Mindenki ismeri azokat a mémeket, amelyeken mackónadrágos férfiak lazítanak együtt körben guggolva. Ezeknek a vicces(nek szánt) képeknek van is alapja: a keleti és a balkán kultúrában valóban sokkal többet guggolnak az emberek, mint a nyugati társadalmunkban. Ha megkérdezzük a legközelebbi ismerőseinket, mikor guggoltak utoljára, valószínűleg többségüknek komolyan gondolkozni kell rajta, hajolás vagy ülés helyett mikor guggolt inkább, és biztosan lesznek olyanok, akik azt válaszolják, ne vicceljünk velük, ők nem is tudnak már guggolni.
Ez az öregedés jele?
„Gyerekként és még tinédzserkorban is guggolunk. De ahogy az emberek egyre idősebbek, a nyugati társadalmakban egyszerűen felhagynak a guggolással a hétköznapokon, hacsak valaki tudatosan nem gyakorolja ezt a testhelyzetet edzés vagy éppen jógázás közben – magyarázta Bahram Jam gyógytornász. – Az öregedés egyértelmű és valódi jele, ha nem tudunk leguggolni egészen mélyre, és nem tudunk felkelni a guggolásból segítség vagy támaszkodás nélkül.” De mennyi időt kellene guggolnunk és hányszor? Van optimális mélysége a guggolásnak? A szakértők minden kérdésünket megválaszolják.
Mit tesz a testünkkel a guggolás?
„Amikor guggolunk, az ízületeink teljes mozgástartományát kihasználjuk. Részt vesz benne a boka, a térd és a csípő is” – mondta Bryan Ausinheiler személyi edző, gyógytornász, aki régóta tanulmányozza a mély guggolás fiziológiai hatásait és a kulturális különbségeket az emberek testmozgását illetően.
A mély guggoló testhelyzetben, amikor a sarkak is a padlón vannak, jó adag egyensúlyozó képességre is szükségünk van.
Ahhoz, hogy az egyensúlyunkat megtartsuk, számos izomcsoportnak be kell kapcsolódnia, nyújtanunk kell a hátunkat, aktív a csípő, térd és boka. „A bokák, térdek, csípő és gerinc körüli izmok teljes erőből dolgoznak, hogy az ízületek a megfelelő helyzetben legyenek és ne boruljunk fel” – mondta a gyógytornász.
Sok ember számára elképzelhetetlen a teljes talppal a földön történő guggoló testhelyzet, vagy legalábbis hatalmas erőfeszítést igényelne. Ezért a megrövidült boka körüli izmok a felelősek, egyszerűen nem hajlik úgy a lábfej, hogy elmozduljon a sípcsont felé és képesek legyünk a mély guggolásra. „A kötött boka egyrészt genetikai eredetű, de állhat a hátterében sérülés is. Ilyenkor célszerű módosítani a testhelyzetet, támaszkodni és úgy ereszkedni guggolásba” – javasolta a szakember.
45 fokos szög az optimális a lábfejnél a mély guggolásnál, de aki 35 foknál kevesebbre képes csak, annál kijelenthetjük, hogy nem képes leguggolni. „Amikor a kisbabáim megszülettek, megmértem, az ő lábfejük mekkora szögben állt guggolásnál: 75 fok. Ezért olyan könnyű guggolni a kisgyerekeknek. Az ő sípcsontjuk még szinte vízszintesig képes a lábfej fölé előre hajolni.”
Ahogy a gyerekek nőnek és a csontjaik nyúlnak, a guggolás úgy válik egyre nehezebbé. „Az alacsony embereknek könnyebb guggolni, mint a magasaknak – magyarázta Ausinheiler. – A világrekordokat döntögető guggolók általában alacsonyak.” Ha a gyerekek nem használják a lábfej mozgásának teljes tartományát, előbb-utóbb be is szűkül, ezért a gyógytornász szerint mindenképp ösztönözni kellene a gyerekeket arra, guggoljanak minél többet ülés helyett. „Második osztályos korig nem is lenne szüksége székre a gyerekeknek. A padlón, a talaj közelében kellene maradniuk.”
Jót tesz a guggolás?
„Minden olyan mozgás, ami kihasználja az emberi test mozgástartományát, jó dolog – jelentette ki a gyógytornász. – De sokáig kitartani egy testhelyzetet vagy pózt nem feltétlenül jó, bizonyos testrészekre rossz hatással lehet.”
Ha jobbra-balra forgatjuk a fejünket, ameddig tudjuk, az segít megtartani a nyak ízületeinek mozgékonyságát, működőképességét. Ám elfordítani a fejünket és úgy maradni percekig, óhatatlanul kellemetlen érzeteket kelthet, amikor visszafordulunk. „Ugyanez igaz a guggolásra is a boka, térd, csípő és hát tekintetében – mutatott rá a szakember. – A guggolással minden lehetséges irányba megmozgatjuk ezeket az ízületeket. De sokáig guggoló helyzetben maradni nem feltétlenül jó ötlet. Dolgozni például nem sokan tudnának guggolva.”
De nem vagyunk egyformák, így mindenkinél más érzeteket kelt a guggolás is. „A testünktől függ – mondta Ausinheiler. – A mély guggolás elszoríthatja a vérkeringést a lábban, elzsibbadhat. Ez sem jelentkezik mindenkinél, és az is változó, kinél mennyi idő után lépnek fel ilyen érzetek.”
Ugyanakkor egy amerikai és kínai időseket vizsgáló kutatásból nemrég kiderült, hogy azok a hatvan feletti emberek, akik naponta nagyjából egy órát guggoltak a húszas éveikben, sokkal kisebb eséllyel szendvednek a térdízület kopásától. Egy másik kutatás pedig arra világított ár, hogy már egy kevés, gyakori, de rövid ideig tartó guggolás is hozzájárult a térdartrózis kialakulásának csökkentéséhez.
Guggoljunk tehát többet?
„Nem az a cél, hogy több időt töltsünk mély guggolásban, főleg nem többet, mint ülve vagy állva. Jó, ha tudunk guggolni, fontos képesség – mondta Ausinheiler. – Jó, ha dolgozunk rajta, hogy képesek legyünk a teljes mozdulatra, ahogy az is fontos, hogy magastartásba is képesek legyünk felemelni a karunkat vagy éppen elérni a lábujjunkat nyújtott lábbal.”
Adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor muszáj guggolni – például ha guggolós vécé van csak a nyaralás alatt, vagy fel kell venni a földről dolgokat, esetleg egy kisgyerek mellé kell leguggolnunk. „Ahogy mindenben, úgy ebben is fontos az egyensúly és ésszerűség – mondta a gyógytornász. – Ha elhatározzuk, hogy naponta 15-20 percet guggolunk összesen, az nagyon jó cél. Segíti az egyensúlyképességünk fejlődését, az ízületek mozgékonyságát, a medencefenék izmainak egészségéhez is hozzájárul. De ha kényelmetlen, ne erőltessük hosszan.”
„Nem egy nap alatt kell megváltanunk a világot és nem kell guggolnunk a lapotop mellett sem.”
„A guggolás egy jó teszt arra is, hogy megnézzük, mennyire egészséges a hátunk és az ízületeink. Ha egészségesek akarunk maradni, naponta legalább egyszer guggoljunk le, elég csupán néhány másodpercre, hiszen a szabály erre mindenképp érvényes: használd, hogy ne veszítsd el!”
Forrás: The Huffington Post Fotó: Getty Images
