ćAmikor a kislányom, Sári négy hónapos volt, minden este megehettem egy finom sütit mint jutalom a nap végén. Négy-hat órákat aludt, maximum kétszer ébredt fel éjjel. Aztán négy és fél hónapos korában történt valami, megváltozott az alvásmintázata – mesélte a 31 éves édesanya. – Először ötször ébredt, aztán hatszor, majd nyolcszor. Olyan kimerült voltam, hogy rákerestem az interneten, bele lehet-e halni az alváshiányba.”
ćÖsszetörtem, érzelmileg és fizikailag, összezavarodtam és katasztrofálisnak láttam mindent az alváshiánytól – folytatta a szinte minden szülő számára ismerős történetet. – Nem lehetett letenni 20 percnél tovább, úgy érzetem, elveszítem a józan eszem. A legjobban elköltött 30 ezer forint volt, amennyit az alvásszakértőnek kellett fizetnem a konzultációért. Visszatért az önbizalmam és magabiztosságom, hogy jó döntés, ha hagyom, hogy a baba velem aludjon.”
Nem mindenkinek voltak ugyanakkor ilyen jó tapasztalatai az alvásgurukkal. ćTeljesen kiábrándító volt, sokkolóan. Teljes kudarcnak éreztem magam a beszélgetés után, ugyanakkor nagyon mérges és elveszett voltam” – mondta egy másik édesanya.
Az alvásszakértő iparág
Ha jobban beleássuk magunkat az alvásszakértők világába. Vannak, akik az első történethez hasonlóan megmentő angyalként tekintenek a szakemberre, míg mások úgy érezték, ítélkeznek felettük, csak kritikát kaptak és elvesztegetett pénz volt csupán.
Mára mondhatjuk, hogy iparággá vált a szülőknek alvással kapcsolatos tanácsokat és ajánlásokat megfogalmazó szakértőké, akik angyalian alvó babákkal teli közösségi oldalakat vezetnek, így érthetően minden olyan szülő kapaszkodna beléjük, akinek a gyermeke tágra nyitott szemmel ül (vagy szerencsétlenebb esetben ordít) éjszakánként.
ćMindenki, aki az alvás tudományával foglalkozik, árgus szemekkel figyeli a magukat gyermek alvásszakértőnek mondó személyeket – mondta dr. Dimitri Gavriloff, aki az Oxford Egyetemi Kórház gyermek alvásrendellenességekkel foglalkozó osztályát vezeti. – Gyakran félklinikai hátterük van, ápolók vagy más olyan személyek, akik az egészségügyben dolgoztak. És állításuk szerint mindent megtennének, hogy javítsanak a gyermekek és szüleik egészségén és jóllétén, így alapvetően pozitív a kiindulópont. Ugyanakkor vannak kevésbé jól informált emberek, és ez az időszak különösen nehéz a szülőknek, szorongásokkal teli, ki vannak élezve a negatívumokra – mutatott rá Gavriloff, mennyire fontos az alvás a szülők és gyerekek mentális egészsége szempontjából. – Olyan valakire van szükség, aki megfelelően képzett, tudományosan bizonyított eszközöket használ, nem felborítani akar mindent.”
A sérülékenység az, amit az anyák is kiemeltek. „Bizonytalan voltam és sérülékeny, amikor segítségért fordultam hozzá, ám a szakértő bűntudatot keltett bennem, hogy nem vagyok jó anya – mondta egy másik szülő, akinek szintén nem volt jó tapasztalata az alváskonzultánssal. – Ugyanazt a tanácsot ismételte anélkül, hogy meghallgatott volna. Folyamatosan azt hangoztatta, hogy ne vegyek tudomást a sírásról, ne vegyem fel, szoptassam meg vagy ringassam a babát. Ez azt jelenti, hogy órákat legyek ébren egy éjszaka, álljak a kiságy mellett, hallgatva, ahogy sír. Ez teljesen abszurd. A nyomás azonban nagyon erős volt, én is sírtam mindig. Egyik éjszaka után, mikor már három órán át tartott, hogy elaltassam a fiam, felhívtam a szakértőt és elmondtam neki. Azt mondta, hogy nyilvánvaló, hogy valami olyat csináltunk vele előtte, amitől túlstimulált volt a baba, azért nem tudott elaludni.”
Bár nem vigasz a végtelenül kimerült szülőknek, de a meg-megszakadó alvás nem feltétlenül probléma a babáknál és kisgyermekeknél, a normális fejlődés része is lehet. „Körülbelül a csecsemők és kisgyermekek 30 százaléka mutatja az inszomnia tüneteit, ami azzal jár, hogy éjszaka gyakran felkelnek, vagy ringatni kell őket, megszoptatni, hogy visszaaludjanak” – mondta Gavriloff. És a szülők akaratlanul is növelik-e a problémát? A szakember roppant együttérző: „Nincs nagyon rosszabb dolog, mint rossz szülőnek érezni magunkat. Ez borzalmas érzés, és megváltoztatja a kapcsolatot a gyermekünkkel. Ám jó hír, hogy meg lehet oldani az alvásproblémákat.”
