Bár itthon még nem olyan gyakori, a közös szülői felügyelet két külön élő vagy elvált szülő közös gyermekgondozását jelenti. Ez a szülői megállapodás számos okból kihívást jelenthet, az időbeosztás összehangolásától a nehéz érzelmek kezeléséig. De ha a korábbi partner történetesen nárcisztikus is, akkor a helyzet, amely már így is nehéznek tűnhet, még rosszabbá válhat.
„A nárcisztikus szülő/partner hajlamos arra, hogy a saját igényeit mások fölé helyezze, ami leggyakrabban a határok feszegetésében vagy a megállapodások felrúgásában mutatkozik meg – mondja Stephanie Macadaan, házasság- és családterapeuta. – A nárcisztikusokkal gyakran nehéz az élet az empátiahiányuk és amiatt, hogy hajlamosak kritikával, dühvel vagy védekezéssel visszavágni.”
Ebből látszik, hogy egy nárcisztikussal nevelünk gyereket
Ha épp egy szakítás közepén járunk, vagy csak megpróbáljuk új módon a gyereknevelést, könnyen feltűnhet partnerünk önző vagy más, szemöldökfelvonó viselkedése. Bizonyos tulajdonságok egyenesen nárcizmusra utalhatnak Macadaan szerint.
A szakember összegyűjtötte, hogy mik a jelei annak, hogy egy nárcisztikus emberrel élünk/nevelünk együtt gyereket. Az ilyen emberek:
- Nehezen tartják magukat a megállapodásokhoz.
- Nem hajlandók rugalmasak lenni.
- A gyerekeket teszik a viták középpontjába.
- Manipulációt alkalmaznak, ha akarnak valamit.
- Kritikával vagy büntető viselkedéssel megpróbálhatják elrontani a jó dolgokat, amik velünk történnek, mert irigykednek ránk.
- A szeretetet és a ragaszkodást csak feltételes jutalomként kínálják, nem pedig természetes megnyilvánulásként.
- Gondolataikban és viselkedésükben is merevek lehetnek, hogy így kontrollálják gyermekeiket vagy partnereiket.
- Megbüntetik a szeretteiket, ha nem engedelmeskednek nekik, vagy ha megkérdőjelezik a tekintélyüket.
- Túlságosan dicsekednek.
- Hisznek a saját felsőbbrendűségükben.
- Hiányzik belőlük az empátia.
Természetesen néha az emberek anélkül is rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal, hogy nárcisztikusak lennének (például nem ritka, hogy a válófélben lévő szülők a gyermeküket helyezik a nézeteltérések középpontjába). Mint minden viselkedés esetében, a nárcizmus is változhat a súlyossági fokban, mutat rá Macadaan. Néhányan azonban megfelelhetnek a diagnózis kritériumainak, és valóban nárcisztikus személyiségzavarban szenvednek (vagyis inkább a környezetük).
Mindannyian kicsit nárcisztikusak vagyunk
„Mindannyiunk személyiségének vannak nárcisztikus aspektusai, amelyek segítenek az önbecsülés és az önértékelés kialakításában – magyarázza Jeanette Raymond, Ph.D., Los Angeles-i klinikai pszichológus és párkapcsolati szakértő. – A nárcisztikus személyiségzavar esetében az a különbség, hogy az illető személy állandóan sebzettnek, sértettnek és áldozatnak érzi magát, és nem tudja elviselni a sikerünket, ha az övével párhuzamba állítják.”
Mindannyiunk személyiségének vannak nárcisztikus aspektusai, amelyek segítenek az önbecsülés és az önértékelés kialakításában (Fotó: Getty Images)
Olyan mértékben teszik ezt, hogy állandóan feldúltak, és nem tudnak olyan kapcsolatokat fenntartani, amelyek megkövetelik tőlük, hogy adjanak, de elfogadni sem tudnak. „Mindenre feljogosítva érzik magukat, és nem éreznek szégyent emiatt” – teszi hozzá Raymond.
A nárcisztikus személyiségzavarú emberek nem tudnak együttérezni senkivel vagy semmivel önmagukon kívül.
Saját önképük és jólétük rendkívül fontos számukra, és központi szerepet játszik abban, ahogyan az életben eligazodnak. Ez eredhet gyermekkori sebekből: lehet, hogy érzelmileg bántalmazták őket vagy elhanyagolták a szükségleteiket.
A nárcisztikus emberek gyakran a környezetüket és a körülményeket hibáztatják; soha nem ők a hibásak. Gyakran nincsenek működő, egészséges kapcsolataik, és nem is tudják fenntartani őket, mégis könnyen találnak új barátokat, mert gyakran karizmatikusak, például ők a buli lelkei, és az embereket vonzza a magabiztosságuk. Csak fekete-fehéren gondolkodnak: vagy rossz vagy jó vagyunk a számukra.
Ez jellemző a nárcisztikus szülők gyerekeire
A szülő nárcisztikus viselkedésének hosszú távon is hatása lehet a gyerekekre. Ezek a gyerekek magasabb eséllyel szenvedhetnek szorongástól, depressziótól vagy más mentális egészségügyi problémáktól, és hajlamosak lehetnek olyan kapcsolatokba kerülni, amelyekben ismétlődnek a nárcisztikus viselkedések, mivel ez az, amit otthonról tanultak.
A nárcisztikus szülők által nevelt gyerekek közös vonásai:
- Mindig mások kedvében akarnak járni.
