A sorozat első három része két héttel ezelőtt, a befejező három pedig múlt héten jelent meg, a hazai és nemzetközi sajtónak tehát az elmúlt napokban bőven volt ideje reagálni a látottakra. Engem őszintén meglepett, hogy ezeknek az írásoknak a többsége nemcsak, hogy negatív volt, de kifejezetten rosszindulatú is – olyan képet festettek Harryről és Meghanről (de főleg Meghanről), mintha valódi gonosztevőkkel állnánk szembe. Oké, a brit média gyűlöletét még valahol meg lehet érteni: a brit sajtó azért szállt rá ennyire Harryre és Meghanre, mert a királyi család többi tagjával ellentétben ők – bocsánat a kifejezésért – nem csicskultak be a bulvárnak, és nem hagyták, hogy a lapok kontrollálatlanul vájkáljanak az életükben. Az ellenszenvüket pedig csak tovább fokozta, hogy pontosan a bulvármédia zaklatása miatt a párnak a royal családdal is megromlott a kapcsolata. Ez a két húzásuk elég volt ahhoz, hogy a hercegi pár páriává váljon a brit sajtó szemében. (Pontosan ugyanez történt egyébként Diana hercegnővel is. A válása után a média első számú közellenségévé vált, és a róla szóló cikkek hangvétele csak a halála után változott meg.) De ami igazán nevetségessé és egyben felháborítóvá teszi a brit média Harry és Meghan elleni hadjáratát, hogy mindeközben a pedofil András herceg médiacirkusz és lejáratókampányok nélkül, vígan élheti világát. Az, hogy a hercegi pár hátat fordított a királyi családnak, megbocsáthatatlan a sajtó szemében – kiskorú lányokat erőszakolni viszont, úgy tűnik, nem olyan nagy bűn.
De hogy a hazai sajtó miért viselkedik velük legalább olyan ellenségesen, mint a brit, számomra egészen felfoghatatlan. Persze tagadhatatlan, hogy a sorozat egy jó adag curkormázzal lett nyakon öntve, és igen, néhol nem kicsit PR-szagú. De azt állítani – amit nagyon sok helyen olvastam –, hogy a dokujukból az ég világon semmi új nem derült ki, hogy másra sem volt jó, csak önmaguk fényezésére, egyszerűen hazugság. Egészen mostanáig a Harry és Meghan-sztori fő narratíváját a bulvársajtó és a háttérből a királyi család irányította. Nekünk, földi halandóknak nem igen volt lehetőségünk rálátni a másik oldalra, a hercegi pár szemszögére. Ezt az űrt töltötte be ez a hatrészes sorozat: teljes egészében és összefüggéseiben nézhettük végig, miként alakult és fokozatosan torzult el a hercegi pár viszonya a médiával és a royal családdal, a kapcsolatuk kezdetétől egészen a jelen pillanatig.
Ennyi bevezető után nem meglepő, ha azt mondom: rám pozitív hatással volt a sorozatuk. Kétkedve ültem le a képernyő elé, de most már tudom, hogy legfőképpen azért, mert a Meghant ekéző szalagcímek az elmúlt évek során szépen lassan az én bőröm alá is bekúsztak, és bennem is elültették az ellenszenvet a hercegnével szemben. Ha jobban belegondolok, nem is nagyon tudnám megfogalmazni, hogy pontosan mit nem találtam benne korábban szimpatikusnak. Egyszerűen így működik a média: ha valamit elég sokáig és elég erőszakosan próbálnak meg lenyomni az emberek torkán – ez esetben azt, hogy Meghan Markle maga a patás ördög –, egy idő után az üzenet célba fog érni, és hatással lesz az olvasók értékítéletére. Most sem gondolom, hogy Meghan szent lenne vagy tökéletes, és hogy ne lett volna az elmúlt években megkérdőjelezhető húzása. De miért is kellene tökéletesnek lennie, és miért ne követhetne el ő is hibákat? Számomra teljes mértékben nyilvánvaló, hogy a Meghan Markle ellen irányuló támadások jó részét a társadalomban rendkívül mélyen gyökerező internalizált nőgyűlölet hatja át. Míg a sajtó Katalin hercegnét piedesztálra emeli, mert ő az engedelmes, szabálykövető és csendes jó kislány, a normális nő, addig Meghan a deviáns, az elvált, nagyszájú, félvér, aki gonosz manipulációval szakította el szegény, gyámoltalan Harryt a családjától.
Az elmúlt 15-20 évben társadalmi szinten egy kicsit tudatosabbak lettünk, aminek köszönhetően ma már a nyilvánosság sem alázhatja olyan szinten a híres nőket, mint tette ezt a ’90-es, ’00-es években. De Meghan Markle példája is tökéletesen mutatja, hogy bőven van még hova fejlődnünk.
A Harry & Meghan dokuval kapcsolatban van három, újra és újra visszatérő kritika, amit az újságcikkek és a kommentelők is előszeretettel vetnek a hercegi pár szemére – véleményem szerint teljesen indokolatlanul. A következőkben ezeket fogom sorra venni.
Miért volt erre a sorozatra egyáltalán szükség?
