Tizenkilenc évesen kezdtem el hormonális fogamzásgátlót szedni. Ekkor persze már tisztában voltam a női test működésének alapjaival, de sokkal inkább tudtam a nagy számok törvényeire hagyatkozni, mintsem a saját testem jelzéseiből olvasni. Azt gondoltam, hogy ez természetes: kiszámolom, mikor menstruálok és mikor vagyok a legtermékenyebb (persze nem tabletta mellett), és a nagyjából kikalkulált információkra hagyatkozom. A húszas éveim közepére viszont elkezdett egyre jobban zavarni, hogy a testemet mesterségesen működtetik a tabletták ahelyett, hogy figyelnék arra, mire is lenne igazából szüksége.
Az első lépést a fogamzásgátló elhagyása felé az jelentette, hogy az elmúlt években egyre fontosabb lett számomra a környezetvédelem. Tudatosan elkezdtem kapcsolódni a természethez és kerestem a lehetőségeket, hogy minél több időt töltsek a szabadban. Tisztában voltam azzal, hogy a közép-európai fővárosi életmódom nem teszi lehetővé, hogy kivonuljak a kapitalista világból, de abban biztos voltam, hogy vissza kell valamit adnom valamit a bolygónak azért cserébe, hogy itt élhetem az életemet.
Szépen lassan elkezdtem a hétköznapi használati tárgyaimat környezettudatosan és megfontoltan lecserélni kevésbé ártalmas, természetbarát eszközökre. Így jött el az ideje előbb-utóbb a menstruációs eszközöknek is: menstruációs bugyira, kehelyre és mosható betétre váltottam, ami nemcsak környezettudatosabb, de sokkal kellemesebb viselet is számomra a tamponnál és az eldobható tisztasági betétnél. De ez nem volt elég. Szerettem volna még ennél is messzebbre menni és egy radikális lépést tenni az életemben – a cél pedig a fogamzásgátló elhagyása lett.
Találkozás önmagammal
Mióta benőtt a fejem lágya, azt gondoltam, hogy ha a világot nem is, magamat azért ismerem. Hát, rá kellett ébrednem, hogy ez közel sem így volt. Az első arcraesés akkor érkezett el, amikor végre abbahagytam a fogamzásgátló szedését és először jött meg a menstruációm a hét évig tartó hormonbomba után. A szokásos, már kiismert és addig elviselhető görcsök hamar erősödni kezdtek. Amihez korábban fájdalomcsillapítóra sem volt szükségem – ‘elviselhetően fáj és legalább érzem a testem működését jeligére’ –, most úgy uralkodott el rajtam, mint a gondolataim felett a legrosszabb gyerekkori rémálmaim ágy alatti szörnye.
Az elmúlt hét évből adódóan görcsoldót sem tartottam otthon, így az egyre erősödő összehúzódások elég hamar szédülést, kis híján ájulást eredményeztek – belegondolni is borzasztó, hogy ez sok nőnek havi rendszerességű, végeláthatatlan küzdelmet jelent. Az egyetlen szerencsém az volt, hogy a párom éppen otthon tartózkodott és el tudott menni helyettem a közeli gyógyszertárba. Ezalatt az idő alatt viszont, amíg megjárta a megváltásomig vezető utat, én hol négykézláb, hol magzatpózban remegtem izzadva, miközben a testemet olyan görcsök rázták, amiket megtapasztalva alaposan elgondolkoztam azon, hogy képes lennék-e túlélni egy szülést – meg, hogy egyáltalán ezek után akarnám-e.
A görcsök kezdetétől a végéig csupán csak jó egy óra telt el, de tekintve, hogy addig én úgy éreztem, megjártam a poklok poklát (de minimum a purgatóriumban szenvedtem örök időkig), sokkal hosszabbnak tűnt. És nem viccelek: biztos voltam benne, hogy mentőket kell hívnom – ebből is látszik, hogy mennyi fölösleges hormontól próbált éppen megtisztulni a testem.
