Szerelem vagy szeretet, szerelem vagy barátság, szerelem vagy megszállottság? Nem mindig könnyű szavakba önteni a mások iránti érzéseinket. Ezért is eshet meg olyan gyakran, hogy a szerelmet összekeverjük a szintén rendkívül intenzív érzésekkel járó, de kifejezetten veszélyes limerenciával.
A limerencia fogalmát Dorothy Tennov amerikai pszichológus vezette be a köztudatba az 1970-es években. Az 1979-ben megjelent Szerelem és limerencia című könyvében megalkotott definíciója szerint a limerencia alatt a megszállott, rajongó sóvárgást értjük. „Egy egyoldalú fantáziálgatás, megszállott vágyakozás, amikor az érintett mindennél jobban epekedik arra, hogy érzései viszonzásra találjanak. Sóvárgás az elérhetetlen szerelem után” – egészítette ki a fogalmat Maïté Tranzer pszichológus a francia Marie Claire-nek.
A limerencia tehát egy olyan be nem teljesült fellángolás, ami már-már megszállottságba csap át. „Az érintettek nem egyszerűen sokat gondolnak a másikra, a rajongásuk megszállottsággá válik, amely fájdalommal is keveredik. Egy érzelmi hullámvasút veszi kezdetét: egyszer az extázis csúcsán érzik magukat, aztán a kétségbeesés mélyébe zuhannak” – magyarázza a Dorothy Tennov a könyve előszavában.
Megszállott gondoltatok, önbecsülés elvesztése, irrealitás: tünetek, amelyekre figyelni kell
Ahogy Dorothy Tennov is írta, a limerencia egy fájdalmas érzelem, amely ha a végletekig fokozódik, akár cselekvésképtelenné is teheti az embert. „Ennek a szerelmi zavarnak a jele lehet például, hogy az érintettek rettegnek az elutasítástól, ezért szélsőséges alkalmazkodással, másoktól való függéssel próbálják elkerülni a csalódást. Mindeközben kényszeres, irreális és túlzottan idealizált gondolataik születnek szerelmük tárgyáról” – mondja Maïté Tranzer pszichológus.
A limerencia további tünetei közé tartozik „a nagyfokú érzelmi labilitás, vagyis az érzelmek heves váltakozása erős érzelmi kitörésekkel, az önértékelés csökkenése, a folyamatos rágódás, valamint kutakodás, kérdezősködés a rajongott személy után” – folytatja a szakértő.
Amennyiben hinni lehet Richard Taylor pszichiáternek, a limerencia a poszttraumás stressz pontos ellentétét okozza az érintetteknél. „A stressz helyett a limerenciában szenvedők egyfajta extázist élnek át. A poszttraumás stresszbetegség esetén az érintetteknél intenzív újraélések, flashbackek jelentkeznek, álmok és tolakodó gondolatok révén, amit hipervigilancia és szorongás kísér. A limerencia esetében a stresszt a szerelem érzései váltják fel” – mondta a The Guardiannek.
A limerencia tehát hétköznapi vonzalomként indul, ami idővel elhatalmasodik az érintett felett.
„Folyton a másik személyre gondolsz, állandóan róla álmodozol, megállás nélküli az üzeneteit várod, hogy kapcsolatba léphess vele, arról álmodozol, milyen lenne a közös életetek, ha összejönnétek” -– magyarázta Margaret Lorenz terapeuta a Well and Goodnak.
Ám az is igaz, hogy ez a típusú megszállottság és túlzásba vitt rajongás talán mindannyiunk számára ismerős lehet, hiszen kezdetben egy nagy szerelem vagy ártatlan crush is együtt járhat hasonló érzésekkel. Ez a rózsaszín ködös időszak bizonyos mértékig teljesen normálisnak számít, a problémát az jelenti, hogy a limerenciát átélők egyszerűen nem tudnak megszabadulni megszállott érzéseiktől.
A limerenciát átélők egyszerűen nem tudnak megszabadulni megszállott érzéseiktől
Kinél és miért alakulhat ki a limerencia?
