emberek között, akik különböznek. Ezért is javasolják a fejlődéspszichológusok, hogy minél korábban tanítsuk meg a nemek közötti egyenlőséget és elfogadást.
Még mindig gyerekcipőben jár az elfogadás az iskolákban
Szép dolog a tudomány, de a tények még mindig azt mutatják, hogy a társadalom nem az elfogadás útját járja.
Az emberi viselkedéskutatók és neurológusok már rég megállapították, mennyire káros, ha a gyerekek csak lány- vagy fiúiskolában tanulnak. Sőt, az is bebizonyosodott, hogy ezek az iskolák csak erősítik a káros sztereotípiákat, és a férfi és nő közötti egyenlőtlenséget táplálják és tanítják.
Azt is bebizonyították, hogy nagyon jót tesz, ha a fiúk babáznak gyerekkorukban és a szerepjátékoknál a lányos szerepeket is magukra öltik, lányos(nak tartott) jelmezeket is magukra húznak. Sokkal erősebb empátiával rendelkeznek felnőttként, párkapcsolataikban is az egyenlőségre törekszenek. Ugyanez igaz fordítva a lányoknál is.
Mit tehetünk?
Ha szembemegyünk az árral, azt jelenti, hogy zaklatással, beszólogatással fogunk szembenézni. Ez nem lehetőség, ez tény. A 3–15 év közötti gyerekek érzelmileg és mentálisan nincsenek felkészülve ezeknek a helyzeteknek a kezelésére. „Szülőként kialakíthatunk támogató környezetet – vetette fel a cikk elején megszólaló édesanya. Amikor megkérdeztem más szülőket, ők mit tesznek, ha a fiuk rózsaszín ruhát akar például vagy My Little Ponyt, elszomorító választ kaptam. Odavezetjük őket a fiú ruhákhoz, akkor is, ha unikornisokat akarnak, hogy megóvjuk őket a megszégyenítéstől – mondták az ismerőseink.”
Ez még tűnhet is úgy, hogy jó önvédelmi stratégia, de tényleg fel kell áldoznunk az önkifejezést az attól való félelem oltárán, hogy mit szólnak majd mások?
A saját kulturális beidegződéseink gátolják meg a fejlődést. A szexizmus és nőgyűlölet generációk óta mérgezi a társadalmat. Meggátolja, hogy élvezhesse egy kisfiú, is amit szeretne, csak azért, mert az emberek azt gondolják, hogy lányos valami és nem fiús. Mintha a lányos dolgok megmérgeznék a fiúkat. (Nem ítélkezik ugyanígy a társadalom egyébként visszafelé, ha egy kislány akar fiúsnak mondott ruhákban járni.)
„Mi azt mondtuk a férjemmel a fiunknak, hogy az emberek nem mindig értik mások stílusát. De az, hogy mások szerint mennyire divatos vagy menő egy ruha, nem kell, hogy befolyásolja, nekünk mi tetszik. Azt veszünk fel, ami tetszik és amit szeretnénk.
Hónapokkal a Minnie alsóneműs eset után a fiam még mindig akar egy-egy úgynevezett lányos darabot: batikolt hátizsákot, Én kicsi pónim figurákat és most legújabban csillámos, villogós talpú cipőt lila szívekkel. Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy ne bántsák a mások által ráaggatott címkék, ugyanakkor muszáj tudatosítanom benne, hogy mások lehet, hogy máshogy gondolkodnak arról, sőt, ítélkeznek is afelett, ő milyen ruhák mellett döntött.”
Miért baj, ha egy fiú rózsaszín cipőt akar?
A konzervatív felhangok iszonyatosan erősek. Mégis egyre többen értik meg, hogy a nem mégsem olyan egyszerűen besorolható kategória, mint fiú és lány. És azt is talán egyre többen megértik, az, hogy milyen ruhát visel egy gyerek, nem feltételez semmit arról, milyen nemű most és milyen lesz felnőve.
Talán az, hogy Harry Styles teljes természetességgel visel flitteres kezeslábast és Billy Porter extravagáns estélyiben megy végig a vörös szőnyegen, azt is megérteti, nem a ruha teszi az embert. Mert az alsónemű az csak egy alsónemű, a cipő pedig csak egy cipő, bármi is legyen rajta.
Forrás: Huffington Post, Fotó: Getty Images
