Hányás az ágyban, horkolás, mindent elborító szőr, ellopott takaró, távozó szelek, éjszakai arcon nyalás és az átlagosnál nagyobb esély arra, hogy elkapjuk a rühatkát. Ha leülhetnénk a kutyánk elé, és higgadtan elmagyarázhatnánk neki a kockázatait annak, ha megosztjuk vele az ágyunkat, valószínűleg ezek rajta lennének a listánkon. De mint tudjuk, úgysem hallgatna ránk. Valószínűleg arra is pontosan emlékszünk, melyik volt az az alkalom, amikor először átlépte a hálószoba küszöbét a kedvencünk, ahonnan már nem volt út visszafelé, csak előre a párnánk felé. Miért ne engednénk be? Mi lehet olyan rossz abban, ha velünk alszik? Része az életünk minden pillanatának, miért ne lehetne az éjszakáknak is?
De az agyunk másik fele szintén kérdésekkel bombáz: nem alakulnak ki rossz szokásai a kutyánknak attól, ha a hálószobában aludhat? Mi lesz, ha elkapunk valami szörnyű betegséget? A kérdések nem meglepő módon évszázadok óta foglalkoztatják az embereket.
Minden az ölebekkel kezdődött
Az első érvek a kedvencekkel való együttalvás ellen a szexszel voltak összefüggésben. Már a 18. században is azért aggódtak a férjek, amikor népszerűvé váltak a nők körében az ölebek és szobakutyák, hogy veszélybe sodorják a hálószobai életet. „A különböző karikatúrákban ezt úgy ábrázolták, hogy a férj úgy érzi, hogy a kutya az ágyon közé és a felesége közé áll: elveszi a felesége figyelmét és társaságát tőle, megakadályozza a szexuális elégedettséget, amit a feleségnek éreznie kellene” – mondta dr. Stephanie Howard-Smith, az ember-kutya kapcsolatát tanulmányozó kultúrtörténész.
Alison Skipper a kutyák és kutyatartás kultúrájával foglalkozó történész és állatorvos szerint a hozzáállás csak egy évszázaddal később változott. A késő 19. században a kutyatulajdonos feladatává vált, hogy a kutyákat megnevelje és ne engedje az ágyra. Ekkoriban az volt az elterjedt nézet, hogy egy kinti kennel a legjobb a kutyák egészségének, nem bent, a pattogó kandallótűz mellett, a kényelmes hálószobában.
A tudomány aztán a 20. században újabb érveket talált amellett, hogy miért jobb elkerülni a kutyával alvást. Egyre többet tudtunk meg a betegségekről: a staphylococcustól a parazita atkákon át a bélférgekig például. Emellett azt is kiderítették, hogy az együttalvás felboríthatja a kutya személyiségét, konkrétan kinyitjuk vele Pandóra szelencéjét, előhívja az ősi farkasösztönt, és letaszítja a gazdát az alfastátuszból. A kutyákat a helyükön kell kezelni, ez a hely pedig nem a gazdi hálószobájában van.
Van alapja a félelemnek?
A rövid válasz: nem sok. Kiderült, hogy az az elmélet, miszerint az ember legjobb barátja alig várja, hogy ő kerüljön a főnök pozícióba a családban, csupán néhány, elég gyenge lábakon álló tudományos kutatás az alapja. A betegségek kockázata pedig sokkal alacsonyabb a kutyával való együttalvásnál sokkal alacsonyabb, mint korábban gondolták.
„Tény, hogy a kutyák hordoznak bizonyos baktériumokat és parazitákat, melyek veszélyesek lehetnek, ám általánosságban még mindig elég alacsony a megfertőződés kockázata – mondta dr. James Logan, a Londoni Orvosi Egyetem Fertőző Betegségek tanszékének professzora. – Sőt, tudományos bizonyítékaink vannak arra, hogy a kutyák által hordozott bizonyos organizmusok kifejezetten jótékony hatásúak. Azok az emberek például, akik háziállatokkal nőttek fel, sokkal kevésbé hajlamosak az allergiás megbetegedésekre.”
A kutyákat alapvetően rendszeresen féregtelenítjük, és kullancsok, bolhák elleni kezelést is kapnak. A legfrissebb kutatások pedig semmi kivetnivalót nem találnak abban egészségügyi szempontból, ha a kutyánk velünk alszik. Ugyanakkor arra is vannak tudományos bizonyítékok, hogy bizonyos kutyáknál felerősödhet a birtokló magatartás, csíphetnek, odakaphatnak, ha valaki más is feltűnik a színen, vagy nehezebb lehet másoknak a kutyákkal boldogulni, ha a gazdi nincs jelen.
„Az állatorvosok nagy része azt javasolná, hogy a gyerekek közelében ne engedjük aludni a kutyát – mondta dr. Jess French állatorvos. – Emellett a kutyák, ha a közelünkben alszanak, erősebb stresszt érezhetnek, amikor távol vagyunk, így vannak érvek amellett, hogy nagyobb távolságot tartsunk magunk és a kutyánk között. Mondjuk úgy, nem minden kutyának való az, ha mindig a gazdájával aludhat.”
Mi a helyzet a macskákkal?
Amikor háziállatokkal való együttalvásról van szó, általában a kutyák jutnak eszünkbe először. Pedig a macskák azok, akik a lakás bármely pontján feltűnnek, és ahol egy kellemes, meleg helyet találnak, szunyókálnak egyet, és a macskákkal kapcsolatban is számos érv felhozható amellett, miért nem jó az ágyunkba engedni őket.
Ahogy a kutyák esetében, úgy a macskáknál is ellenjavallt, hogy gyerekek közelében aludjanak. Emellett a macskáknak rövidebbek az alvásciklusaik, így gyakrabban mozognak éjszaka is, ami az éber alvó embereknek komoly problémát jelenthet. Sok macska szeret vadászni éjszaka, és ajándékokat hozhat az ágyba a préda formájában, aminek nem feltétlenül örül a gazdi. Ráadásul ugyanúgy ellenérvként hozhatók fel a bolhák, paraziták, mint a kutyák esetében, bár ezek ugyanúgy ki is védhetők.
Örök vita marad
A felmérések szerint a gazdik fele engedi meg kedvencének, hogy vele aludjon. Aki a kutyájával, macskájával alszik, azt mondja, oldja a szorongását, enyhíti a félelmeit, segít, hogy ne ébredjenek fel minden apró zajra, segít a magány leküzdésében, és otthonosabban érzik magukat tőle, ha a közelükben van kedvencük. Emellett nincs reggel kaparászás az ajtón. Ezek az érvek is teljesen elfogadhatóak, a szakemberek számára is, akik mindenkinek azt javasolják ebben az esetben is, hogy kellő körültekintéssel, a kutyák és a gazdik igényeit is figyelembe véve, mindenki tegyen úgy, ahogy a legjobb saját magának és a kutyájának, macskájának. Hiszen az házi kedvencet azért tartjuk általában, hogy boldogabbak legyünk mi és a kedvencünk.
Forrás: The Guardian Fotó: Unsplash