Meghan Markle, Harry herceg, Vilmos herceg és Katalin hercegné 2018-ban
Hiszen azért függetlenedtek a királyi családtól, hogy a nyilvánosságtól visszavonultan éljék az életüket, nem? A válasz: nem. Harry és Meghan egyetlen szóval sem mondta soha, hogy vissza akarnának vonulni a nyilvánosságtól, ezeket a kijelentéseket valójában a brit bulvármédia adta a szájukba és terjesztette el – nagyon sikeresen. A hercegi párnak a sajtó zaklatásából lett elege, és abból, hogy a királyi család dolgozó tagjaiként eszköztelenek voltak ezzel a zaklatással szemben. Ahogy a dokuból is kiderült, a royalok és a brit média között van egy hallgatólagos megegyezés: mivel a család részben az adófizetők pénzéből él, cserébe a média elvárja, hogy az életükben – mint egy nyitott könyvben – kedvükre turkálhassanak. Amíg a királyi család bármelyik tagja fizetést kap a néptől, addig igenis tűrnie kell a média zaklatását. Persze a royal család mögött működő PR-gépezet, ha akart volna, segíthetett volna Meghannak és Harrynek, kiállhatott volna nyilvánosan mellettük a támadásokkal szemben. Hogy ezt miért nem tették meg? Mert igenis kapóra jött nekik, hogy végre volt valaki (Meghan), akit a sajtó kedvére alázhatott. Addig sem foglalkoztak a királyi család más tagjainak ügyes-bajos, esetleg kínos ügyeivel…
Harry és Meghan tehát nem azért függetlenedtek, hogy utána egy lakatlan szigeten, a nyilvánosságtól teljesen visszavonultan éljék az életüket. A sorozatban is elmondták, hogy ők továbbra is szeretnének a számukra fontos ügyekkel foglalkozni, közéleti szerepet vállalni – de mindezt úgy szerették volna megtenni, hogy közben ne legyenek teljes mértékben kiszolgáltatva a bulvársajtónak. Hogy az ő kezükben lehessen a kontroll, ők dönthessék el, mit szeretnének megosztani magukról és mit nem, és ha kell, szembeszállhassanak az ellenük irányuló lejárató hadjárattal.
Szerintem teljesen világos, miért volt erre a dokumentumfilmre szükség: végre lehetőségük nyílt reagálni minden ellenük felhozott vádra, támadásra, miközben kontextusba helyezhették az elmúlt évek történéseit. Ha a bulvárlapok naponta lehozhatják a lejárató cikkeiket a hercegi párról, miért olyan ördögtől való, hogy ők megpróbáljanak valahogy reagálni ezekre?
Miért rakják magukat a kirakatba?
Meghan Markle, Harry herceg és a kisfiuk Archie, 2019-ben
A másik visszatérő bírálat a sorozattal kapcsolatban megint csak egy félreértésen – vagy inkább tudatos félreértelmezésen alapul. Azt is Harryék szemére vetették, hogy ha annyira zavarta őket a bulvármédia vájkálása, akkor a sorozatban ők maguk miért tették a kirakatba a magánéletüket. Miért mutogattak képeket a gyerekeikről, ha ugyanezt a sajtónak nem engedték meg. És hogy miért? Azért, mert ez ismét csak a kontrollról, a beleegyezésről, a saját döntéstől szól. Teljesen természetes, ha valaki nem szeretné, hogy a beleegyezése nélkül képek jelenjenek meg a gyerekéről. Meghan és Harry – mint egyébként oly sok más híresség – maguk szeretnék eldönteni, hogy mikor mit osztanak meg a magánéletükről.
Meghannek és Harrynek nincs joga panaszkodni
Meghan Markle és Harry herceg 2021-ben a Salute To Freedom-gálán
Hiszen gazdagok… És ha pénzed van, akkor nem lehetsz depressziós, nem lehetnek mentális, lelki problémáid, vagy ha vannak is, fogd be szádat, mert a világon milliók éheznek. Nagyjából így szól a sorozattal kapcsolatos harmadik leggyakoribb kritika. Senki sem tagadja, hogy Meghan és Harry egy nagyon is privilegizált életet élnek, olyan anyagi biztonságban, amiről a legtöbben csak álmodhatunk. De ez mégis hogyan függ össze azzal a tényleg elképesztő zaklatással, amit Meghan Markle-nek az elmúlt években át kellett élnie? Minden az orrunk előtt zajlott, vissza lehet nyugodtan keresni a brit bulvárban vagy éppen közösségi médiában megjelent, Meghant alázó cikkeket és bejegyzéseket. Szerintem nincs olyan érző ember, akit az ilyen írások ne viseltek volna meg lelkileg – gazdasági státusztól függetlenül. Egyértelmű, hogy milliónyi ember él sokkal sanyarúbb és kilátástalanabb helyzetben. Az viszont régen rossz, ha elkezdjük összehasonlítgatni, versenyeztetni, majd érvényteleníteni a különböző emberek által megélt fájdalmat. Úgy csinálunk, mintha a történelem során ne lett volna még példa rá, hogy egy híres és gazdag ember eldobja az életét a mentális vagy lelki problémái miatt…
Mindettől független egyáltalán nem kell Meghan Markle-t vagy Harry herceget mindenkinek szeretnie. Nem kell velük még csak szimpatizálni sem, sőt, nyugodtan gondolhatja őket bárki ellenszenvesnek. A mondvacsinált, nőgyűlölettel vagy éppen rasszizmussal áthatott gyűlölködést viszont annyira jó lenne már elfelejtenünk. Tény, hogy két ismert emberről, közszereplőről van szó, akiknek a helyzetükből adódóan egy szintig el kell viselniük, hogy a cselekedeteiket és döntéseiket a világ meg fogja ítélni. A személyük ellen irányuló megalázó gyalázkodást azonban senkinek, még egy hercegi párnak sem kell eltűrnie.
Fotó: Getty Images
