Ahogy az új koronavírus szétterjedt a világban, az emberek azóta megtartják egymástól a két méter távolságot, legalább húsz másodpercig mossák a kezüket a megfelelő technikával, és próbálják nem megérinteni az arcukat. Miért tűnik ez utóbbi szinte lehetetlen feladatnak?
Még azoknak is nehéz megállni, hogy megpiszkálják az arcukat, akik hivatásuknál fogva évek óta tisztában vannak a veszélyeivel, nem csak most, a koronavírus-járvány miatt szembesültek ezzel. Az Amerikai Járványügyi Hivatal tanulmányából kiderült, hogy még az orvostanhallgatók is átlagosan 23-szor értek az arcukhoz egy-egy előadás alatt, pedig ők rengeteget tanultak a betegségmegelőzésről.
Ösztön és hiúság
„Az emberi természet része” – mondta Kevin Chapman pszichológus. A különböző szokásaink és szükségleteink is erősítik bennünk az arc megérintésének szokását, gondoljunk csak a sminkelésre, fogselymezésre vagy egy frizura elkészítésére. Ezek a cselekvések a napi rutinunk részei, ám ösztönössé teszik az arc megérintését, így gondolkodás nélkül dörzsöljük meg a szemünket nyilvános helyen, például bevásárlás közben is.
Olvastad már?
Ezekben a mozdulatokban nagy szerepe van a hiúságnak. „Így győződünk meg róla, hogy az arcunk megjelenése megfelelő-e ahhoz, hogy más emberek is lássák” – mondta a pszichológus. Ám azon kívül, hogy az arc megérintésével ellenőrizhetjük, megfelelő-e a külsőnk, mások felé azt az üzenetet is közvetíti, hogy törődünk magunkkal.
Amikor rossz szokás
Azokban a helyzetekben, amikor valaki szorong, nagyobb stressznek van kitéve, sokkal rosszabb lehet a helyzet az arc megérintésével, gondoljunk csak a különböző, testünkkel összefüggő stresszoldó cselekvésekre, például a körömrágásra vagy a haj húzkodására. Egy 2014-es tanulmány szerint az arc megérintésével sokan az őket érő stresszt próbálják enyhíteni.
Ha tudjuk, hogy nem szabad
Szerencsére az arc megérintése nem a koronavírussal való megfertőződés leggyakoribb módja, ám fontos odafigyelni és betartani a kézmosásra és kézfertőtlenítésre vonatkozó ajánlásokat. „Az ember természetéből fakad, hogy ha tudjuk, hogy valamit nem szabad, annál erősebb és gyakoribb ingert érzünk rá – mondta Chapman. – Ez olyan, mintha azt mondjuk valakinek, ne gondoljon semmiképp egy rózsaszín elefántra. Teljesen biztos, hogy utána másra sem bír majd gondolni.” Mit tehetünk mégis?
Ahhoz, hogy megtörjük az arc folyamatos piszkálásának szokását, először is figyeljük meg, mikor akarunk az arcunkhoz nyúlni. Ne büntessük magunkat, ha ez akkor történik csak meg, amikor már az ujjunk az orrunkhoz ért. Mielőtt egy arcunkkal kapcsolatos cselekvésbe kezdenénk, például mielőtt lófarokba kötnénk a hajunkat, tudatosítsuk magunkba, hogy előtte mossunk kezet, illetve gondoljuk végig, hogyan végezhetjük el ezt az automatikus mozdulatot úgy, hogy a lehető legkevésbé érünk az arcunkhoz.
Olvass tovább!
Forrás: Live Science
Fotó: Unsplash
