- Andrea Lystrup tökéletesnek tartotta a házasságát, de titokban gyűlölte a szexet.
- Amikor terapeutának tanult, rájött, hogy nem jön izgalomba a férjétől.
- Azáltal, hogy a tanult elveket alkalmazta a házasságában, pozitív irányba változott a nemi életük.
Andrea Lystrup bármennyire is szerette a férjét, egyszerűen ki nem állhatta szexet. Ám ez megváltozott azután, hogy terapeutának tanult, és rájött, miért nem működik a nemi élete.
Szexuális intimitásra szakosodott házassági tanácsadó lett
„Sokan, akik szexterápiára érkeznek, úgy gondolják, hogy utálják a szexet. De általában nem ez a helyzet. 10 éve vagyok szexuális intimitásra szakosodott házassági tanácsadó, és számtalan olyan klienssel dolgozom együtt, akik így gondolják. Rossznak találják a szexet, rettegnek tőle, vagy azt kívánják, bárcsak ne létezne – még akkor is, ha egyébként elégedettek a kapcsolatukkal.
Természetesen bizonyos esetekben a személy aszexuális vagy küzdhet más fizikai rendellenességekkel, de ez ritka. Általában valami mélyebb dolog jele az, ha valaki nem élvezi a szexet, például fél a konfliktustól, ami a kapcsolat megszakításához vezethet, vagy nehézséget okozhat önmagát szexuális lényként elfogadni. De ezeket a dolgokat meg lehet dolgozni.”
Korábban úgy tekintett a szexre, mint egy feladatra
„Általában úgy gondolom, hogy a szexuális képesség és az őszinteség kéz a kézben járnak. Ezt részben azért tudom, mert utáltam a szexet, de akkoriban azt hittem, hogy a házasságom tökéletes. Soha nem vitatkoztunk, és minden békésnek tűnt.
A férjemmel mindketten meglehetősen vallásos és konzervatív hátterűek vagyunk. Fiatalon házasodtunk össze, és az esküvőnkig vártunk a szexre, ami azt jelentette, hogy akkoriban mindketten nagyon korlátozott tudással rendelkeztünk az intimitással kapcsolatban.
Felnőttként azt tanították nekem, hogy a házasság előtti szex bűn, és egy lapon emlegették a gyilkossággal. De mielőtt 2011-ben, 20 évesen férjhez mentem, anyukám azt a tanácsot adta, hogy a legfontosabb szerepem a férjem támogatása. Így hát nehéz volt számomra, amikor a szex szégyenletes dologból olyasvalamivé vált, amit meg kellett tennem azért, hogy a házasságomat életben tarthassam.
A férjemmel elképesztően jól kijöttünk, és nagyszerű időket töltöttünk együtt, de titokban utáltam a szexet. Lefeküdtem vele, hogy boldog legyen, de bosszantónak találtam, és csak azt kívántam, bárcsak ne lenne szex.”
Szerette a férjét, de utált vele szexelni
Aszexuálisnak érezte magát
„Házasságom után két évvel mesterképzésben tanultam házasság- és családterápia szakon. A program részeként részt vettem egy szexterápiás órán, és minden óra után a férjem megkérdezte, mit tanultam, én pedig elmeséltem neki. Elég jól ment minden, amíg el nem érkeztünk a női vágyról és izgalomról szóló fejezethez. Emlékszem, hogy olvastam, és azt mondtam: Ó, a francba, komoly izgalmi és vágyproblémám van.
Az óra ráébresztett arra, hogy annak ellenére, hogy diagnosztikailag nem illettem bele az aszexualitás kategóriájába, mert tinédzserként nagyon érdekelt, hogy megtapasztaljam az élményt, lényegében aszexuálisnak éreztem magam, ami nem volt normális. Nem volt kedvem a szexhez, és úgy éreztem, ez vonzó tevékenység számomra, mert elzártam a szexualitásomat. Visszatekintve egyfajta szolgálatnak tekintettem, amit végre kell hajtanom, ami a nem éppen a kielégítő szexuális élet receptje volt.
Esettanulmányokat olvastam a házasságokban idővel felhalmozódó neheztelésről, és akkor úgy döntöttem, hogy foglalkoznom kell ezzel, és őszintének lenni, ha azt akarom, hogy az enyém túlélje. Ezért elkezdtem alkalmazni a szexterápia-órán tanult alapelveket a saját életemben.”
Minden megváltozott, miután alkalmazni kezdte a szexterápián tanultakat
„Azzal kezdtük, hogy egy hónapig nem szexeltünk, de persze nem mellőztük teljesen az intimitást, hogy megtaláljuk azt, ami jó érzés. Nem erotikus érintéssel közeledtünk egymáshoz, hanem ölelkezéssel, hátsimogatással, fejmasszázzsal, majd szép lassan haladtunk az erotikus érintésig.
Már a szex felé haladtunk, mikor úgy gondoltuk, jobb lesz, ha lassabban építjük fel a szexuálisabb érintéseket, anélkül, hogy nyomást gyakorolnánk egymásra, hogy milyennek is kell lennie, vagy elvárnánk az orgazmust, ami fokozhatja a szorongást és kimozdíthat a pillanatból. Abban a hónapban mindennap dolgoztunk ezen néhány percet, vagy ha tehettük, többet is. Gyönyörű alaphelyzetbe állította a házasságunkat, és segített felismernem, hogy az izgalom jó érzés lehet, és hogy a szex valóban kellemes lehet számomra.
Ahogy egyre többet tanultam, a szexuális életünk egyre jobb és jobb lett. Azóta mély kapcsolat van közöttünk, és vágyakozunk egymás iránt.”
Egyre jobb lett a szex közöttük, ahogy alkalmazni kezdték a szexterápián tanultakat
Ahogy javult a szexuális életünk, egyre több konfliktusuk lett a férjével
„Ahogy azon dolgoztunk a férjemmel, hogy bensőségesebbek és nyitottabbak legyünk egymással, a konfliktusok is gyakoribbá váltak. Szerintem ez azért volt, mert felvállaltuk önmagunkat, és őszintén ki mertük mondani a vágyainkat, mert rájöttünk, hogy többet is adhat a kapcsolat. Én ezt a magabiztosság és az érettség jeleként értelmezem.
Sok ember nem ismeri igazán a szexualitását, mert a szexuális nevelés félelmen alapszik, hogy mi lesz az emberrel, ha terhes lesz. Nem tanítanak bennünket a szexualitásra, ami valójában az önszeretet, az együttérzés, a türelem és a magunk tiszteletének eszköze.
Sokan azt hiszik, amikor problémáik vannak a szexszel, hogy valami nincs rendben velük, de arra biztatom klienseimet, hogy tekintsék ezt annak jeleként, hogy hamarosan elsajátítják a szexuális intimitás mélyebb képességét. Mindenki folyamatosak érik, és a szexuális intimitásra és kapcsolatra való képességünkön is dolgozni kell.”
Forrás: Business Insider, Fotók: Getty Images