A szakértők szerint fontos látni, hogy a popkultúra romantikus történetei is táptalajt biztosíthatnak a szerelmi megszállottság kialakulásának, hiszen ezt a fajta viselkedést romantizáljuk a mesékben, a filmekben, a könyvekben is.
„A limerencia gyakran jelentkezik olyan embereknél, akiknek korábban voltak már egészségtelen kapcsolataik, és olyanoknál is, akik korábban egyáltalán nem éltek még párkapcsolatban. De azoknál is előfordulhat, akiknek a múltban ugyan egészséges kapcsolataik voltak, ám hirtelen az intenzív limerencia lesz úrrá rajtuk” – nyilatkozta Albert Wakin pszichológus professzor a Women’s Healthnek. De a szorongó vagy elkerülő kötődési stílussal rendelkezők is tökéletes prédának tűnnek. „Összefügghet a múltbéli tapasztalatokkal, a családtörténettel, vagy a hozott mintákkal” – mondja Maïté Tranzer.
A fogalom megalkotója, Dorothy Tennow azonban úgy gondolta, hogy a limerencia mindenekelőtt az elménk csapdája. „A limerencia egy mentális tevékenység. Sokkal inkább az események értelmezése, mint maguk az események. Csodálod, fizikailag vonzódsz a másikhoz, látni vélsz olyan jeleket, amelyek felkeltik benned a kölcsönösség gyanúját, és ezzel a folyamat menthetetlenül elindul” – magyarázta könyvében.
A limerencia és valódi szerelem közötti kulcs különbség a kölcsönösségben rejlik. „A limerenciát az különbözteti meg a szerelemtől, hogy megszállottság esetén egy olyan emberre vágyunk, aki elérhetetlen, ez pedig állandó bizonytalanságot és megszállott fantáziálást szül. Egy limerenciás ember igenis szenved az érzelmeitől, és egyáltalán nem teszik azok boldoggá. Ezzel szemben a valódi és egészséges szerelemben van kölcsönösség és viszonzás, nem alapul irreális elképzeléseken és nem toxikus” – véli Maïté Tranzer pszichológus.
A limerencia a határainkig feszíthet bennünket. „Ahogy próbáljuk megérteni, hogy a másik személy miért nem vonzódik hozzánk úgy, mint mi hozzá, hajlamosak lehetünk elszigetelődni a környezetünktől, és a szorongás is úrrá lehet rajtunk. Ez a szorongás akár alvászavarokat, koncentrációs zavarokat, munkahelyi nehézségeket is okozhat. Evészavarok, sőt depressziós tünetek is jelentkezhetnek, ha a másik ember idealizálása és a megszállottság túl messzire megy” – folytatja a szakember.
A gyógyuláshoz fontos, hogy magunkra fókuszáljunk, és elszakadjunk a szeretett személytől
A szakértők szerint szerencsére létezik megoldás a limerencia legküzdésére. „Első lépésként fel kell ismerned, hogy limerenciától szenvedsz. Meg kell értened és elemezned kell a rögeszmédet. Az is fontos, hogy tudj magadra koncentrálni, a dolgokat a helyükön kezelni, észszerűnek lenni, mert a másik idealizálása megakadályoz abban, hogy a valóságot látni tudjuk” – mondja a pszichológus.
Egy másik fontos lépés, hogy
a lehető legnagyobb mértékben korlátozzuk a kapcsolatunkat a rajongott személlyel.
„Fontos, hogy meg tudd védeni magad attól a személytől, akihez vonzódsz. Az is fontos, hogy magadra koncentrálj, fejleszd az önbecsülésedet, légy kedves magadhoz, és te magad legyél a prioritás az életedben. Ebben segítségünkre lehet a terápia is. Ragaszkodj a valósághoz, hogy a fantáziáktól elszakadva lehetőséged legyen egészségesebb és mindenekelőtt kölcsönös kapcsolatok kialakítására. Hogy végre megszabadulhass a saját magad által létrehozott toxikusságtól” – tanácsolja Maïté Tranzer pszichológus.
Forrás: marieclaire.fr Fotó: Getty Images