Mostanra fél év telt el azóta, hogy életem legrosszabb vérzését éltem át. Szerencsére azóta sem volt részem hasonló (szó szerint) traumatikus élményben, na de nem azért, mert nem lett volna rá alkalom: a történtek olyan hatással voltak rám, hogy a következő három hónapban már a menstruációm időpontjának közeledtével elkezdtem erős görcsoldót szedni abban a reményben, hogy előbb-utóbb majd kiürül az előtte hét évig halmozott hatóanyag a testemből, és a nehéz napokon is képes leszek újra teljes emberként funkcionálni.
Persze tisztában voltam azzal, hogy nem egészséges fájdalomcsillapítón élni, így a múlt hónapban úgy gondoltam, ideje kockázatot vállalni és összeszorított foggal várni a menstruációmat. Szerencsére, ugyan nem olyan enyhe görcsökkel, mint fogamzásgátló mellett, de sírás, rosszullét, görcsoldó és mentők nélkül sikerült átvészelnem azt a pár napot. Mostanra pedig már úgy érzem, hogy a testembe való egyik legjobb befektetésem a fogamzásgátló szedésének befejezése volt.
A telefonom segítségével elkezdtem pontosan követni a ciklusomat, hogy melyik nap hogyan érzem magam, és azt, hogy pontosan milyen testi tünetek jelentkeznek nálam. Ennek hatására kezdtem el rendszeresen követni Hormonmentes Janka termékenységtudat-szakértőt, akinek segítsége nélkül talán még mindig gyógyszerekkel befolyásolnám a testem működését.
Janka volt az, aki ráébresztett, hogy nem a hormonális fogamzásgátlás az egyetlen út, és felnyitotta a szememet abban, hogy milyen fontos a ciklustudatosság. Nélküle például nem tudnám, hogy a menstruációs ciklus négy szakaszra, ha úgy tetszik, „évszakokra” bontható, amelyek ismeretével sokkal inkább ura lehetek az életemnek és harmóniát teremthetek magam körül. Ahogy kapcsolódni kezdtem a természethez, sok időt töltöttem vele és megértettem, hogy mi emberek – és főleg mi nők – is a részei vagyunk, és ugyanolyan ciklikusan működünk, mint ő.
180 fokos fordulat
Korábban hajlamos voltam teljes mértékben alárendelni magam a külső körülményeknek, mára pedig ez éppen fordítva van: a ciklusomhoz alakítom az életem. A belső tél, vagyis a menstruáció időszakában visszavonulok, befelé figyelek és kényeztetem magam, megadok magamnak mindent, amire szükségem van, bármiféle erőltetés nélkül.
A belső tavasz időszakában kicsattanok az energiától, céltudatosan pipálgatom a teendőket a to-do listámon és építkezek. Szépnek érzem magam, megváltom a világot és a négy falon kívül vezetem le a fölös energiáimat. A telefonom előre jelzi, hogy mikor lépek be a nyárba, vagyis a termékenységi ablakomba, de már megtanultam a testem jelzéseiből is megállapítani. A belső őszömben, vagyis az ovuláció után a menstruációig pedig visszarángatnak a hormonok a földre, hogy ismét a belső békémet és a harmóniát helyezzem előtérbe.
Sok év szenvedés után végre véget ért a migrénnel folytatott, évekig tartó küzdelmem is és nem görcsölget a méhem bármilyen különösebb indok nélkül a lehető legkülönfélébb időpontokban. Ugyan felszedtem négy kilót, de egészséges életmóddal fél év alatt megszabadultam tőle, és a hangulatingadozás is sokkal kevésbé jellemző már rám.
Mivel nem vagyok szakember, nem biztatnék senkit arra, hogy az én utamat járja, arra viszont igen, hogy egy jó orvos segítségével és sok-sok olvasással járjon utána annak, hogy hányféle módszerrel és hogyan lehet védekezni a nem kívánt terhesség ellen. Hallgass a testedre: ha sikít a változásért, akkor lehet, hogy engedned kell neki.
Fotó: Getty Images