A szülők szerepe
A szülők fontos szerepet játszanak a gyermekük alvásában. „Vannak gyerekek, akik ösztönösen képesek elaltatni magukat, ám sok gyereknek ez tanult viselkedés” – magyarázta Gavriloff. Ha a szülők rutinszerűen megszoptatják, ringatják gyermeküket, a gyermek egy olyasfajta összefüggést hoz létre magában, ami az alvással kapcsolódik össze. „Segíthet, ha az alvás a csendes szobával, a puha takaróval, egy plüssállattal kapcsolódik össze, ezeket önállóan is tudja használni az elalváshoz a gyermek. Viszont negatív lehet az etetés, a ringatás, egy adott altatódal éneklése vagy a hát simogatása alvás közben. Ezek nagyon gyakoriak, és természetesen nem jeleznek semmilyen problémát. Akkor válnak problémává a szülők számára, amikor a gyerek vagy a szülő ezek nélkül vagy ezek miatt nem tud eleget aludni.”
Az ellentmondásos sírva hagyásos módszer
Az egyik legellnetmondásosabb módszer az alvástréningek közül a híres-hírhedt sírva hagyás, amikor bizonyos hosszúságú ideig hagyják sírni a gyereket. Ez tarthat egy perctől 15 percig. Vannak, akik a Szent Grálként emlegetik, ez különösen a kilencvenes években volt jellemző, a modern alvásszakértők egyértelműen kerülendőnek tartják azt, hogy álomba sírja magát a gyermek.
„Evolúciós szempontból a sírás egy hatásos mechanizmus, ami azért van, hogy csináljon valamit a többi ember – magyarázta Gavriloff. – Mit tesz tehát a szülő? Megteremtjük a biztonság érzetét, hogy el tudjon aludni a gyermek.”
Gavriloff a saját lányával sem szánta rá magát arra, hogy a sírva hagyás módszerét alkalmazza, helyett inkább figyelte a jeleket, mikor álmos a gyermek. „Ha észrevettem, hogy dörzsöli a személt, ásít, lefektettem, mindig ugyanazon a helyen, nappal és éjszaka is. Ez segített, hogy kialakuljon az asszociáció az agyában. A gyerek persze alapvetően sír, hiszen nem feltétlenül kapta meg az értesítést arról, hogy aludnia kell. Ilyenkor bementem, nem vettem fel, de tudta, látta, hogy ott vagyok, egy teljesen semleges arckifejezéssel, amit a feleségemmel robotszülő arcnak hívtunk. Majd kimentünk, és újra bementünk, ha kellett. Ez napokig, hetekig tartott, míg beállt az alvásmintázat. Megtanult elaludni a gyermek, megszűntek az éjszakai jövés-menések.”
Normális a visszaesés
A szakember hangsúlyozta azt is, hogy az alvási regresszió teljesen normális jelenség, amikor a gyermek valamilyen fejlődési mérföldkőhöz érkezik. „Amikor meg kell tanulnia valamit, új helyzetbe kerülnek, vagy a világ sokkal izgalmasabbá válik, az idegrendszer nem hagyja aludni őket” – mondta Gavriloff, aki azt tanácsolta erre a helyzetre, hogy ne változtassunk a mgszokott alvásrutinon, és a regresszió magától elmúlik. Ahogy az is normális, hogy a csecsemők néhány óránként felébrednek. „A fontos kérdés az, vissza tudnak-e aludni függetlenül, önállóan” – mutatott rá.
Mit tehetünk, hogy jobban aludjon egy csecsemő?
- Teremtsünk megfelelő, nyugodt feltételek az alváshoz
- Állítsunk fel állandó rutint
- Időzítsünk jól, amikor álmos a gyermek
- Ruházzuk fel az önálló alvás magabiztosságával a kicsiket, a lehető legkevésbé avatkozzunk be az elalvásba.
- Ne adjuk fel!
Mit tehetünk, hogy a nagyobb gyerekek jobban aludjanak?
- Ismerjük a szükségleteiket és tartsuk magunkat az elalvási időhöz
- Minimalizáljuk a képernyőhasználatot
- Teremtsünk az elalvással kapcsolatos rituálékat. Ha nem megy az elalvás, keljenek fel, 10-15 percet olvassunk egy fotelben, majd utána térjünk vissza az ágyba a gyermekkel. A hosszú ideig tartó álmatlan forgolódás rossz asszociációkat táplál az ággyal és alvással kapcsolatban.
Forrás: The Guardian Fotó: Unsplash
