A Newcastle Egyetem professzora, Roy Taylor számolt be legfrissebb tanulmányának eredményeiről, melyek 43 évnyi kutatást összegeztek. Az adat egy korai kutatásból származik, melyben a résztvevőknél 12-ből 8-an – akik egyébként normál testsúlyúnak számítanak – kikerültek a kettes típusú diabétesz ördögi köréből azzal, hogy leadták testsúlyuk 10-15 százalékát. Taylor szerint ez nagyon világosan megmutatja, hogy a diabéteszt nem az elhízás okozza, hanem ha a saját testünkhöz képest szedünk fel némi súlyt.
Ez nagyon fontos üzenet a kettes típusú diabétesz kezelésével és megelőzésével kapcsolatban, mely járványszerű méreteket ölt a fejlett világ országaiban, és az elkövetkező évtizedek egyik legnagyobb egészségügyi problémáját okozza a szövődmények miatt.
A professzor üzenete azonban elveszett a közösségi oldalakon végigsöprő kommentcúnamiban, melyben rengeteg nő kérdőjelezte meg, mennyire lehet hasznos a farmerméretről beszélni, amikor a testük annyi változáson megy keresztül az évek során a meddőségi kezeléseknek, terhességeknek, gyerekszülésnek és gyereknevelésnek hála. Nem csoda, ha a nők túlérzékennyé válnak a rájuk nehezedő társadalmi nyomás alatt, ám a friss kutatás üzentét nagyon fontos – a saját egészségünk érdekében – reálisan és tárgyilagosan nézni: nem a súlyunk miatti fricska a farmermérettel való példálózás, hanem jól érthető szemléltetése annak, hogy a kettes típusú diabétesz nem csak annál alakulhat ki, aki jelentős túlsúlyt cipel. „Kettőből egy ember, akinél kettes típusú diabétesz alakul ki, 30-asnál alacsonyabb testtömegindexszel rendelkezik” – mondta dr. Michael Mosley, amikor kiderült, hogy nála is kifejlődött a betegség. A kutatások szerint már minimális hasi zsír jelentősen növeli az inzulinrezisztencia és kettes típusú diabétesz kialakulásának kockázatát. De mit tehetünk ellene?
A hasi zsír lerakódásának egyik oka a genetika. 2019-ben, a Nature című tudományos szaklapban megjelent tanulmány szerint különböző gének befolyásolják, mely testtájon raktározza szervezetünk a felesleges zsírt. Nem a farmerunkon múlik. Ám talán még fontosabb szerepe van az életmódnak. Az életünk közepén tapasztalható rohamos súlygyarapodás pedig a hormonális egyensúly megbomlásának számlájára írható, amin a klimax során átesünk. „Bármennyi súlyt is szedünk fel a negyvenes éveinkben, az mind hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet túl sok inzulint termeljen, és ez nem jó – mondta Zana Morris tápanyagszakértő és edző. – A hormonális hatások, a stressz, a klimax és menopauza alatt jelentkező alvásproblémák ehhez mind hozzájárulnak. Nem csak az számít, mit eszünk.”
A szakemberek tehát amellett érvelnek, hogy az életkor előrehaladtával át kell helyeznünk a hangsúlyt ahhoz, hogy a hormonrendszerünk ismét egyensúlyba kerüljön: az alvás előtérbe helyezésétől a testmozgáson át az étkezésig. „Jelentősen csökkenthetjük a hasi zsír mennyiségét, ha kevesebb szénhidrátot fogyasztunk, főleg este, ezzel párhuzamosan pedig növeljük a fehérje arányát az ételeinkben.”
Az is fontos, hogy az étkezések között valóban tartsunk szünetet, ne rágcsáljunk, nassoljunk, ha lehet ne rögtön ébredés után fogyasszuk el a reggelit, lehetőséget adva ezzel a szervezetünknek, hogy még előtte stabilizálja az inzulinszintet. „A reggeli elhalasztása vagy a vacsora kihagyása az időszakos böjt egy formája, ami a tanulmányok szerint csökkentheti az inzulinrezisztencia kialakulásának esélyét.”
Amit Taylor professzor még fontosnak tart, a bevitt kalóriamennyiség drámai csökkentése. Az előzetes kutatásaik szerint ugyanis azoknál a betegeknél, akiket nagyon alacsony kalóriás (850 kalória étkezést helyettesítő turmixokból) étrendre állítottak át, visszafordíthatóvá vált a kettes típusú diabétesze.
Az étrendnél egy hajszálnyival kisebb mértékben befolyásolja az inzulinrezisztenciát a testmozgás, ám szintén nagyon fontos. Az anyagcsere és a vércukorszint stabilizálása, valamint az inzulinérzékenység javítása érdekében a szakemberek a sétát, pilatest vagy jógát javasolják, mivel ezek a mozgásformák javítják az alvás minőségét és csökkentik a stresszt. A szakértők tehát mind egyetértenek abban, hogy a testzsír nagyon fontos jelzés a diabétesz szempontjából, és a mindennapi szokásainkat is fontos időről időre górcső alá venni annak függvényében, nálunk mi a helyzet. Ám sajnos a helyzet sokkal összetettebb annál, minthogy mekkora a farmerméretünk.
Forrás: The Telegraph Fotó: Unsplash
