- Nagyon akartuk, megszereztük, mégsem vagyunk boldogok?
- Teljesen normális jelenség, az egzisztenciális szorongás egyik formája okozza.
- Hogyan élhetjük meg a boldogságot, amikor lenne okunk rá?
„Az emberek azért érezhetnek kiábrándultságot, ürességet, amikor elérték a céljukat, mert rájönnek, hogy ettől még a problémáik nem oldódtak meg, vagy ettől nem lesznek boldogok” – mondta Sara Kuburic pszichológus.
Miért nem elégít ki a célok elérése?
Sok ember számára megelégedettséget hoz, ha kipipálhatnak valamit az élet fontos mérföldköveinek listájáról. Ám nem mindenkinek az esetében van ez így. „Attól, hogy eljegyeztek vagy megkaptuk az előléptetést, felfelé ível a karrierünk, még megkérdőjelezhetjük, van-e értelme az életünknek, vagy utálhatjuk saját magunkat” – tette hozzá a pszichológus.
Az is teljesen normális, ha az álmunk elérése utáni euforikus öröm lassan csitul és csökken. „Egy lehetséges probléma, hogy az ember attól fél, semmi sem éri meg ezt a felhajtást” – mondta Dr. Kuburic. Ezzel a legtöbb ember úgy birkózik meg, hogy újabb célokat tűz ki, a figyelmét más dolgok elérésére összpontosítja. „Így nem kell az élet nagy kérdéseivel foglalkozniuk” – tette hozzá a pszichológus.
Ez nem azt jelenti, hogy a célok kitűzése csupán pótcselekvés. Viszont ettől még ott maradhat a mélyebb, lényegi kérdés azzal kapcsolatban, kik vagyunk és hogyan akarunk élni. Vagy éppen hogyan értelmezzük a sikereinket.
A motivációs molekula, boldogság és elégedettség
A dopamin nem a jutalom, hanem a jutalom elérése iránti motiváció
Mi zajlik az agyunkban, amikor a célok elérése utáni öröm és izgalom gyorsabban olvad el, mint egy hóember a napsütésben? A kulcs ebben az esetben is a dopamin nevű agyi ingerület átvivő molekula. „Ez az a hormon, ami örömet okoz, izgatottá tesz, amikor lefoglaljuk a nyaralásunkat – mondta Nicole Vignola idegtudós. – Sokan úgy vélik, a dopamin jutalmazó molekula. Ám valójában motiváló molekula inkább. Ez hajt minket, hogy megdolgozzunk a jutalomért. Tehát amikor elérjük a célunkat, a dopamin szintje lezuhan az agyunkban.”
Természetesen nem a dopamin az egyetlen hormon, ami felelős a kellemes közérzetünkért, boldogságunkért. Valószínűleg már hallottunk a szerotoninról is. Hirtelen megnő a szintje a testünkben, amikor a barátainkkal együtt nevetünk vagy a Nap melegét érezzük a bőrünkön az erdőben sétálva, miközben az avar ropog a lábunk alatt. De az endorfin is ismerős lehet, ami a testmozgás utáni eufória felelőse.
Ezek a kémiai vegyületek akkor ütnek be, amikor elértük a célt, nem előtte, a motivációs szakaszban. A siker édes ízét adják. „Ám köszönhetően az ‘és most mi jön?’ kultúránknak emelte ki Vignola –, nehezen tudjuk kiélvezni, míg úszhatnánk ezekben. A legnagyobb probléma, hogy a hangsúlyunk a jövőre helyeződött a jelen helyett. Így amikor átélhetnénk az örömhormonok által keltett boldogságot, inkább rohannánk tovább valami következő dologra.”
A mi célunk vagy másoké?
Érdemes őszintén megvizsgálni, mert a boldogság kulcsa lehet: a mi célunk vagy másoké az, amit el akarunk érni?
Más folyamatok is szerepet játszanak abban, vajon érzünk-e boldogságot, ha elérjük a céljainkat. A társadalmunkban könnyű más emberek elvárásait magunkévá tenni. Ezen az úton azonban valaki más céljait kergetjük, nem a sajátunkat. „A tetteink, sikereink és kapcsolataink csak akkor visznek közelebb a boldogsághoz, ha tényleg a sajátjaink” – mondta a pszichológus.
Tényleg ezt akartuk? Vagy csak azért vittük véghez, hogy valaki mást boldoggá tegyünk? Tudjuk egyáltalán, kik vagyunk valójában? Csak akkor követhetjük az álmainkat, amik a boldogsághoz vezetnek, ha megértjük azokat.
Valószínűleg mindenki ismer hasonló példát, mindenkinek volt olyan barátja, aki mondjuk szeretett volna pszichológus lenni. De a családja azt akarta, hogy ügyvéd legyen. Elvégezte tehát a jogi egyetemet. Nagyon sikeres ügyvéd lett, de az életét üresnek érzi, jelentéktelennek. Továbbra is arra vágyik, hogy pszichológus legyen. Sikereket ért el, célokat, ám ezek nem az ő saját céljai voltak.
„Az egyik leggyakoribb oka annak, ha boldogság helyett ürességet érzünk a sikerek elérésekor, ha nem azon az úton vagyunk, amire valóban vágyunk – értett egyet Vignola. – Hatással van ránk a környezet, a szüleink, az emberek, barátaink. Elérhetjük az ő céljaikat is, de ez sosem lesz az, amit mi akartunk.”
Fontos ismernünk magunkat a boldogsághoz
„Hasonlóan közelítsünk magunkhoz, mintha valakit egy randin szeretnénk megismerni – javasolta Dr. Kuburic. – Mit kérdeznénk, mit figyelnénk meg? Milyen tettek hoznának közelebb, mi segítene, hogy jobban megértsünk valakit, mitől éreznénk biztonságban magunkat? Próbáljuk ki ezt saját magunkon. Megfigyelés, kérdés, visszacsatolás.”
Tudatosítsuk a gondolatainkat, érzéseinket, testi érzeteket mindennap egyszer, és közelebb juthatunk a boldogsághoz. Ehhez segítség lehet egy napló, de akár annyi is, ha elalvás előtt feltesszük magunknak a kérdést: mit tanultunk ma saját magunkról?
Forrás: Women’s Health, fotó: Unsplash
