- A pihenés nem jutalom, hanem alapfeltétele annak, hogy jól működjünk.
- Nem minden fáradtság fakad az alváshiányból, többféle pihenésre is szükségünk lehet.
- Mit tehetünk a túlfeszített munka kultúrájával szemben?
Mi lenne, ha idén nem még többet akarnánk teljesíteni, hanem végre kevesebbet? Mi lenne, ha a folyamatos hajtás helyett megtanulnánk pihenni, bűntudat nélkül? A stressz kultúrájában élünk.
A pihenés gyakran lustaságnak tűnik, pedig valójában ez az egyik legfontosabb eszközünk ahhoz, hogy hosszú távon jól legyünk – testileg és lelkileg egyaránt. Nem véletlen, hogy egyre erősebbek azok a hangok, akik szerint a semmitevés kifejezetten egészséges.
Senki sem fog megdicsérni
Az új év gyakran nemcsak új kezdetet, hanem új elvárásokat is hoz magával. Az ünnepek utáni hetekben sokan érezzük úgy, hogy most kellene még aktívabbnak, még produktívabbnak, még fegyelmezettebbnek lennünk. Több mozgás, több munka, több kreativitás, kevesebb költekezés.
De mi van akkor, ha valójában nem többre, hanem kevesebbre lenne szükségünk? Mi van, ha ez lenne az az év, amikor végre megtanulunk pihenni?
„Mindannyian akaratlanul is részt veszünk a stresszolimpián, ahol az nyeri az aranyérmet, aki a legelfoglaltabb” – mondja Amelia Nagoski, a Burnout – A stresszciklus lezárásának titka című könyv társszerzője.
Miért bélyegezzük lustának, ha valaki pihen?
Egy olyan kultúrában élünk, amely piedesztálra emeli a kemény munkát, az önfeláldozást és a folyamatos hajtást. Ebben a közegben a pihenés gyakran önzésnek vagy lustaságnak tűnik. Csakhogy ez a hozzáállás nemcsak kimerít minket, hanem kifejezetten kontraproduktív is. Nem csoda, hogy a szomorúságnak és lehangoltságnak még januári világnapja is van, a Blue Monday.
„A pihenés az, ami segít abban, hogy a legjobb formánkat hozzuk” – mondja Dr. Saundra Dalton-Smith orvos. Bár sokan hozzászoktunk ahhoz, hogy csak letoljuk a napokat, fáradtság ide vagy oda, nem engedünk semmiből. Ennek legtöbbször a munka minősége és a mentális jóllétünk látja kárát.
Mi lenne, ha ezt az évet energikusabban és kevésbé kimerülten kezdenénk? Nézzük meg, hogyan tanulhatunk meg valóban pihenni.
Mi számít pihenésnek?
Meg kell találnunk, milyen típusú pihenésre van szükségünk
„A pihenés minden olyan tevékenység, amely energiát ad” – fogalmaz Nagoski. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy semmit sem csinálunk. Néha egyszerűen csak mást csinálunk, mint addig.
Az a pihenés, ami leginkább feltölt, gyakran aktívabb, mint gondolnánk. Természetesen nincs semmi baj azzal, ha néha a kanapén ülünk egy zacskó sós rágcsálnivalóval és a távirányítóval a kezünkben.
De a legerősebb regeneráló hatása sokszor olyan dolgoknak van, mint egy séta, a természetben töltött idő vagy a mozgás.
Ezért nem tudunk pihenni
Ha egy elvetemült tudós olyan társadalmat akarna létrehozni, amely módszeresen ellehetetleníti a pihenést, nagyjából olyat alkotna, mint amiben most élünk – állítja a szakember. Évtizedek óta azt tanuljuk, hogy a siker ára a hosszú munkaidő és az állandó, minél nagyobb produktivitás.
