„A leggyakoribb történet, amit a hozzám fordulóknál látok az elmúlt hónapokban, hogy a sokkal hosszabb idő, amit kényszerűen összezárva kellett tölteniük, azoknál, akiknek erős volt a kapcsolata eddig is, csak még erősebbé tette a kötődést – mondta Jean-Claude Chalmet pszichológus. – Ha a dolgok azonban nem voltak zökkenőmentesek már előtte sem, a járvány csak még jobban kiszélesítette a repedéseket.”
Sokkal könnyebb átlendülni a másik hibáin, azokon a dolgokon, amik nem feltétlenül tetszenek úgy, ahogy vannak, ha közben éljük a saját életünket, elfoglal a munkánk. Ám ha kikerülnek a képből a szokásos figyelemelterelő tényezők – üzleti út, partik, irodában töltött órák, hétvégi kiruccanások –, az emberek szemtől szembe találják magukat a kapcsolatuk csupasz valójával. És sok embert sokként ért, amit látott.
Sokan, akik már hosszú évek óta együtt voltak, kényelmes életet alakítottak ki, vagy legalábbis elviselhető rutint. Ám ettől megfosztva szembesültek vele, hogy nem tudnak kommunikálni egymással, kizárólag a mindennapi gyakorlati teendőkről. Sokaknak ezek a megváltozott, nehéz idők nyitották fel a szemüket azzal kapcsolatban, hogy kialudt a szikra közöttük.
Ha ezek a forgatókönyvek ismerősen hangzanak, akkor sem jelenti azt, hogy a kapcsolatunknak vége lenne. „Messze nincs így. Számos egyszerű dologgal újraindíthatjuk az újévben a kapcsolatunkat, hogy visszataláljunk egymáshoz és a helyes vágányra” – mondta a pszichológus.
Halljátok egymást?
„Az egyik technika, amit a párokkal alkalmazok: leültetem őket egymással szemben. Miután egyikük beszélt, a másikuknak el kell ismételni az elhangzottakat. Mindent, amit csak hallott – magyarázta Chalmet. – Azonnal kiderül, hol vannak a lyukak.”
Amikor úgy tűnik, hogy az ember hallgatja a párját, a legtöbb esetben csak fejben válaszol. Ám egy párkapcsolatban mindennél jobban szeretnénk, hogy a másik ember halljon minket. Ez része annak, hogy úgy érezzük, kapcsolódunk egymáshoz.
„Ezután arra kérek azt, aki beszélt, ismételje el, mit szeretett volna mondani, egészen addig, míg a másik ember meg nem érti. Ezután megkérdezem a hallgató féltől mit hallott, és szerinte mit jelent? Van értelme számára? – mondta a pszichológus. – Csak akkor érthetjük meg, mit szeretne a partnerünk, ha erőfeszítést teszünk erre. Ezzel éreztetjük, hogy számít nekünk.”
Nem kell megoldanunk mindent. Az empátia is elég. „Mondjuk azt, hogy megértem az érzéseidet – magyarázta a pszichológus. – Különösen a nők esetében igaz az, hogy gyakran csak azt szeretnék, hogy meghallgassák őket. Nem kell, hogy a férfi partnerük válasszal vagy megoldással szolgáljon.”
A szakember szerint sok férfi számára nehéz kifejezni, mit szeretne, részben azért, mert nem feltétlenül ismerik saját magukat, részben azért, mert a társadalom erre kondicionálja őket. „Ha megengedjük magunknak, hogy lássák sérülékenységüket, lehetővé tesszük, hogy megértsenek minket” – mondta Chalmet.
A partnerünk nem gondolatolvasó
Emlékszünk még azokra az időkre, amikor nem bírtuk abbahagyni a beszélgetést? Ez általában a kapcsolatunk hajnala, amikor minden olyan izgalmasnak tűnik együtt. Hogyan mehetnénk vissza az időben? Lehetséges ez egyáltalán? Talán ha megpróbáljuk felidézni, hogyan beszéltünk először egymáshoz. Csak azért, mert a könnyedség, ahogy eleinte egymáshoz szóltunk most elveszett, nem jelenti azt, hogy nem lehet újra ilyen. „Arra kérem a párokat, mondják el, mit szeretnek legjobban és legkevésbé a párkapcsolatukban. Apró lépésenként ez meghozza mindkét fél hangját, hogy kimondják hangosan is azt, mire van szükségük” – mondta Chalmet.
