Állok a buli közepén, és arra gondolok, mi lehet a gyerekemmel
Baba- vagy talán még inkább anyanapló: az első gyerekkel járó boldogságról és bizonytalanságról, mindent letaroló változásokról, babás bénázásokról és a semmihez sem fogható szeretetről. És arról, jár-e még az önfeledt bulizás, ha gyereked van.
Ne gyűlöljetek, de nekem tényleg nem teher az anyaság
Az elmúlt években nagyot fordult a kocka az anyaságról szóló közbeszédben: a cukormázas kép egyre inkább megkopni látszik, miközben óriási (és természetesen nagyon fontos) mozgalom nőtt az anyaság nehézségeinek megmutatása köré. Emiatt – bizonyos közegekben – már azt lett nehéz bevallani, ha valaki tényleg boldognak és felhőtlennek éli meg a kisgyerekes időszakot.
„Főállású apukaként kívülállónak érzem magam”
„Ha továbbra is fenntarjuk az anyaság mítoszát, és ragaszkodunk ahhoz az elképzeléshez, miszerint csak az anya képes ellátni egy kisgyerek minden igényét, csak anya és gyereke között alakulhat ki a mágikus, mindent elsöprő kötelék, azzal a nőknek és a férfiaknak egyaránt ártunk.”
