- Ha szedünk másodszor, ha nem, biztosan lesz olyan rokon a karácsonyi vacsoránál, aki beszól miatta.
- Két lehetőségünk van: hagyjuk, hogy beszólogassanak nekünk amiatt, ahogy és amennyit eszünk, amilyen a testünk, vagy még azelőtt megálljt parancsolunk, hogy az egész elkezdődne.
- Bármelyik esetről is legyen szó, ne hagyjuk szó nélkül a sértő, kritikus megjegyzéseket, még akkor se, ha látszólag jóindulatúan teszi az, aki mondja. Ezek nem helyénvalók.
Karácsonyi vacsora, és a nagynéni ránk szól, amikor másodszor szednénk a krumplipüréből, hogy „biztos, hogy szükséged van repetára, angyalom? Mintha idén felszaladt volna rád egy-két kiló.” De ha nem szedünk másodszor, akkor is lesz olyan rokon, aki azért szól be a karácsonyi vacsorán, mert nem eszünk eleget, és vigyázunk a súlyunkra, biztos azért nem ettünk három szelettel, csak eggyel a tortából. A végeredmény mindkét esetben ugyanaz: megszégyenítve érezzük magunkat, és fogalmunk sincs, mit válaszoljunk udvariasan, de határozottan.
Nincs olyan ember, akinek ne lenne legalább egy családtagja, aki folyamatosan kommentálja, mit, hogyan, mivel és mennyit eszünk
Két lehetőségünk van: hagyjuk, hogy beszólogassanak nekünk amiatt, ahogy és amennyit eszünk, amilyen a testünk, vagy még azelőtt megálljt parancsolunk, hogy az egész elkezdődne.
A pszichológus végigment a leggyakoribb forgatókönyveken, amik a karácsonyi asztalnál zajlanak, és remek tippeket adott, hogyan alakítsuk úgy ezeket a helyzeteket, hogy ne legyen kedve senkinek az evés vagy a testünk miatt megjegyzéseket tenni nekünk.
1. forgatókönyv: kéretlen megjegyzések a testsúlyunkra
„Függetlenül attól, hogy ezek pozitív vagy negatív kommentárok, megjegyzéseket tenni bárkinek a testére egyszerűen nem helyénvaló” – mondta Lauren Muhlheim étkezési zavarokra specializálódott pszichológus. Nem lehetünk biztosak abban, hogy valakinek van-e valamilyen betegsége – lehet, hogy azért fogyott, mert egészségügyi problémái vannak, azért hízott, mert babát vár, vagy valamilyen olyan változáson megy keresztül, amihez senkinek semmi köze (például étkezési zavarral küzd). Így még egy látszólag pozitív megjegyzés is lehet negatív hatással valakire.
Mit válaszoljunk? „Nem szeretnék beszélni a testemről/súlyomról. Ez csak rám tartozik.” Vagy mondhatjuk azt is, hogy: „kérlek, ne minősítsd a testemet”.
2. forgatókönyv: kéretlen megjegyzések azzal kapcsolatban, mennyit eszünk
Hogy milyen sokat vagy éppen keveset eszik valaki, azt mindenki maga dönti el. Ez függ a hormonoktól, mennyit mozgunk, az egészségünktől, korunktól, kedvünktől és még számtalan dolog befolyásolhatja. Az ünnepi ételektől roskadozó asztal mellett a legtöbben általában többet esznek, mint máskor, és ezzel sincs semmi baj. Attól, hogy egyszer egy évben többet eszünk, nem hízunk el azonnal, ezt mindig hangsúlyozzák a dietetikusok.
Mit válaszoljunk? „Nem vitatéma, mennyit eszek. Miért kérdezed/mondod ezt pont nekem?” Vagy mondhatjuk, hogy „nem kell engedélyt kérnem tőled ahhoz, hogy még egyszer szedjek”. Nagyon udvariasan úgy is fogalmazhatunk, hogy „kedves, hogy aggódsz értem, de a testem/az étkezésem csak rám tartozik”.
3. forgatókönyv: a felszolgált ételt kritizálja valaki (bolti kontra házi)
Mivel az ételnek kulturális és szociális értéke is van, nem csak tápértéke, ezért fontos, hogy ne ítélkezzünk mások ízlése felett vagy kritizáljuk. Hagyjuk, hogy minden család, barát, munkatárs a saját karácsonyi hagyományai szerint egyen. „Az étel szeretet, élvezet, biztonság, valami, ami megnyugtat és kiszakít az év végi káoszból. Semmi szükség rá, hogy hasonlítgassuk az ételeket. Az élet ennél sokkal sokszínűbb” – mondta a pszichológus.
Nem mindenki tud, akar bejglicsodákat otthon sütni, és emiatt senkit sem kell megbántani, kritizálni, megítélni. Ha úgy érezzük, hogy stigmatizálnak, mert bolti ennivalót vittünk a karácsonyi buliba, már előre szögezzük le, hogy így lesz. Ám még így is lehet, hogy belefutunk olyanokba, akik nem állják meg szó nélkül.
Mit válaszoljunk? Mondjuk elöljáróban azt, mikor vázoljuk, mit viszünk magunkkal: „idén sokat utaztam és nem tudtam semmit készíteni. Van valami, amit megvehetek a boltban és vihetek? Nagyon szívesen veszek bármit, amivel segítek, hogy könnyebb legyen a vendéglátás.” Ha pedig ott merülnek fel kritikus hangok, mondhatjuk, hogy „a főzés nem az én asztalom, úgy vettem, remélem, azért ízlik”.
Bármelyik esetről is legyen szó, ne hagyjuk szó nélkül a sértő, kritikus megjegyzéseket, még akkor se, ha látszólag jóindulatúan teszi az, aki mondja. Ezek nem helyénvalók. Szóljunk, ha valami nem esik jól, és ha nem hagy fel a hasonló beszólásokkal a másik ember, nyugodtan álljunk fel, és hagyjuk ott az ünneplést, mert nem vagyunk kötelesek ezt eltűrni.
Forrás: Huffington Post Fotó: Getty Images