Van azonban egy személyesebb akadálya is annak, hogy valaki képtelen lazítani: sokan egyszerűen nem tudják, milyen típusú pihenésre van szükségük. Nem minden kimerültség ugyanabból fakad, és nem minden fáradtságot lehet alvással megoldani.
Vegyük komolyan a pihenést
Ha már eljutottunk odáig, hogy megkérdőjelezzük a reggeli ötös kelés, a túlmunka értelmét, az önmagában nagy lépés. „Ha ezt a kérdést felteszed magadnak, az azt jelenti, hogy komolyan veszed a pihenést” – mondja a pszichológus. És ez az első, legfontosabb lépés.
Nézzük meg, hogyan dolgozunk
Ha a munkánk engedi, hogy váltogassuk a mély, koncentrált munkaszakaszokat és a valódi szüneteket. Ideális esetben nagyjából 90 perc – két óra fókuszált munka után tartsunk körülbelül félórás szünetet. Ez lehet egy séta, ebéd, ügyintézés, bármi, ami nem munka. Akár feküdjünk le a földre!
Ha a munkarendünk kiszámíthatatlan, akkor különösen fontos, hogy megvédjük az estéinket és a hétvégéinket. Kutatások szerint azok, akik világos határokat húznak a munka és a magánélet között, hosszabb és kiegyensúlyozottabb karriert futnak be. Nem csoda, hogy Angliában például már törvénybe foglalták a lecsatlakozás jogát a home office-ban dolgozóknak.
Gondoljuk végig, milyen pihenésre van szükségünk
Dalton-Smith saját példáját hozza fel: amikor intenzív osztályon dolgozott, rendszeresen aludt nyolc órát, mégis állandóan kimerültnek érezte magát. Később jött rá, hogy nem fizikai, hanem érzelmi pihenésre lenne szüksége. A folyamatos készenlét és az érzelmek elfojtása teljesen leszívta az energiáit.
Az ő munkája nyomán az Amerikai Pszichológiai Társaság hétféle pihenést különböztet meg:
- Fizikai pihenés: elegendő alvás, szunyókálás.
- Mentális pihenés: naplóírás, meditáció, könnyed, nem megterhelő feladatok.
- Érzelmi pihenés: érzések megbeszélése egy baráttal vagy terapeutával.
- Társas pihenés: egyedüllét, illetve olyan emberekkel töltött idő, akik nem merítenek le.
- Érzékszervi pihenés: természetben töltött idő, képernyőszünetek.
- Kreatív pihenés: alkotás, olvasás, tánc.
- Spirituális pihenés: kapcsolódás egy számunkra jelentéssel bíró ügyhöz vagy hagyományhoz.
Vonjunk be másokat is
Talán a leghatékonyabb módja annak, hogy több pihenést vigyünk az életünkbe, ha nem egyedül próbálkozunk.
Nagoski elmeséli, hogy ő és ikertestvére, Emily Nagoski azért kezdtek együtt dolgozni a kiégéssel kapcsolatos könyvön, mert Amelia stressz okozta betegséggel került kórházba. „A húgom két és fél órát vezetett, hogy bejöjjön hozzám, és egy rakás tudományos cikket hozott a pihenés fontosságáról” – meséli.
A szakértők egyetértenek abban, hogy az ilyen típusú gondoskodás és támogatás kulcsfontosságú. Emlékeztetni egymást arra, hogy a jóllétünk fontosabb, mint a teljesítmény, segít szembemenni a túlmunka kultúrájával.
„A külső nyomás, hogy mindig adjunk még többet magunkból, olyan, mint egy sebes folyó” – mondja Nagoski. „Ha egyedül próbálunk szembeszállni vele, gyorsan elsodor. De ha olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akik ugyanannyira törődnek a mi jóllétünkkel, mint mi az övékkel, akkor együtt meg tudunk állni a sodrás ellenében. Csak így lehet ellenállni.”
Forrás: The Guardian, Fotó: Unsplash/Andrej Lisakov
