- A harmincas éveiben járó nőnek egyedül kell megküzdeni az alkohollal és saját magával, mivel a férje egyáltalán nem támogatja abban, hogy ne igyon alkoholt.
- „De hogyan tudnék elég akaraterőt találni, hogy ne igyak, amikor ő éppen lerészegedik a szomszéd szobában, bulizik és azt mondogatja, hogy nem vagyok elég mókás?” – tette fel a kérdést a nő.
- A szakember szerint a legfontosabb, ami elengedhetetlen első lépés, hogy felismerjük, problémánk van az itallal.
„Az elmúlt egy év igazi hullámvasút volt, próbáltam leszállni róla, aztán vissza – kezdte történetét a titkárnőként dolgozó asszony. – Folyamatos küzdelem volt, hogy teljesen letegyem a poharat, és mindig visszakerültem a nagyivás ördögi körébe, amihez erős önutálat társult most már. Nagyon elszántnak érzem magam, mivel tudom, hogy problémám van az alkohollal, emiatt erősen szorongok és rosszul érzem magam.”
A harmincas éveiben járó nőnek viszont egyedül kell megküzdeni az alkohollal és saját magával, mivel a férje egyáltalán nem támogatja abban, hogy ne igyon alkoholt. „Nem segít az sem, hogy a férjem azt mondja, unalmas vagyok, ha nem iszom. Imád bulizni és otthon is inni, és nem akarja, hogy az én döntésem tönkretegye az ő szórakozását. Az eredmény? Mindketten kiállhatatlanok vagyunk.”
„Vannak, akik megisznak egy pohár bort vacsorához és elégedettek. Másoknak viszont sosem elég”
„De hogyan tudnék elég akaraterőt találni, hogy ne igyak, amikor ő éppen lerészegedik a szomszéd szobában, bulizik, és azt mondogatja, hogy nem vagyok elég mókás?” – tette fel a kérdést a nő.
Bonyolult szálakon láncol magához az alkohol
A szakember szerint a legfontosabb, ami elengedhetetlen első lépés, hogy felismerjük, problémánk van az itallal. „Az alkoholfüggőségnél mindig az a legnehezebb rész, amíg felismeri valaki, hogy milyen bonyolult viszonya van az alkohollal és az alkohol rossz hatással van az érzelmeit szabályozó agyi kémiai folyamatokra, azaz szorongóvá tesz, rossz érzéseket ébreszt – magyarázta a pszichológus. – Beismerni, hogy nincs erőnk ellenállni – ennél kevés nehezebb dolog van az életben.”
A függőség miatti szorongás, az alkoholról való leszokás majdnem elérése, a szégyen könnyei csak mind részei a nagy egésznek, annak a fájdalmas körforgásnak, ami csapdába ejti az embert.
Vannak, akik ihatnak, és vannak, akik nem
Vannak emberek, akik megisznak egy pohár bort a vacsorához és ezzel meg is elégszenek, míg mások nem képesek erre. Másoknak sosem elég. „Ha valaki felismeri, hogy ez utóbbi csoportba tartozik, dönthet úgy, hogy többé nem iszik alkoholt” – mondta a szakember.
Az alkoholproblémák felismerése utáni következő lépés az, hogy elfogadjuk, józannak maradni nehéz, és még nehezebb, ha a párunk nem támogat ebben, sőt, azt vágja a fejünkhöz, hogy unalmasak vagyunk, ha nem iszunk és elrontjuk az ő szórakozását.
„Megvan az ember véleménye az ilyen férjről és a kapcsolati mintázatról, ám mindenekelőtt azt kell leszögeznünk és tudatosítanunk, hogy egyetlen ember van, aki miatt józanok maradhatunk, és azok saját magunk vagyunk – jelentette ki a pszichológus. – Nincsenek ideális körülmények arra, amikor letesszük a poharat. Senki sem teszi meg helyettünk, csak mi magunk lehetünk képesek erre.”
Hogyan maradjunk józanok?
Fontos a szakember szerint, hogy tisztán lássunk, kik azok, akikkel találkozzunk, és kikkel nem. „Lesznek esküvők, bulik, találkozások az életünkben, ám egy időre valószínűleg jobb kihagyni ezeket. Tisztázzuk magunkban, kikkel találkozhatunk. Mondjuk azt a meghívásokra, igen, nagy ereszd el a hajamat bulikat csaptunk, de mehetnénk ezúttal moziba inkább? És lesznek, akik azt mondják, persze! Míg mások inkább kocsmába mennének. Ők azok, akikkel egy darabig ne találkozzunk.”
Az is sokat segíthet, ha kitalálunk alternatív szórakozási lehetőségeket. És arról se feledkezzünk meg, hogy rengeteg támogató csoport van, ahol hasonló emberekkel kerülhetünk kapcsolatba, és támogathatjuk egymást a józanság megőrzésében. „Érdemes a támogató kört kiépítenünk. Megéri. Mert a népszerű vélekedéssel ellentétben a nem ivás szinte mindent egyszerűbbé tesz az életben.”
Mi legyen a férjjel?
„Biztos vagyok benne, hogy próbált beszélni vele, ám lehet, hogy a határok felállítása nem volt elég határozott. Érdemes lenne teljesen tisztán és őszintén beszélni – javasolta a pszichológus. – Elmondhatná, hogy már nem élvezi többé a mértéktelen bulizást és alkoholfogyasztást, és ez már a túlélésről szól. Elmondhatná, hogy úgy érzi, minden egyes korty alkohollal csak egyre inkább tönkreteszi magát. Ha a férj még ezután sem hajlandó levenni a szemellenzőjét, valószínűleg arról van szó, hogy ezzel a saját függőségét védelmezi.”
A szakember szerint különböző típusú alkoholfogyasztók vannak. Akik gyakran a részegségig isszák magukat, ők a nagyivók. „Vajon a férj valóban csak a saját alkohollal való kapcsolatát védi, amikor nem vesz tudomást arról, hogy nem normális, ami az életükben zajlik, vagy az ivással kapcsolatos kulturális körülmények remek példájáról van szó?”
Magyarországon nagyjából egymillió alkoholista él, ez a lakosság durván 10 százaléka. „Ebben az országban nem lehet elképzelni egyetlen családi összejövetelt sem alkohol nélkül. Tudnunk kell, mit vagyunk hajlandóak feladni azért, hogy ne igyunk. Elhagynánk a férjünket is? Ha a férjünk azt gondolja, hogy unalmasak vagyunk az ital nélkül, jó esély van rá, hogy saját magát is unalmasnak tartja józanul.”
Ha van esély rá, hogy ketten együtt alakítsanak ki egy tervet, ami kellően tudatos és összeszedett ahhoz, hogy elkerüljék az aknamezőket, találhatnak olyan tevékenységeket, melyeket mindketten élveznek, és nincs köze az alkoholhoz. „Lehet, hogy kezdetben unalmasnak érzik majd, de nagy különbség van aközött, hogy valakit buligyilkosnak tartanak, vagy tudják, hogy egy olyan betegséggel, az alkoholizmussal próbál zöldágra vergődni, ami akár meg is ölheti.”
A lényeg, hogy annyi támogató, erőt adó embert gyűjtsünk magunk köré, amennyit csak tudunk, és így vágjunk bele az útba. „Tudjuk, hogy a saját józanságunk nem a férjünk kezében van, hanem a miénkben, minden velünk kezdődik.”
Forrás: The Telegraph Fotó: Getty Images