- Bűntudat a saját szükségleteik és igényeik miatt.
- Szerepcsere: a nárcisztikus „szülőjévé” válnak, mert felelősséget vállalnak érte.
- Önértékelési probléma alakul ki náluk, mert a nárcisztikus szülő lekicsinyli a sikereiket.
- Szorongás vagy depresszió a szülővel való nehéz kapcsolati dinamika miatt.
- Nárcisztikus partnerrel való kapcsolat, mert ez az, ami ismerősnek tűnik számukra.
Azonban a gyerekek rendkívül rugalmasak. Nem minden gyermeknél, aki nárcisztikus szülővel nőtt fel, alakulnak ki ilyen tulajdonságok. Ettől függetlenül a gyerekek akkor fejlődnek érzelmileg, ha a szüleik az ő jólétükre és fejlődésükre összpontosítanak, nem pedig a saját szükségleteikre, a gyermek szükségleteinek kizárásával.
A nárcisztikus szülőkkel élő gyerekek nagyobb veszélynek vannak kitéve, és magasabb a fizikai bántalmazás kockázata is – ezért fokozottan figyeljünk a jelekre.
Bár mi elválhatunk, a gyereknek a szülője marad a másik is, ezért nagyon fontos, hogyan segítjük. A nárcisztikus szülővel felnövő gyerekek érzelmi és mentális jóllétének biztosítása kulcsfontosságú, és fontos, hogy megkapják a megfelelő támogatást és segítséget ahhoz, hogy megtanulják kezelni az ilyen helyzeteket és kialakítsák saját életük irányát. A szülőknek és más gondviselőknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk ezekre a gyerekekre, és biztosítaniuk kell, hogy megkapják az érzelmi támogatást és a megfelelő segítséget az esetleges problémák kezeléséhez.
Hogyan birkózzunk meg egy nárcisztikus társszülővel?
Tekintettel arra, hogy a nárcisztikus viselkedés mennyire frusztráló és bántó lehet – nem is beszélve a lehetséges utóhatásokról –, természetes, hogy proaktív megközelítést akarunk alkalmazni. De ez egy nárcisztikus személyiségzavarral küzdő emberrel szemben gyakran értelmetlen, mivel ők általában nem tekintik magukat problémásnak.
Fontos felismerni és elfogadni a helyzetet.
Ismerjük fel, hogy a társunk nárcisztikus viselkedése nem fog megváltozni, és fogadjuk el, hogy mi sem vagyunk képesek megváltoztatni őket.
Legyünk határozottak a határaink megállapításában, és tartsuk be azokat. Ezek segíthetnek megelőzni a nárcisztikus társszülő manipulatív viselkedését.
„Ez azt jelenti, hogy képesnek kell lennünk tartani a határainkat, bírósági végzéssel kell rendelkeznünk, hogy kereteket biztosítsunk, nem szabad drámáznunk, vagy a gyerekeket a középpontjába állítanunk, és meg kell kapnunk a szükséges támogatást ahhoz, hogy érzelmileg kezelni tudjuk a kihívást jelentő dinamikát” – mondja Macadaan. Fontos, hogy legyen egy megbízható emberekből álló támogató rendszerünk, hogy ne érezzük magunkat egyedül, és legyen hol feldolgozni az érzéseinket.
Nem szabad a gyerekeket a veszekedés középpontjába állítanunk (Fotó: Getty Images)
Kerüljük az összetűzéseket vagy az érzelmileg töltött beszélgetéseket, és maradjunk nyugodtak és higgadtak, amennyire csak lehetséges. Keressünk gyakorlati megoldásokat az együttnevelésre vonatkozóan, például mediátornál vagy pszichológusnál találkozzunk vele, ahol egy közvetítő jelenlétében lehet megvitatni a fontos kérdéseket.
A szakember azt is javasolja, hogy mondjuk el a gyerekünknek, hogy a másik szülő viselkedése nem az ő hibája. De nem szabad elfeledkeznünk magunkról sem, hiszen az öngondoskodás rendkívül fontos ahhoz, hogy egészségek, nyugodtak egy fókuszáltak lehessünk.
Mikor kell változtatni a szülői felálláson?
Ha valóban olyan társszülővel van dolgunk, aki nárcisztikus személyiségzavarban szenved, akkor lehet, hogy ki kell dolgozni egy olyan gyereknevelési tervet, ami minimalizálja a szülők közötti kapcsolattartást, miközben mindkettőjüknek lehetővé teszi, hogy megfelelő időt töltsenek a gyermekeikkel.
A szülők megosztják a felelősséget, például úgy szervezik meg az iskolában való elszállítást és felvételt, hogy ne kelljen egymással érintkezniük, és felváltva vesznek részt a gyerekek iskolán kívüli tevékenységein.
Amikor felmerül a szülői felállás megváltoztatása, fontos szem előtt tartani a gyerek érdekét és jóllétét.
Ennek érdekében érdemes lehet segítséget kérni szakemberektől, például pszichológusoktól, terapeutáktól vagy jogi tanácsadóktól, hogy segítsenek navigálni a helyzetben és meghatározzák a legmegfelelőbb lépéseket a gyermek és a család számára.
Koncentráljunk arra, hogy a gyermekek érdekeit mindig az első helyen tartsuk. Legyünk jelen az ő életükben, és biztosítsuk számukra a támogatást és szeretetet, amire szükségük van.
Forrás: Parents Fotó: Getty Images