Gyakran a harag vagy a frusztráció a gát. „Ilyenkor azt mondom az embereknek: valóban azt gondolod, hogy ezt direkt azért csinálja a párod, hogy boldogtalanná tegyen? Képes vagy elfogadni, hogy nem szándékos?” – tette fel a kérdést a pszichológus. A cél ugyanis az, hogy semlegesítsük a negatív érzések egy részét, így javítva a kommunikációt. „Nem várhatjuk el, hogy a párunk olvasson a gondolatainkban. Jobban ki kell fejeznünk, mit érzünk, és miért.”
Ne az ivásban keressünk menedéket
El kell azt is fogadnunk, hogy nem lesz egyik napról a másikra olyan a kapcsolatunk, mint volt, és nem is mindig könnyű menet visszatalálni a régi kerékvágásba, sokat kell dolgoznunk rajta. „Sokszor mondom a hozzám forduló pároknak, ne akarják ma megtalálni a megoldást, vagy egyáltalán beszélni a problémákról. Hagyják ülepedni a kényelmetlen érzéseket, és csak várják ki, mi történik. Hiszek benne, hogy a valódi intimitás akkor jön létre, ha erre képesek lesznek” – mondta a pszichológus.
Ne hagyjuk azonban azt sem, még ha könnyebb útnak tűnik is, hogy például alkohollal fedjük el a párkapcsolati problémákat. Azzal, hogy nem akarunk tudomást venni róluk, nem találjuk meg a megoldást.
Adjunk okot a párunknak arra, hogy akarjon minket
Amikor egy pár évek óta együtt van, könnyen mellékvágányra kerül a testiség. Már nem tesznek erőfeszítéseket, és nagyon ritka, amikor egy pár mindkét tagjának hasonló a szexuális étvágya. Sokkal gyakoribb, hogy az egyik többet szeretne, mint amennyiben a másik benne lenne.
A nők általában az intimitásra szomjaznak, ami nem egyenlő a szexszel. „Ugyanakkor azt is látom, hogy a nők azok, akik gyakrabban kötnek ebben kompromisszumot. Feláldozzák az intimitás iránti igényüket, és többet szexelnek, mint amennyire valóban vágynak. Ezzel szemben a férfiak kevésbé hajlandóak lemondani a szexről az intimitás kedvéért.
Nincs egyetlen bevált módszer a fizikai vonzalom felélesztésére, de egy kis kölcsönös erőfeszítés mindkét fél részéről a másik felé sokat segíthet. „Gondoljuk csak végig, vajon velünk nem az történik-e, hogy a külvilág felé a legjobb, legvonzóbb formánkat igyekszünk mutatni, majd otthon visszavesszük a régi mackóalsót? – tette fel a kérdést a pszichológus. – Próbáljuk magunkat a párunk szemével nézni. Adtunk okot arra, hogy szexinek találjon? Nem törődünk magunkkal otthon, és azt várjuk, hogy csak úgy, azért, mert vagyunk vonzódjon hozzánk?” A pszichológus hangsúlyozza, hogy ez mindkét félre vonatkozik, és mindkét félnek próbálkozni kell, hiszen valószínű, hogy ha a szexuális életünk javul, más területeken is azt vesszük észre, hogy fejlődnek a dolgok.
Találjuk meg a kalandvágyat
A hosszú ideje tartó párkapcsolatokban a kalandvágyról is gyakran elfeledkeznek, ami egykor közös élmények alapja volt és frissen tartotta a kapcsolatot. „Kérdezzük meg a partnerünket, mit szeretne csinálni, mi tenné boldoggá. Lehet, hogy egy egészen apró dolog, mint egy kettesben eltöltött vacsora, ahol nem kerülnek szóba a gyerekek, vagy némi kedves bók – mondta a pszichológus. – De mehetünk drága nyaralásra is, ha azt szeretnénk, vehetünk menő ajándékokat, ám az árcédula nem pótolja az érzelmi értéket. Ha tudunk, próbáljunk ki új dolgokat együtt, és mindketten nyerni fogunk.”
Forrás: The Telegraph Fotó: Unsplash